Cherry Lane • Billy Hargrove +18

Max és én

Furcsa érzés volt, mert sosem gondoltam volna, hogy majd megölel.
Én azt gondoltam, hogy kihajít az ablakon, és elhord mindennek, hogy miért mászok be hozzá.
De ehelyett szinte kapaszkodott belém, és én bizonytalanul letettem a vattát a földre magam mellé, majd megemeltem mindkét kezem és átkaroltam a vállait.
Ezt érezve elhúzta tőlem az arcát és rám nézett, figyelte az arcomat, majd visszatolta azt válla és nyaka közé.
Mély levegőt vettem, éreztem a parfüm illatot a bőrén, és szinte belebújtam a nyakába.
Szorítani kezdtem a vállai körül a karomat, szinte fájtak a kezeim, olyan erősen fogtam.
Szükségem volt valakire, valaki erősre, akinek a közelében biztonságot érezhettem.
Hosszú ideje először éreztem ilyesmit.
Mindig édesapám közelében éreztem ezt a fajta nyugalmat és biztonságot, és most végre ujra elöntött a megnyugvás.

Nem is hittem volna, hogy ez megtörténhet, hiszen általában pont az ellenkezőjét érte el Billy.
Bosszantott, idegesített és megijesztett.
Most viszont olyan volt mintha a légynek sem tudna ártani.

Míg én erősen szorítva fogtam, ő gyengéden tette ezt.
Egyik karjával a fejem hátulját fogta, és halványan simogatta azt, a másik tenyerét a hátamon tartotta.
Nyoma sem volt az egy nappal korábbi heves veszekedésünknek.
Tina bulijából hazafelé tartva, éppen csak nem ütöttük agyon egymást, most meg ölelkezünk.

A közös trauma összeköt, ahogyan mondani szokták.
Nekünk ez megvolt, egy házban éltünk azzal az emberrel akit a legjobban gyűlöltünk.

Bármennyire is szerettem volna maradni, tudtam, hogy vissza kell mennem a szobámba, mert ha maradok és elalszunk, reggel Neil észreveheti és ezt nem akartam megkockáztatni.
Lassan elhúzódtam, nem tartott vissza, bizonyára az ő fejében is végig futott az, ami az enyémben.

Bénán felálltam, esetlenül lehajoltam és megfogtam a kis dobozkát.
Minél halkabban próbáltam az ablak felé tipegni, de belerúgtam valamibe, és fel is szisszentem.

-Au. -a szám elé tettem a kezem
-Béna vagy, ugye tudod? -hallottam ahogyan mocorog, majd azt, hogy ő is felállt

Az ablakpárkányra ültem és megint csak ugyan úgy mint a szobámban fél órával korábban, próbáltam mentálisan felkészülni az "ugrásra."

Billy mellém lépett, és megemelte a bal kezét, úgy téve mintha kiakarna lökni, és ezen halkan el is nevette magát.
Forgattam a szemem, hiszen ez az a Hargrove akit én ismerek.

-Ne törd ki a nyakad Alexa, azt hagyd meg nekem. -lehajolt az arcomhoz, próbálta komolyan előadni a dolgot, de elmosolyodott

Néztem ahogyan megfogja a derekam, és nemes egyszerűséggel megemelt, ezzel segítve, hogy ki tudjak vergődni az ablakon.
Ezúttal nem estem a fenekemre, és roppant büszke voltam emiatt.
Legalább nem kellett végig néznie több estést tőlem.

Lekaptam a dobozt az ablakból, és Billyre néztem.
-Nem jöhetsz be a szobámba többet Mayfield! -vigyorogva állt az ablakban majd becsukta azt

Sóhajtozta csóváltam a fejem majd felmutattam a középső ujjam, de ő csak mosolygott.

Jó volt látni, hogy nevet, így kissé nyugodtabban tudtam otthagyni.
Bemásztam az ablakomon, persze megint elakadtam és a szobám padlójára estem.
Biztosra vettem, hogy a meglévő foltjaim mellé ma este begyűjtöttem még párat.
Feltápászkodtam és begyömöszöltem az ágyam alá az elsősegélydobozt.
Nem volt az az Isten, hogy most visszavigyem a fürdőszobába.

Ledőltem az ágyamba, és belenyomtam a fejem a párnámba, kimerültem, de az agyam folyton visszajátszotta a Billy szobájában történteket.

Azt mondta "kérlek", és megpuszilta a számat.