Cherry Lane • Billy Hargrove +18

Hiányzik

Majdnem elaludtam ülve, az anyaság és a sokáig kimaradás nem igazán szerencsés párosítás.

A kórház várójában ültem, az önéletrajzomat szorongatva.
Oldalra pillantottam és figyeltem a dolgozó orvosokat.

-Kedvesem! Jöjjön utánam! -egy hölgy szólított meg

Mosolyogva álltam fel, megigazítottam a blúzomat és követtem az irodába.
Izgultam, mivel ha ide nem vesznek fel akkor újra kell gondolnom a Hawkinsban maradásunkat.

-Foglaljon helyet! -mutatott a nő az asztala előtti székre -Friss még a pályán, ez nálunk pozitív dolognak számít! Sajnos elöregedett a szakma.

Felcsillant a szemem ezt hallva, hiszen általában emiatt utasítják vissza az embert.

-Nem jelentene gondot az éjszakázás? -a szemüvege mögül pillantott rám a nő
-Nem, természetesen. -mosolyogtam, bár nem tudtam, hogyan oldom meg az éjszakai műszakokat Sue néni segítsége nélkül
-Nagyszerű eredménnyel diplomázott, na és az ajánlása! -hatalmas mosollyal az arcán vizsgálta át az önéletrajzomat

Ezt jó jelnek vettem, reménykedtem, hogy rám esik a választása.

Értesít telefonon, ezt viszont negatívumként könyveltem el, mert ennek általában az a vége, hogy nem hívnak.

Otthon szinte ki sem mozdultam a telefon mellől, Carolinet anya kivitte a parkba addig míg én szuggeráltam a készüléket.

Miután elmentek megcsörrent a telefonom.
Ujjongva tettem le, megkaptam az állást.
Egy béna kis táncot is megejtettem közben, sőt annyira boldog lettem, hogy elhatároztam kihasználom a nyugalmat.
Kisétáltam az albérlet előtt elterülő tóhoz és leültem, bámultam a vizet és csak arra gondoltam, hogy vérbeli kaliforniai vagyok, mert máris hiányzik a tenger. El sem tudtam képzelni Billy mit érezhet.

Elvoltam a saját gondolataimban amikor leparkolt az apartman elé egy autó.
Először nem foglalkoztam vele, hisz a felső szomszédok egyike is lehetett volna.

-Buuuu. -fogta meg a vállaimat

A mellkasomhoz kaptam ijedtemben -Nem vicces! -megfordultam mérgesen
-Egy kicsit az volt! -vigyorgott Steve és lehuppant mellém a fűbe -Mit is nézünk?

Mosolyogva néztem vissza a tóra.-A vizet Steve király, hát nem szép?
-De, de csodás. -bólogatni kezdett
-Oh csend! -megböktem a könyökömmel az oldalát
-Ez váratlanul ért! -feltette a kezeit-De vigyázz mert egy ninja elbújhat mellettem!

Kuncogni kezdtem, örültem, hogy velem van.-Kaptam egy munkát a kórházban. -mindkét kezem magam mögé tettem és lehunytam a szemem, élveztem a tavaszi napsugarakat

Csak arra eszméltem, hogy hirtelen megölelt, halkan nevetve kapaszkodtam meg a hátában nehogy hátra essek.

-Gratulálok! Ez azt jelenti, hogy maradtok? -elhúzta az arcát annyira, hogy láthassa az enyémet. Bólogatni kezdtem mosolyogva.-Ezt meg kell ünnepelnünk!
-Még azt az egy sört sem hevertem ki!
-Én sem. -megvonta a vállait és nézte a szemeimet, még mindig túl közel voltunk egymáshoz, észbe is kapott mert gyorsan elengedett az öleléséből. Megköszörülte a torkát és vakargatni kezdte a homlokát, zavarba jött.-Caroline?
-Anyával a parkban. -bólogattam mosolyogva Harringtont nézve
-Aranyos kislány, nagyon szép.
-Igen, az. -hátradőltem a fűben és bámultam az eget-Keresnem kell neki egy óvodát.
-Még mindig nem hiszem el, hogy anyuka lettél. Wow.