Cherry Lane • Billy Hargrove +18

Szabályok

Pénteken délután mindannyian a nappaliban álltunk Neil és anyám előtt.

Billy unottan bámulta az apját, Max amolyan "ez komoly?" tekintettel figyelt én meg idegesen tördeltem az ujjaim.

-Remélem mindenki megfelelően viselkedett és normális testvérekként tekintetek egymásra! -mondta a férfi

Mindhárman bólintottunk, hallgattuk ahogyan előadja a, mi egy család vagyunk dumáját.

-Max menj be a szobádba! -biccentett Neil

Maxine így is tett, mikor becsukta az ajtót maga mögött, az idősebb Hargrove rám nézett.

Mindenféle dolog lejátszódott bennem, most fog elküldeni. Tudja, hogy múlthéten Billy a combomra tette a tenyerét...

-Ti ketten!

Amint ezt kimondta Neil, szinte biztos voltam benne, hogy sejti, hogy Billy néha furcsán viselkedik és, hogy én jóképűnek tartom a mostohatestvéremet.

-Billy tudja mi a szabály! Nincsennek lányok a házban!

Oh nincsennek? Míg nem voltak itthon Billy bizony hazahozott kettőt is és olykor esténként is ezt teszi, mikor mindenki alszik.

-Alexa, múlthéten elmentél egy fiúhoz. Itt hagytad a húgodat!

Hisz mindjárt 23 vagyok, és ők is itthon voltak, nem értettem a helyzetet.

-Maxnek milyen példát mutatsz azzal ha kiosonsz ki tudja miket tenni? Kérlek tartsd magad ahhoz, hogy míg itt élsz a házamban, nincsennek férfiak! Nem szeretném ha a húgod azt látná, hogy a nővére könnyűvérű!

Amint ezt kimondta Neil leesett az állam, anyára néztem aki a férje mögött állt, de ő csak lesütötte a szemét, ezután Billyre pillantottam, aki amolyan "én megmondtam" tekintettel viszonozta az arcomra kiülő kétségbeesést.

-De én, én felnőtt vagyok. -dadogtam
-Ebben a házban egy vagy a többiek közül, eltartalak tehát követed a szabályokat! Nincsennek fiúk! -határozottan beszélt -Billy, te vagy a férfi, ügyelj rá, hogy Alexandra megtanulja a szabályainkat!
-Igen, uram. -felelte Hargrove
-Helyes, most menjetek a szobáitokba! Jó munkát végeztetek míg távol voltunk! -bólintott Neil

Szapora léptekkel indultam be a szobámba.
-Rohadt szemét. -suttogtam halkan

Billy mellettem sétált hallotta tisztán a káromkodásom, de csak halkan elnevette magát.

-11!

Amint ezt halkan kimondta ránéztem.

-Átmegyek, csak kussolj, ne kiabálj majd.

Lövésem sem volt mi a szart akar, de nem is izgatott, olyan mérges voltam.
Anyám nem kelt a védelmemre és egy olyan férfi beteges szabályait kell követnem akihez semmi közöm.

A vacsora közben majdnem elszakadt a cérna, hiszen Neil úgy tett mintha a világ legboldogabb családja lennénk.
Volt pofája béna vicceket mesélni.
Segítettem anyának lepakolni, és visszasírtam azt a pár napot míg Sacramentoban voltak.

Vacsora után bevettem a fürdőt és kibőgtem magam miközben zuhanyoztam.
Eljátszottam a gondolattal, hogy megfogom magam és visszamegyek Kaliforniába, nem érdekelt hova, csak elmegyek.

A szobámban ültem az ágyon, bámultam az éjjeliszekrényemen lévő vekkert, 11:13...
Úgy tűnt ha Neil nem kényszeríti rá Hargroveot akkor bizony tud késni.
Mikor halkan kinyitotta az ajtómat, felálltam.
A szája elé tette a kezét, jelezve, hogy meg se szólaljak.
Biccentettem, ő meg olyan halkan csukta be maga mögött az ajtót, úgy hogy az egy kicsit sem nyikorgott.