Cherry Lane • Billy Hargrove +18

Hárman

A közösen eltöltött este óta nem igazán futottam bele Billybe, valami munkájuk volt Eddievel ami miatt későig dolgoztak.
Ezt Chrissytől tudtam meg, akivel a boltban véletlenszerűen találkoztam, amikor beszereztem egy két dolgot a kis kirándulásunkra.
Ez a két nap rettenetesen hosszú volt, ráadásul Caroline is nyűgösebb kicsit, ezért mellettem aludt el mindkét éjjelen. Tegnap este arra keltem fel, hogy Billy mindkettőnket megpuszilt majd kiment a szobámból.
Reméltem, hogy rendeződik a kicsi kedve is majd ha meglátja hová is készülünk.
Elköszöntem Chrissytől és hazafelé vettem az irányt.
Még két óránk volt indulásig, igazából majdnem mindent összepakoltam már tegnap délután.

-Anya. Nézd! -futott felém a kislányom

A szobánk közepén ücsörögtem éppen átnéztem a bőröndöt mikor felém sietett, két virággal a kezében.

-Ez nagyon szép. -mosolyogtam mikor elém állt
-Apa szedte nekem, meg neked. Enyém a kék, tiéd a rózsaszín. -kuncogott és nyújtotta felém a rózsaszín szegfűt. Reménykedtem, hogy nem a szomszéd idős asszony virágágyását ritkította meg Billy, kinézem belőle.
-Ez nagyon szép. -Caroline mögé pillantottam, Hargrove az ajtófélfához támaszkodott összefont karokkal vigyorogva -Uhm és vajon apa honnan szedte ezeket? -néztem Billyt, majdnem elnevettem magam
-Az mellékes! -halkan elnevette magát, igen biztos a szomszédtól...
-Billy! -csóválni kezdtem a fejem és újra a bőröndben lévő ruhákat kezdtem nézegetni. Caroline ki is viharzott a konyhába anyámhoz -Ilyet nem szabad! -sóhajtottam
-Uh huh. Most mi lesz? Nem ez a legrosszabb dolog amit eddig tettem.-halkan nevetni kezdett-Alexa, basszus két estére megyünk, nem két évre! Mi a szarnak ennyi ruha?

Igazán én sem tudtam mi a "szarnak" ennyi ruha, de hát nőből vagyok, ki tudja mihez lesz kedvem.
Billy hátrapillantott a válla fölött, majd belépett a szobába. Megakart bizonyosodni arról, hogy anyám eléggé elfoglalt ahhoz, hogy ne tűnjön fel neki a tény, hogy Hargrove a szobámban időzik.
Felnéztem rá mikor megállt előttem, nyújtotta a kezét, hogy felhúzhasson.
Beletettem a tenyerem az övébe és egy pillanattal később már egymás előtt álltunk.
Megfogta az arcomat, összeszorítva azt, hogy csücsörítsek bénán, nyomott is egy gyors puszit rá. -Hiányoztál. -suttogta
Az ajtóra pillantottam ami nyitva volt, féltem nehogy valaki elsétáljon előtte.
-Ne aggódj folyton. -megcsípte az orcámat vigyorogva, és én sajnos akarva akaratlanul tovább aggódtam.
Suttogásba kezdtem. -Te is hiányoztál, mikor értél haza?
-Későn. Sok volt a munka. Muszáj volt maradnom különben Eddie szívott volna míg én valami tanyán pihenek. -grimaszolva szarkasztikus hangsúllyal mondta ki az utolsó két szót. Játékosan megcsaptam a vállát, hiszen ahová készülünk nem egy tanya. Bár szerintem neki Hawkins is az. -Hiányoztam? -mindkét tenyerével a fenekem markolta és szorosan magához préselt közben.
-Nagyon. -sóhajtottam egyet és a mellkasára hajtottam a fejem
-Akkor siess, hogy végre elindulhassunk. -rácsapott a fenekemre és elhúzódott tőlem

Pont jókor, mert anya abban a pillanatban lépett be a szobába. -Csomagoltam enni! Caroline-é a kék fedeles ételhordóban van, külön! -mosolygott, nem úgy
tűnt mintha gyanakodna, hiszen Billy már majdnem az ajtóban volt mikor anya megjelent
-Köszönjük. -mosolyogtam és lehajoltam a bőröndhöz, hogy behúzzam rajta a cipzárt -Billy kiviszed? -csípőre tettem a kezem
-Billy kiviszed. -gúnyolta a hangom és visszalépett hozzám, felkapta a két bőröndöt-Susan a két lányod közül nem tudom melyik az idegesítőbb.

Anya sóhajtott egyet és rám nézett, én tudtam, hogy ez az előadás anyámnak szólt és nem gondolta komolyan Billy, de anya bevette.
-Caroline előtt ne veszekedjetek. -halkan mondta anya
-Nem fogunk. -legyintettem, hiszen nem veszekedni terveztem hanem egészen mást...