Elvarratlan szálaink

- 2 -

[Szasza szemszöge - január 19.]
- Miért hagytad Regit magára?
Ránéztem a húgomra, aki épphogy hazaesett, kapásból ezzel talált meg.
Örültem volna, ha ez nem így történik.
- Nem magára hagytam.
Lili bejött hozzám a nappaliba és megállt a kanapé előtt, amin voltam, egész eddig csak azért, mert hátha ott kevésbé ér utol az agyfasz, csak mert így is megvoltak a magam problémái.
- Az apukája két napja lépett le, tudod, mennyire maga alatt van most? - borult ki teljesen, mire ránéztem.
- Tudom, hidd el.
- Akkor hogy hagyhatod ott most, amikor szüksége lenne rád?
A húgom tizenhat éves, és nyilván nem láthatja belülről a történetet, nem hibáztatom, arra meg számítottam, hogy ha bármi ilyen fordulat lesz Regi és én közöttem, ilyen kérdésekre kell majd reagálnom úgy, mint ha nekem nem lenne alapból is szar.
Volt időm átgondolni, mielőtt felrúgtam volna a saját elveimet és kikezdtem volna a barátnőjével, szóval ezt a részt asszem én vállaltam be.
- Kívülről látod, Hugi - válaszoltam egyszerűen, miközben felálltam a kanapéról, hogy kimenjek a nappaliból.
- Igen, kívülről látom, hogy a barátnőm, akit egyébként is szétszivat az élet, most teljesen össze van omolva, te pedig most hagyod el! Épp elég nehéz neki másodszorra átélnie mindent az apukájával, például azt, hogy tegnapelőtt lelépett tőlük. Legutóbb, amikor ez történt, a volt barátja szakított vele, nem csinálhatod meg vele ugyanezt ezúttal is!
Erre megálltam és visszanéztem rá.
- Ne hasonlíts az exéhez. Vágom, hogy mi történt, full más történet, szóval rohadtul ne vegyél egynek azzal a fasszal.
- Akkor magyarázd meg! - hitetlenkedett Lili - Mert én egyelőre nem értem, mi tudja megindokolni, hogy miért jó ötlet elhagyni egy egyébként is támogatásra szoruló lányt!
- Mi lenne, ha nem úgy állítanál be, mint ha gondoltam volna egyet és jókedvemből dobtam volna amúgy?
- Emma szemszögéből mondjuk nem lenne elképzelhetetlen megállapítás!
- Te most csak szivatsz? - néztem rá feszülten elröhögve magam.
- Cáfolj meg! - tárta szét a karjait Lili.
És itt kezdődött a jó rész, amit abban a percben bekockáztattam már, ahogy eszembe jutott egyáltalán, hogy Regitől akarjak bármit, és jó lett volna, ha nem itt kötök ki a végén.
- Igen, baszki, vele szakítottam, mert szar volt a kapcsolatunk és más jött be, egészen konkrétan az a barátnőd, akivel hidd el, én se így terveztem, és ő se - néztem rá, mire a szőke húgom a karjait összefonva fordította felém a fejét - Senki nem úgy tervezte, hogy a szülinapján hazajön az apja, aki alapból is széttraumatizálta korábban, ugyanott folytatja, ahol abbahagyta hét hónapja, aztán úgy lép le, hogy előtte Apa védi be tőle a saját lányát. Vágom, hogy mi van Regivel, és rohadt jó lenne, ha nem csinálnál úgy, mint ha pont leszarnám. Az utolsó vagyok, aki leszarja.
- Akkor mi történt közöttetek? Nem értem egyszerűen.
- Létezik olyan, Hugi, hogy valaki nem áll készen egy kapcsolatra, mert nem áll úgy lelkileg, és ez az utóbbi pár hét mondjuk pont elég erre neki. Nem fogok erőltetni Reginél egy olyan kapcsolatot, ami csak visszahúzná abban, hogy túltegye magát az összes szaron, amit a kibaszott apja hozott össze neki az utóbbi napokban, meg úgy általában az életében.
- Miért vagy biztos abban, hogy ezzel teszel jót neki? - nézett rám Lili.
- Van elég okom rá, hidd el. Nagyjából elég csak ismerni, de ha nem is ismerném, saját maga is belátta.
- Nem tudom felfogni, hogy ennyi mindent felborítottál miatta, és kevesebb, mint három hét múlva képes vagy így elengedni, anélkül, hogy küzdenél azért, hogy megtartsd.
- Pont azért, mert nem szarom le.
- De... - kereste a szavakat zavartan elnevetve magát, de végül nem tudott mit mondani, csak hitetlenül sóhajtva egyet, elkapta a tekintetét.
Ezzel részemről le is zártam volna a beszélgetést, és épphogy csak megkíséreltem kimenni a nappaliból, a húgom utánam szólt.
