Elvarratlan szálaink

- 13 -

Amikor leszálltunk a villamosról, elindultunk egymás mellett a buszmegálló felé.
Egy picit haboztam, mert már elterelődött a téma, de végül erőt vettem magamon és a mellettem lévő Szaszára néztem.
- Nem akarlak visszatartani semmitől, Szasza - mondtam őszintén, mert tudtam, hogy tudni fogja, hogy miről beszélek.
- Mitől tartanál vissza? - kérdezett vissza egyszerűen.
- Csak nem szerettem volna, ha bármi közöm lenne ahhoz, ha nem beszélnél mondjuk ez esetben... Hangával - próbáltam átadni az érzéseimet.
- Oké, akkor nem volt közöd hozzá, a saját, önálló, felnőtt döntésem volt, hogy nem áldozom az időmet olyanra, amire nem akarom - mondta a világ természetességével, csak hogy ne legyenek kérdéseim.
- Akkor miért mondtad azt öt perce, hogy...? - kérdeztem összezavarodva, tekintve, hogy ott még azt mondta, hogy ki más miatt lett volna, mint miattam.
- Mert akkor hoztam meg, ahogy elköszöntünk, ez ennyi.
Erre már nem tudtam mit mondani - nem azért, mert ne lettek volna bennem olyan érzések, amiket még nem tettem egyértelművé neki, csak a szavaim nem voltak meg hozzá.
Csendesen bólintottam egyet, ő pedig ezzel el is engedte ezt a témát.
- Milyen volt a pszichológusnál? - váltott témát, ahogy egymás mellett mentünk.
- Fura. De nem rossz értelemben - válaszoltam őszintén - Más így látni most a dolgokat, hogy egy idegennek mondtam végig őket, aki pont annyit ismer belőlem, amennyi elhangzik közöttünk ezekben a meghatározott időzónákban, és nem kell tartanom attól, hogy milyen véleménye lesz rólam. Mondjuk közel se értem még a végére a mesélésben, szóval eltart egy pár alkalomig, amikorra már úgy fogom érezni, hogy mindent elmondtam.
- Akkor majd becsatlakozol anyámhoz a terápiáira - jegyezte meg egy apró mosollyal az arcán.
Halkan elnevettem magam.
- Egyébként viccen kívül érdekelne egyszer.
Szasza halványan mosolyogva rámpillantott, majd visszatért a témára.
- Remélem, segít rajtad amúgy - mondta őszintén a pszichológussal kapcsolatban.
- Muszáj hinnem benne.
Egy pár pillanatig csend volt közöttünk, amit végül én törtem meg.
- Ezt most nem tudom, miért mesélem el, de te is szóba kerültél - meséltem, csak úgy, picit mosolyogva rá.
Szasza meglepetten elnevette magát.
- Oké, ez most nem tudom, hogy jó vagy rossz, hogy az első alkalommal én jöttem fel a pszichológusodnál.
- Nem, nem rossz, nem azért mondtam, csak ezért picit sorsbéli fordulat, hogy most összefutottunk. Liliről is épp úgy szó volt. Még apukádról is.
- Az egész családom traumatizált, mondd ki nyugodtan - mondta a gödröcskéivel az arcán.
Nevettem egyet, mert persze nem erről volt szó.
Ő és a családja az egyetlenek lassan, akik nem traumatizáltak.

Ugyanazzal a busszal mentünk, és hamar is jött, úgyhogy felszálltunk és leültünk egy kettes ülésre, ami szabad volt, háttal a menetiránynak.
- Pénteken te is jössz Lili bulijára, ugye? - kérdeztem ránézve, csak mert Lili ma említette ezt nekem először.
Elvileg van egy nyaralójuk Tihanyon, és mivel március elseje péntekre esik, ünneplésképpen Lili oda rendezett egy házibulit.
- Aha - túrt a hajába Szasza - Te mész oda, ezek alapján akkor.
- Valószínűleg. Lili rávett.
- Emma ott lesz, ne lepődj meg - jelezte, mire meglepetten ránéztem - Lilivel ketten találták ki ezt a bulit még régebben.
- Utoljára akkor találkoztam vele, amikor még együtt voltatok - gondoltam bele - Vagyis decemberben.
- Hát, most mondjuk kicsit kevésbé sima a viszonyom vele, szóval... - kereste a szavakat zavartan elnevetve magát - Vigyázz a piádra - tette hozzá félig viccből, mire elnevettem magam.
- Jogosan nem szimpatizál velem igazából.
- Még mindig ezt tartod? - nézett rám egy értetlen mosollyal az arcán.
- Voltam már a helyében, Szasza.
- És, kit ütnél le szívesebben, az exedet, vagy a csajt, akivel megcsalt? - tette fel a költői kérdést, arra utalva, hogy Emmának nem rám van joga haragudnia.
- Az exemet, mert eltelt annyi idő és fel tudtam dolgozni az akkori eseményeket annyira, hogy reálisan látom őket.
- Két hónapja szakítottam Emmával.
- Nem mindenki tudja ugyanolyan gyorsan túltenni magát ezeken.
- Elvből nem fogok egyetérteni azzal, hogy egy háromhetes kapcsolatot én zártam le, mert én voltam az, akit más kezdett el érdekelni, és önszántamból döntöttem úgy, hogy téged választalak, ezek után meg mégis te vagy a szar a történetben, Emma és a saját szemedben is. Ha kell, leszarom, bevállalom, leszek az, aki megcsalta a barátnőjét és dobta valaki másért, tőlem rámfoghatjuk, ha ez kell ahhoz, hogy ne te legyél elővéve még ezért is.
Meglepett az őszintesége, és jól is esett.
- De ez sem a teljes igazság, amit most mondasz - néztem rá, hogy azért eddig se menjünk el az én mentegetésem során.
- Az én hírnevemen ez már nem oszt, nem szoroz, és le is szarom, téged viszont komolyan ne állítson be hibásnak senki ezért. Legfőképp azért, mert nem volt hiba téged választani - tette hozzá, csak hogy teljesek legyünk.
Hangosan dobogó szívvel néztem rá.
Nem gondoltam volna, hogy ezt ki fogja mondani nekem, tekintve, hogy most milyen viszonyban állunk egymással, és nem is voltam náluk azóta, hogy megszakítottuk kettőnk kapcsolatát.
Megértettem volna, ha hibának tekint.
- Tényleg? - kérdeztem vissza ösztönösen.
Szasza rámnézett, mire én is rá - közel ültünk egymáshoz, így egymásra nézve megéreztem magamban a közelségét.
- Miért lett volna?
Zavartan elmosolyodva elfordítottam a fejemet.
- Ha neked nem volt, akkor nincs okom hibának felfogni - mondta Szasza őszintén, utánam pillantva.
- A lehető legkevésbé sem volt az - vallottam be ránézve, mire újra összetalálkozott a tekintetünk.
- Akkor nekem sem.
Oka lehet, amiért beleszerettem.
Bár tudnám, hogy ő mit érez irántam pontosan, hogy mi lehetek a szemében.
Talán könnyebb lenne úgy.
Egy akaratlan, pici mosollyal az arcomon zavartan elfordítottam a fejem az ablak irányába, hogy csak a város lássa rajtam, hogy mennyire elgyengültem a szavaitól, és hogy mindez jó érzéssel tölt el.
Csak mert ehhez mindig értett.