Cherry Lane • Billy Hargrove +18

"A jó lányok nem..."

Hoztam nektek sok szeretettel egy kis SMUT-ot csak úgy, mert megérdemlitek🤭
(ezeket a részeket a másik személyiségem írja 😋)
Jó olvasást, köszönöm, hogy itt vagytok. ❤️

*

Este nyolckor sikerült beimádkozni Carolinet a házba. Már vacsora közben bóbiskolt, a fürdés alatt meg folyamatosan ásítozott.
Általában minden este Billy olvas neki mesét amit a kicsi végig is hallgat, de ma két mondat után elszenderült a csöppség.

A nappaliban zenét kerestem a rádión, hogy alvás előtt egy cigarettát hangulatosan elszívhassak.
Gondoltan kiülök a teraszra és bámulom a csillagokat közben.
Mikor kiindultam volna, Billy akkor sétált le a lépcsőn, egy cigi lógott a szájából. -Az az én pólóm?

Bizony az ő pólóját vettem fel fürdés után, méghozzá azt, amit négy évvel ezelőtt kaparintottam meg magamnak.

-Már az enyém egy ideje. -széttártam a karjaimat
-Remélem ebben nyúltál magadhoz minden este! -halkan nevetni kezdett
-Többnyire. -megvontam a vállam, incselkedtem vele, ezen meg is döbbent
-Alexandra Mayfield! -csóválta a fejét és amint elém ért feltolta a pólót. -Tudtam. -vigyorogva nézegette az alatta lévő nevetségesen drágán vásárolt piros csipke csodát

Már nem csak a csipke fehérneműm volt piros hanem az arcom is. -Mindent a szemnek semmit a kéznek! -elhúzódtam tőle játékosan
-Alexa ma játszani akar, de nem tudja, hogy hamarosan könyörögni fog, hogy benne legyek. -vigyorogva csapott a fenekemre-Mi ez a nyálas zene? -a rádióra pillantott
-Nem nyálas, romantikus! -büszkén feleltem

De az volt, nagyon nyálas és én imádtam.
Nyújtottam a kezem felé, mintha várnám, hogy felkérjen táncolni. Megemelte a szemöldökét, amolyan "ez komoly" tekintet kíséretében.
Szomorúan megvontam a vállam a passzivitását látva, ekkor megszánhatott mert egy drámai sóhajt követően megfogta a kezem és a vállára tette azt, majd a saját karjait átfonta a derekam körül.
Egymással szemben álltunk, aprókat lépkedve, nem tánc volt ez, de én betudtam annak.
Figyeltem az arcát és a nyaka köré kulcsoltam a kezeimet. -Mesélj nekem Billy. Mesélj valamit.
-Mit szeretnél tudni? -elmosolyodott, őszintének tűnt a boldogsága
-Bármit, mindent. -gyorsan feleltem, csillogó szemekkel kémleltem a tökéletes arcát
-Kicsit pontosíthatnál. -halkan nevetni kezdett
-Miért nem mentél egyetemre? Miért nem éltél a sport ösztöndíjjal? -hatalmas szemekkel vártam a válaszát.
-Mmm tudod Alexa, ha elmegyek akkor Max egyedül maradt volna apámmal, és apám miután téged elküldött Kaliforniába, teljesen bekattant. Ezt értsd szó szerint. -bólintott egyet

El sem tudtam képzelni ez mit jelenthetett, hiszen Neil már akkor is egy pszichiátriai eset volt mikor én velük éltem.

-Bántott miután elmentem? -elkeserítő volt ennek a gondolata is, Billy csak üveges tekintettel bámult le rám a kérdést hallva. Most már nem mosolygott. -Alexa tudod, hogy milyen volt. Ez már a múlt. -bólintottam egy aprót a válaszát hallva, még mindig nem akart ezekről beszélni
-Szerencsére. -néztem a szemeit, vártam, hogy visszatérjen az élet beléjük. Hiszen ha feldühítette valaki, vagy valami, akkor teljesen megváltozott az a kékség, olyan volt mintha egy másik ember nézne rám. Lassacskán ellágyult a tekintete és nyomott egy apró csókot a számra-Kaliforniában volt olyan aki érdekesebb volt mint a többi? -undorral kérdezte, láttam rajta, hogy nagyon visszafogja magát
-Uhm nem. -ráztam a fejem-Voltak akik bepróbálkoztak, de nem tudom hülyeség -lesütöttem a szemem egy pillanatra
-Mi? -érdeklődött
Újra felnéztem rá. -Senki sem volt elég jó, mert mindenkit hozzád hasonlítottam. Senkinek sem volt elég kék a szeme, senkinek sem volt elég mély a hangja. -megvontam a vállam hülyén éreztem magam
-Mhmm. -szorosabban magához ölelt és én elvesztem a karjaiban, magamba szívtam az illatát. Soha többé nem akartam elengedni.
-Szeretlek. -suttogtam halkan, éreztem, hogy megpuszilja a fejem búbját majd beszélni kezdett-Tudom Mayfield, én is téged. -mély levegőt vett, pont mint aki mázsás súlytól szabadult meg