Cherry Lane • Billy Hargrove +18

Család

A boltban nézelődtem Carolineal és a húgommal sorok között.

-Ez szebb! -felmutatott egy zöld nyuszit Max
-Kék! -mutatott a másik plüssre kislányom

Max próbálta meggyőzni a csöppséget, hogy a zöld jobb választás lenne, hiszen annak a szemei egy irányba néznek és nem össze vissza mint a másik játéknak.

-Alexa? -ismerős hangra fordultam meg

Egy pillanatig megszólalni sem tudtam. Csak figyeltem a felém lépkedő férfit.

-Úristen Alexa! -hatalmas mosolyra görbült a szája
-Steve. -suttogtam, pont úgy mintha szellemet láttam volna

Szinte lefagytam mikor elém állt és átölelt, kellett egy perc mire felfogta az agyam, hogy Harringtont látom.
Visszaöleltem és megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt.

-Nem hittem volna, hogy még látlak! Úristen! -végig nézett rajtam mosolyogva és kicsit elhúzódott-Mi járatban? Olyan gyorsan elmentél, hogy nem tudtam elköszönni sem! -csípőre tette a kezét
-Én, én csak -mielőtt befejezhettem volna a meg sem fogalmazott mondatom, Caroline a hátam mögül megszólalt
-Anya, lehet mindkettőt?

Steve hatalmas szemekkel nézett mögém majd rám.
Kínosan elmosolyodtam, nem tudtam hol kezdjem, mit mondhatnék.

-Anya? -halkan kérdezte Harrington

Bólintottam egyet és a kislányom felé fordultam. -Mutatkozz be a bácsinak. -mosolyogtam
-Caroline Hargrove vagyok. -kuncogott és el is bújt Max mögé
-Nagyon szép neved van! -mosolygott Steve

Jeleztem a férfinek, hogy álljunk kicsit távolabb.
Követett is, és láttam a zavartságot az arcán.

-Nem tudom mit mondhatnék Steve. -lesütöttem a szemem
-Hargrove? Akkor ő és te meg Billy? -vakargatta a homlokát

Megdörzsöltem az arcom, mikor visszajöttem Hawkinsba tisztában voltam vele, hogy idővel mindenki megtudja majd a dolgot, de mégsem tudtam felkészülni rá.

-Ezért kellett elmennem Steve. Billy és én szerettük egymást. -lesütöttem a szemem-Az apja megtudta és el is küldött Kaliforniába. Tudom és megértem ha
-Nem, nem. Csak huh. -dadogta

Kínosan éreztem magam, azt kívántam bárcsak megnyílna alattam a föld.

-Fiatalok voltunk Steve, összezárva abban a rettenetes házban. Csak mi voltunk egymásnak. Senki sem tudta mi zajlik otthon, nem sejtettétek, hogy Billy apja miféle ember is volt. -mély levegőt vettem-Megértem ha elítélsz.

Mindkét kezét a felkaromra tette. -Nem nem, én nem! Csak megdöbbentem! Anya lettél! Hűha! -elmosolyodott, próbált felvidítani

Nem tudtam, hogy az irántam érzett szánalma miatt, vagy azért mert tényleg megért.

-Akkor most visszaköltöztetek? -izgatottan tette fel a kérdést, lassan levette a vállaimról a karjait és lazán a csípőjére tette azokat
-Nem, vagyis nem tudom. Még ki kell találnom. Billy is csak most ismerkedik a kicsivel. -megköszörültem a torkom
-Tudod mit? Üljünk össze, holnap. Nyílt egy karaoke bár, Robint is elhozom, na? Beszélgetünk, énekelünk? -mozgatni kezdte a fejét viccesen, ezen el is nevettem magam
-Jó lenne, de nem maradhatok ki, tudod a kicsi. -megvontam a vállam mosolyogva
-Én vigyázok rá! Szoktam babysitterkedni és ő az unoka húgom! -kiabálta felénk Max

Meg is lepett, hogy hallotta a Steve és köztem folyó beszélgetést.

-Hm? -tanakodva nézett rám Harrington
-Legyen! -sóhajtoztam