- Csak hagyod, hogy egyedül oldja meg a problémáit, ahelyett, hogy támaszkodhatna rád?
Nagyjából az ilyen beszélgetések miatt tartottam magam Regi előtt ahhoz, hogy a húgom barátnői automatikusan offosak.
És nem a barátnői, hanem a húgom miatt.
- Oké, tudom, hogy olyan, mint te, és egyedül oldja meg ezeket, de... - folytatta Lili értetlenül - Regit félretéve, nincs benned valami olyan ösztön, vagy érzés, hogy nem bírsz magaddal és nem tudod csak úgy hagyni őt? Függetlenül attól, hogy megbeszéltétek, hogy elvileg ez tenné most neki a legjobbat, mert nem megy neki egy kapcsolat.
- Az megvan, hogy akkor lennék önző, ha felülbírálnám és félretenném a szükségleteit, meg a döntését azért, mert én hogyan nézek rá? Ha valakivel, Hugi, vele pont nem leszek önző, ha már egész életében senki nem az ő érdekeit vette figyelembe.
Lili a szájába harapva elkapta a tekintetét, keresve valami jó választ erre.
Már el se indultam, úgy is mond valamit, mielőtt átérhetnék az egyik helyiségből a másikba, szóval kivártam, hogy mire jut végül a válaszaival.
- Ez olyan... szar - dörzsölte meg az arcát sóhajtva - És érted, én érzem nehéznek a szituációt, meg én sírnám el magam miatta egy csomószor, pedig még csak nem is én élem át, hanem Regi.
- Hát, ja - értettem egyet gondolkodás nélkül, elkapva a tekintetem.
Korábban sem voltam oda a világért, de régen utáltam annyira, mint amióta tudom, hogy vele mit tett egész életében.
Még engem is meglepett, mennyire magától értetődő volt mellette dönteni szilveszter után, egy kibaszott csoda a csaj, egy kincs, és az, hogy jobbat érdemel ennél, rohadtul enyhe kifejezés, mert konkrétan akárhányszor eszembe jut, annyiszor basz fel, hogy egy olyan világban vagyunk, amiben neki ezt a sorsot szánták.
- És te mit tudsz elképzelni, mi lehet még kettőtökkel? - nézett rám Lili, mire fáradtan elsóhajtva magam, legszívesebben itt léptem volna le.
- Könnyebbet - zártam le a témát, miközben kimentem a nappaliból, át a konyhába, a húgom viszont jött utánam.
- Ha a végén ebből az lesz, hogy két-három eszméletlen cuki hét után, amióta nem vagy együtt Emmával és Regivel közeledtek, végérvényesen ennyi volt, én elsírom magam - közölte Lili - Nagyon szomorú lennék.
Akkor én mit mondjak?
Kinyitottam a hűtőt, a húgom pedig odaállt viszonylag közel mellém, így kábé jó esetben is a vállamig ért.
Nem mondom, hogy mindig könnyű komolyan venni.
- Olyan szépek voltatok, tök jó hatással voltatok egymásra, összeilletek, Úristen, már az első perctől shippellek titeket - sorolta Lili teljesen kiborulva a gondolattól.
- Mi lenne, ha ezeket most nem sorolnád fel? - kérdeztem vissza egyszerűen.
Fasza érzés, amikor forgatják bennem a kést, de azért annyira nem vagyok oda érte.
Lili végigkövette a tekintetével, ahogy töltöttem magamnak valamelyik ásványvízből, majd megszólalt.
- Regi mondta még tegnapelőtt reggel, hogy előtte hajnalban nálad volt, amíg aludtam - mesélte halkan.
Az a hajnal konkrétan felszorozta az érzéseimet, meg azt, hogy simán összejönnék vele, minimum hárommal.
Komoly kihívás volt az önuralmamnak.
Ha egy fogadásban az lenne a feladatom, hogy ne gondoljak rá, már az első öt percben veszítenék, mert mindennek ellenére imádtam, és valahol még most is, akkor is, ha ez jelenleg kurva szar érzés.
- Ja, átjött - válaszoltam, ahogy bedobtam a poharamat a mosogatóba.
- Érezted rajta akkor már, hogy most... ez lesz? - kérdezte Lili.
- Tartott a következő naptól. Alapból azért nem tudott aludni, mert járt az agya.
- Azért érthető, hogy sok volt neki önmagában a tegnapelőtti nap, meg amikor átjött hozzánk, így egyben. Neked hogyan nyílt meg? - nézett rám - Mármint, az apukájáról.
- Pár apró mondatából már rég levágtam, hogy gáz van ott. Amúgy rendesen, magától először azután, amikor a sulitok elé mentem hozzá. Ott kiderült, hogy bántja az apja, aztán hazahoztam, onnantól meg rohadt sokat beszéltünk róla.
