Cherry Lane • Billy Hargrove +18

Egyformák

Reggel egyedül ébredtem az ágyában.
Sietve indultam vissza a szobámba, rettenetesen kínosan éreztem magam.
Gyorsan magamra rángattam az előző nap viselt ruháimat.
Semmi másra nem vágytam mint haza menni és lefürdeni.

Miközben igazgattam a hajam ami sehogy sem állt, hallottam, hogy Max a konyhában beszélt Billyvel.

Erőt vettem magamon és kiléptem a folyosóra.

-Rohadtul nem érdekel Maxine! -megemelte a hangját Hargrove
-Csak ma! Légyszi! Tudod, hogy nincs jogsim! -könyörgött a kis vörös, majd felém fordult-Alexa! Te itt aludtál? -kikerekedtek a szemei
-Uhum. -bólogattam a konyhapult mellett álló húgomnak

Billy az asztal melletti falhoz támaszkodott és dohányzott, nem is mertem ránézni.

-Mond neki, hogy vigyen el ma a játékterembe! -kétségbeesve nézett rám a lány
-Jezusom, az öt évesek járnak oda! -gúnyosan elnevette magát Billy, ekkor ránéztem egy cseppet sem kedvesen, hiszen még mindig jobb, hogy a játékterembe akar menni Max és nem bulizni

Hargrove arcára egy apró önelégült mosoly ült ki, szinte hallottam ahogy magában már összerakta azt amivel szívathat majd. Az orrom alá dörgölheti, hogy éjjel a nevét nyögtem.

-Majd én, én elviszlek. -motyogtam Billyt nézve
-Vidd csak. -megvonta a vállát Hargrove és nemes egyszerűséggel faképnél hagyott minket

Akkor esett le, hogy ő hozott, nincs itt az autóm.

-Gyere el hozzám, onnan elmegyünk a terembe! -összefontam magam előtt a karjaimat, hogy valamennyire takarjam a mellkasom, mert tegnap jó ötletnek tűnt a melltartó hiánya, de ma már kevésbé
-Nem láttam a kocsidat. -megemelte a szemöldökét Max
-Tényleg Sherlock? -Billy újra felbukkant, kisétált a szobájából nagyon jól szórakozva a dolgon
-Aaaahhh Alexa mond neki, hogy vigyen hozzád minket! -imádkozást imitált húgom

Billy összeráncolta a szemöldökét -Kurvára fáj a fejem a hangotoktól! Rohadtul fogjátok be egész úton!

Döbbenten néztem rá, mondani akartam valami frappáns visszavágást, de semmi sem jutott eszembe, így inkább becsuktam a számat.
Max megindult Billy után, és én is így tettem egy pillanattal később.

Az első pár perc néma csendben telt, Billy az utat bámulta elképesztően másnapos lehetett mert a napszemüveg nélkül az utcára sem tudott volna lépni.

-Hol voltatok? -Max hangja törte meg a csendet

Hátrapillantottam a lányra, majd Billyre néztem, vártam, hogy válaszoljon, de nem izgatta magát ezzel.

-Tommynál. -feleltem
-Ewww, azért van így szétcsapva! -motyogta Max az orra alatt Billyre célozva

A férfi halkan elnevette magát. -Max, ha valami nem tetszik ugorj ki. Senki sem tart vissza, hajrá.

A lány drámaian sóhajtozva dőlt hátra az ülésben. Összekulcsolta a karjait a mellkasa előtt, pont ahogyan én is.

Meglepetésemre a játékterem előtt állt meg először.
Ki is tette Maxet akit figyelmeztetett, hogy nem fogja hazavinni, oldja meg magának.
A húgom legyintett és közölte, hogy majd Lucas hazaszállítja.
Hargrove egy leszarommal lerendezte.

Kapkodtam a fejem a szócsatájukat hallgatva amit Max egy bemutatással zárt le.

-Kinyírom. -morogta Billy miközben elindult immáron az én albérletem felé-Kibaszott Mayfieldek.

Rákaptam a tekintetem, nem akartam elhinni azt amit hallok.
Mérges lettem nagyon. -Tudod az este, az hiba volt. -mondtam gondolkodás nélkül, a harag beszélt belőlem. Nem is tudtam miféle reakcióra számítottam ezután.
-Mhmm. Hiba lett volna? -rám pillantott
-Egy kibaszott Mayfield vagyok. Nem? -megemeltem a szemöldököm
-Meg sem történt! Raktározd el az emlékeidben Mayfield, hogy mikor majd magadhoz nyúlsz legyen mire gondolnod! Vagy mikor majd Steve király alatt fekszel és az életed is elunod, legalább lesz ami eszedbe jut! -gúnyos hangsúllyal beszélt és ezúttal az utat nézte
-Steve így, Steve úgy! Mi van Hargrove, te akarod magadnak? -ha már gúnyolódunk akkor én is beszállok a játékba