Cherry Lane • Billy Hargrove +18

Döntések

-Istenem. -suttogtam

4.5 órával később megérkeztünk.
Mindenre számítottam csak erre nem.
Még akkor sem gyanakodtam, mikor útközben megállt egy sarkon és sétálni kezdett, majd visszatért fél órával később, a nagy semmivel.
Vagyis én azt hittem, hogy semmit sem vett.
Faggattam, de lerázott annyival, hogy ha türelmes leszek, akkor hamarosan meglátom mit is vásárolt.
Rettenetesen útálom a meglepetéseket, gyűlölök várni, de most próbáltam "jó kislányként" viselkedni.
Nevada államba érve sem esett le a dolog, Billy biztosan elkönyvelte magában, hogy nem én vagyok a legélesebb kés a fiókban, de én elrendeztem annyival, hogy késő van.

A bűn városaként emlegetik Las Vegast, de nekünk életünk egyik legfontosabb emlékét őrzi.

1989. Augusztus. 8. a dátum amit sosem felejtünk el.
Egy hangulatos fehér kápolna előtt parkolt le Billy, ez a város sosem alszik, még így hajnali egy körül is olyan élet pezsgett, mint Hawkinsban napközben sem.
Izzadt a tenyerem, majd kiugrott a szívem, ott raktam össze fejben a dolgot.
Billy azért vett fel fehér inget és fekete farmert, mert most készül feleségül venni.
Kuncogva néztem végig magamon, hiszen egy fehér kis ruhát viseltem, teljesen véletlenül kaptam ki ezt a szekrényből, hisz fogalmam sem volt arról, hogy mit is tervez.

William Hargrove nem hazudtolta meg önmagát, az utolsó pár gomb fogta össze az ingjét, lógott a cigaretta a szájából és lazán csípőre tette a kezét.
Bámulta a kápolna ajtaját, majd rám nézett.

-Most már összeállt a kép, ugye Mayfield? -huncut mosolyra húzódott a szája, kivette a cigit a szájából és ujjai közé fogta azt
-Feleségül veszel? -pironkodva néztem fel rá, majdnem kiugrottam a bőrömből

Lehet, hogy ez egy másik nőnek nem lenne álom esküvő, de nekem az volt.
Ismerem Billyt és az is megdöbbentő, hogy egyáltalán feleségül akar venni.
Tudtam jól, hogy nem hitt a házasság intézményében. Szerinte ez csak egy papír darab, nem az számit, hanem az amit érzünk.
Egyetértettem vele, de titkon szerettem volna ha elvesz, ha egy gyűrű díszeleghetne az ujjamon, ami azt jelzi, hogy hozzá tartozom.

-Kurvára feleségül veszlek! -beleszívott egy utolsót a cigarettájába, majd lazán eldobta azt az aszfalton

A farzsebébe nyúlt és kivett belőle egy kis dobozt. -Ezért sétáltam 20 percet Mayfield! Majdnem elrontottad a meglepetést a kíváncsiskodásoddal! -vigyorgott miközben kinyitotta a kis dobozt, ami egy arany gyűrűt tartalmazott egy kővel. Megrázta a vállát, mintha élete meccsére melegítene be és a szemeimbe nézett. Nem ereszkedett térdre, csak kicsit lehajolt, hogy szemmagasságban legyek vele. -Alexa, leszel, -megköszörülte a torkát, úgy mintha nem tetszene neki a saját megfogalmazása- hozzám jössz? Lennél kedves életed végéig nyögni a nevem és bekapni a
-Elég, igen, igen! Hozzád megyek! -félbeszakítottam a romantikus monológot nevetve
-Helyes, jó kislány. -vigyorogva csípte meg az arcomat

Szaporán dobogott a szívem az anyakönyvvezető előtt állva.
Elmondta a ceremónia vezető a szöveget, nem is tudtam figyelni, csakis Billy szemeit néztem.
Bámultuk egymást, úgy mintha hipnózisban lennénk.
Akarom-e férjemnek? Olyan gyorsan vágtam rá az igent, hogy Hargrove elnevette magát, ezután ő is kimondta.
Felhúzta az ujjamra a gyűrűt, és én úgy reszkettem mint a nyárfalevél.
Mikor megcsókolt, akkor kezdtem újra a végtelen nyugalmat érezni.
A közelségétől azt éreztem, hogy bármitől megvéd, mellette biztonságban vagyok.

-Alexandra Hargrove? -felnevetett Billy, olvasva a házassági anyakönyvi kivonatot-Nem gondoltam volna, hogy felveszed a nevem!
-A férjem vagy, ezt így szokták. -motyogtam halkan, hiszen nem a szokás miatt tettem így, hanem azért mert büszkén viselem a szerelmem nevét.