Cherry Lane • Billy Hargrove +18

Shirley

Mikor felébredtem Max és Billy sehol sem voltak.
Sietve kapkodva elkészültem, azt sem tudtam hova készülünk, ezért nehéz volt egy apró táskába elpakolnom. Fogkefe, tusfürdő, pipere dolgok, na és persze váltóruha.

Nézegettem magam a szobámban a tükör előtt ácsorogva.
Egy hosszú hét után végre ujra kisütött a nap, és megmertem volna esküdni, hogy ez egy égi jel.
A rövid kis szoknyámban illegettem magam, és szinte belepirultam a gondolatba, hogy Billy vajon hányszor nyúl majd be alá.

Pont mikor kisétáltam a nappaliba, abban a pillanatban hallottam meg a camarot, és oh Istenem az izgatottság átjárta minden porcikámat.

Belépett az ajtón és némán felém lépkedett, nem tudtam leolvasni az arcáról semmit, lélegzet visszatartva vártam míg elém ért.
Hirtelen megemelt és vigyorogni kezdett.
Megesküdtem volna rá, hogy külső szemmel olyan lehetett ez a pillanat, mint egy romantikus film egyik jelenete.
Lassan letett és megcsókolt, finoman és gyengéden.
Hirtelen nem voltam olyan biztos abban, hogy képes lennék-e nemet mondani, ha indulás előtt tolná le rólam a gondosan kiválasztott apró csipke bugyimat.
Ha tudta volna mi van a szoknyám alatt, biztosan nem indultunk volna el.
Meglepetésemre nem ment tovább a csóknál, sebaj előttünk az egész nap.

Megfogta a táskámat és kiindultunk a camarohoz, még az ajtót is kinyitotta nekem.

-Úriember vagy Hargrove! -mosolyogva ültem be

Rendesen megerőlteti magát miattam, és ezt mókásnak tartottam.
Nem igazán értettem miért pont én, vagy mit is szeret bennem, és azt sem igazán tudtam felfogni, hogy miért szeret velem szexelni, mikor gyalázatosan béna voltam az első pár alkalommal, talán mostanra egy kicsit ügyesebb vagyok, de távolról sem lehetek olyan lepedőakrobata mint amihez ő hozzá lehet szokva.

Bár azt mondta szép vagyok, mindenhol, és ebbe a gondolatba bele is pirultam.
Állítása szerint a lábaim között van az, ami számára a mennyország kapuja.
Halkan el is nevettem magam a gondolattól.

-Izgulok. -felé fordultam mosolyogva

Billy egy öntelt mosollyal viszonozta a kijelentésemet.
Végig pillantott rajtam, a csupasz lábaimon elidőzött, érdekesebb lehetett mint az út előtte mert olyan lazán bámult vezetés közben, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Melegem lett, a kézitáskámba nyúltam és kivettem belőle egy kazettát.
Billy nem értette, honnan veszem a bátorságot, hogy zenét kapcsoljak, ráadásul a saját válogatásom, de nem szólt.

Elindítottam a zeneszámot és büszkén hátradőltem.

-Ez meg mi a szar? -halkan elnevette magát
-Sandra-Maria Magdalena! -rávágtam, nem értettem mi a problémája mikor ez az egyik kedvenc számom

Grimaszolt erősen, és én elmosolyodtam.
Elkezdtem dúdolászni a szöveget.

Egész belejöttem az éneklésbe, a következő zenét már hangosabban adtam elő.
Csupa romantikus zeneszám szólt egymás után, és én átéléssel hallgattam, Billyre pillantottam vigyorogva, aki először bosszankodott, de úgy tűnt az előadásom talán egy kicsit megenyhítette.

Szabadságot és boldogságot éreztem amint elhagytuk Hawkinsot.
A városon kívül, mi nem mostohatestvérek voltunk, hanem egy fiatal pár, akik másra sem vágytak, csak együtt lenni.
Nem értettem miért gördített az élet ilyen nagy akadályt elém, hogy pont Hargroveba szerettem bele, abba a srácba akinek az apja elvette anyámat.