Cherry Lane • Billy Hargrove +18

Szerelem

Shirleybe érve, elkönyveltük magunkban, hogy ez a hely valóban elég szar, de mit sem törődtünk vele.
Egy apró motel előtt állt le, ki is vett egy szobát.

-Nem egy Hilton, ugye királylány? -ledobta a táskát az ágy mellé

Valóban nem egy öt csillagos szálláshely az biztos, de nekem mégis a legszebb volt, hiszen vele lehettem.

-Tökéletes! -csípőre tettem a kezem és körbenéztem

A rózsaszín virágos ágynemű és a zöld kopár fal, meg a kék függöny érdekes összehatást keltett, de nem izgatott a túlzó szín kavalkád, mikor Billyvel lehettem.

-Van valami, amit oda akartam adni. -a farmer dzsekije zsebébe nyúlt

Ácsorogtam a szoba közepén.
Megint valami gyógyszer? De már szedem a fogamzásgátlót, nem kell más.
Legnagyobb meglepetésemre ezúttal nem egy gyógyszeres dobozt húzott elő, hanem egy kisebbet.
Nem értettem mi is lehet benne, Hargrove kiszámíthatatlan.

A cigarettát a szájába tette és elém lépett.

-Add ide a bal kezed.

Nyújtottam felé, és ő feltolta a felsőmet a csuklómon.
Kibontotta a fehér dobozt és ki is emelt belőle egy karkötőt.
Ugyan az a medál lógott rajta ami az ő nyakláncán is. Kisebb kivitelben, de egy az egyben ugyan az. El is tűnődtem ennek a jelentésén, hiszen nem tűnt hívőnek, sőt, mégis szűz Mária díszítette a nyakát, és most már az én csuklómat is.
Szépen be is csatolta azt a kezemen.
Majdnem szívinfarktust kaptam, hiszen ez az első ajándék amit kaptam tőle.

-A születésnapodra. -mély levegőt vett és nézte a kezemet
-Köszönöm. -mosolyogtam, és el is érzékenyültem. Minden erőmet bevetve próbáltam nem elbőgni magam előtte.
Nem gondoltam volna, hogy vesz nekem valamit a születésnapomra, hiszen aznap fel sem köszöntött -Egyforma! -néztem a nyakában lógó medálra
-Mhm. -megfogta a fejem és egy puszit nyomott a számra
-Te kitől kaptad? -megfogtam a kezét ami az arcomon pihent
-Anyától. -elengedte az arcomat és leült az ágyra, majd kinyújtotta a kezét és az ölébe húzott-Azt mondta, hogy így mindig velem lesz. Most már én is veled. -hátrasimította a hajam, lehunytam egy pillanatra a szememet, mert úgy éreztem ott fogok elolvadni
-Nagyon tetszik. -a nyakához bújtam és magamba szívtam az illatát, azt amit a világon a legjobban szerettem

Simogatta a hátamat és én azt kívántam bárcsak örökre így maradhatnánk.
Bárcsak megértenék az emberek, hogy szeretjük egymást, és nem vágyunk semmi másra csak együtt lenni.

Pont mint egy átlagos pár, elindultunk felfedezni ezt az apró kis várost.
Gyalogszerrel sem volt kihívás bejárni.
Egymás mellett sétáltunk, és ittam a szavait, mert bizony most ő beszélt.
Bizonytalanul megfogtam a kezét séta közben, és legnagyobb meglepetésemre azon nyomban összekulcsolta az ujjait az enyémek körül.
Kiakart ugrani a szívem, hiszen ez volt az első ilyen alkalom.
Egy kicsi kis étterem szerű elé értünk, ahová be is tértünk, mert a cukorkán kívül ma még semmit sem ettünk, bár nekem étvágyam sem volt, el is felejtettem az éhség érzését mikor mellettem tudtam őt.

-Nem is olyan rossz. -megvonta a vállát az első falat után, nekem igazából mindegy lett volna, hogy rossz-e az étel mert nem izgatott, csak azzal foglalkoztam, hogy kettesben vagyunk
-Visszamegyek az iskolába. -mosolyogtam rá, megakartam vele osztani a terveimet
-El kell tartanom? -halkan elnevette magát két falat között
-Nem, nem! Dolgozni is fogok! Azon gondolkoztam, hogy jelentkezned kellene egy kaliforniai egyetemre. -csillogó szemekkel vetettem fel az ötletet