Cherry Lane • Billy Hargrove +18

"Elpirultál"

-Miért nem alszol?-majdnem teljesen sötét volt a szoba, így csak az ágy szélén ülő sziluettjét tudtam kivenni. Mögé húzódtam és átöleltem hátulról, összefontam a karjaimat körülötte.
-Kényelmetlen. -felelte egész halkan
-Kényelmetlen?-kikerekedtek a szemeim és nyomtam egy puszit a hátára, ezután ráhajtottam a fejem.
-Mhmm.

Tudtam, hogy megint rémálma volt, nem is kellett beismernie.
Az utóbbi időben folyton ez megy, de teljesen érthető, hisz nehéz kettő és fél hét van mögöttünk.
A kislányunkon elvégezték az operációt, ami szerencsére végül egy apró rutin műtét volt.
Az eredmények két nappal később érkeztek meg, az a kettő hosszú nap rettenetes volt.
Mindent rendben találtak, a gyermekünknek egy fertőzése volt, aminek következtében a nyirokcsomói megduzzadtak.
A kórházban ezt gyógyszerrel kezelték és most már itthon lábadozik pár napja, nem is igazán lábadozásnak mondanám, mert egy kis sántításon kívül kutya baja.

-Ha kibeszélnéd, akkor talán könnyebb lenne, nem? -újra nyomtam egy puszit a hátára. Nem felelt semmit, neki nehezebb megnyílnia mint nekem, vagy egy átlagembernek.
Láttam rajta, hogy félti Carolinet és borzalmasan megviselte az, hogy úgy hittük, akár el is veszíthetjük a kislányunkat.

Letolta a karjaimat magáról és felém fordult.
Sietve megfogta a tarkómat és az arcához húzta az enyémet. -Semmi bajom Mayfield. -suttogta miközben megcsókolt, lassacskán kezdtek elkalandozni a kezei. Ezernyi tüzijáték robbant bennem amint összeértek ajkaink.
-Ne! Megvan. -a mellkasára tettem a tenyereimet, kissé elhúzódva jeleztem, hogy most nem kellene szexelnünk.
Összeráncolta a szemöldökét, mint aki nem érti mégis mi a gond. -Igen, és? -megfogta az előre omló hajamat és a vállam mögé igazította azt.
-Taszító. -grimaszoltam válaszként, amire ő egy halk nevetéssel reagált.
-Alexa, ez csak egy kis vér. Egyébként meg halál természetes dolog. Engem nem érdekel, téged sem kellene. -adott egy apró puszit a számra.
-Biztos?-megemeltem a szemöldököm, érthetetlen volt számomra, hogy őt nem zavarja.
-Mhmm.-csókolgatni kezdte a nyakam, majd hirtelen felállt-Mindjárt jövök!

Bólintottam és néztem ahogy kisétál a szobából, furcsán éreztem magam, sosem szeretkeztem akkor ha megvolt.
Egy törölközővel tért vissza, gyorsan fel is ugrottam az ágyról, ő meg ráterítette az anyagot.
Megfogta a derekam és magához húzott. -Kurvára hiányzol. -lehajolt a fülemhez.
Kuncogni kezdtem, hiszen a karjaiban fogott.
Nem értettem, hogy hiányozhatok neki.
-Itt vagyok, Billy. -a mellkasára hajtottam a fejem és egy mély levegőt vettem. Furcsán nézett rám, ekkor esett le, hogy ez a majdnem három hét mennyire rettenetes volt, alig volt időnk egymásra.
-Tudod, nélküled nem lenne az a kislány ott a másik szobában. -elmosolyodtam és lábujjhegyre álltam, hogy nyomhassak egy csókot a szájára.
-Tudom. -elmosolyodott a csók közben

Nekem is hiányzott, kegyetlenül, hiszen mikor az ember gyermeke beteg, akkor másra sem tud gondolni csak arra, hogy meggyógyuljon a kicsi.
Sajnos tényleg nem jutott elegendő időnk egymásra ezen időszakban, és fizikailag fájt a dolog.

-Sosem foglak elengedni. Soha. -sóhajtottam egy hatalmasat. Szerettem volna ha tudja, hogy nincs menekvés.
-Olyan jól megvoltunk, erre fenyegetőzni kezdesz?-elnevette magát
-Gonosz vagy. -csóváltam a fejem és újra a mellkasához bújtam
-Mindjárt elsírom magam, sosem mondtak még ilyet korábban. -erős szarkazmussal mondta miközben vigyorgott.

Elnevettem magam, élveztem, hogy visszatért hozzám a gúnyos seggfej stílusa.
Gondoltam belemegyek a játékba és eljátszom a sértődöttet.
Úgy tettem mintha elakarnék húzódni a karjaiból.

-Hé, hé. Mégis mit képzelsz hová mész? Hm? -Magához szorított és kissé oldalra biccentett fejjel kémlelte az arcomat, egy halvány apró kis mosoly kíséretében.
-Nem is tudom, álmos vagyok. -megharaptam az alsó ajkam, miközben bámultam a szemeit. Röhejesen szerelmes tekintettel néztem őt.
Bizonyára feltűnt neki is, mert szélesebb lett a vigyor az arcán.
-Mhmm. Álmos. -halkan ismételte el, tudta jól, hogy füllentettem és csak játszadozom.
-Igen.-bólogattam ártatlan szemekkel