Meg minden másról is.
Lili bólintott egyet, de nem hittem el, hogy ennyivel letudhatjuk a témát, pár másodperc múlva meg igazam is lett.
- Sajnálom Regit. Még szülinapi bulija se lett végül - túrt a hajába kínosan - Meg úgy általában, az egész szülinapját elcseszte az apukája, meg a kapcsolatotokat is, majdnem az anyukájáét is... - sorolta.
Valószínűleg a szülinapja a legkevesebb, ami érdekli most, de a bulija mindenképpen, az anyukája rendezte a dolgait a barátjával, a mi kapcsolatunk viszont...
Na, hát azt fasz tudja.
Van egy olyan tény, hogy az alapokon kívül amúgy elég sok tekintetben elég elbaszottan indultunk ketten - december elején megismertem, ő akkor még az exe miatt volt összezuhanva, akivel lefutott még pár felesleges kört, meg alapból se nagyon nyílt meg nekünk, én összejöttem az egyik legjobb barátommal, csak közben Regivel elkezdett kialakulni köztünk valami, akkor is, ha se az ő, se az én céljaim közé nem tartozott ez, de végül kábé megcsaltam vele a barátnőmet, akivel részben emiatt aztán szakítottam, hogy két nap múlva Regivel felrúgjuk az elveinket, nagyjából abban a percben, hogy lesmároltam a házuk előtt és rohadt jó volt az egész. Az, hogy normálisan alakuljunk, eltartott úgy három napig, ami után hazajött az apja, és nagyjából az első perctől lehetett érezni rajta, hogy szar van, először eltűnt, próbálta eltitkolni, aztán kiderült, de egy hete pénteken, miután velem volt délután, a semmiből megint eltűnt, lemondta a buliját, senkinek nem válaszolt, nem írt vissza, aztán az is kiderült, hogy bántották, anyám elkezdett intézkedni, én áthoztam, következő nap meg megint lelépett tőlük az apja, és kábé ez volt az utóbbi két és fél hét, amióta egyáltalán felmerült, hogy lehetne kettőnk között valami.
Nem hibáztatom, csak hát szar.
Túlságosan akarni kezdtem, és túlságosan elhittem, hogy már megvan.
Az a csaj, akivel simán bármit el tudok képzelni, akkor is, ha alapból az is, akit mondjuk az elveim alapján pont nem akartam így észrevenni, de észrevettem, mert rohadtul az esetem és nyilván úgy voltam vele, miután nagyjából két nap ismeretség után már azon kaptam, hogy anyám képeit nézi perceken át, meg kirakta otthon az enyémet, mert belelátott valamit, amit még én sem, hogy ez a csaj full érdekes, csak az egész időzítés az, ami el van baszva.
Ha mondjuk minden olyan egy-másfél hónappal később történt volna kettőnk között, rohadtul jól jött volna, mert ez így pont az a helyzet, hogy érezhetően működhetne velünk, mert jó emberek vagyunk egymásnak, csak kurvára rosszkor.
Valahol még mindig túlságosan akarom.
- De legalább most már nincs velük az apja, és nem tudja bántani - tette hozzá Lili.
Regi konkrétan kimondta két napja, hogy pont leszarja, hogy az apja fizikailag mit csinál vele, ahhoz képest, hogy nem szereti, nem számít neki és simán el tudja hagyni hét hónapra, vagy akármennyire, és ez így pont az az eset, hogy nem igaz, hogy nem tudja bántani többet.
Ezzel kábé mindig bántani fogja, bárki bármit csinálhat, és pont ez a szar benne, hogy nem tudunk mit csinálni ezzel kívülről.
Amíg itt volt az apja, fizikailag éreztette vele, az élethelyzetekkel, hogy milyen, most, hogy lelépett, azt érezteti, hogy simán itt tudja hagyni a lányát - ha nem védjük be Regit, az érezteti vele, hogy szar apja van, hogy bántani tudja, ha bevédjük, akkor meg az, hogy olyan apja van, akitől be kell védeni. Ha kerül valaki az apja helyébe, mondjuk az anyukája új párja, az fogja bántani, hogy erre a rendes apja nem volt képes és tizenhét éven át szívnia kellett, hogy megtapasztalja az érzést, meg amúgy is jó nagy kontraszt lesz az apjával szemben, ami csak sulykolja belé, hogy szar ember; ha meg nem kerül senki, tovább marad benne az űr, amit rohadtul az apjának kellett volna betöltenie.
Kurva gáz, és az a baj, hogy mindenhogy az.
- Ejthetnénk a témát? - kérdeztem vissza őszintén.
- De hát téged is érdekel.
- Ja, és pont ezért nem akarom még meg is tárgyalni.
Lili a szájába harapva nézett utánam, ahogy elindultam ki a konyhából.
- Miért csinálsz úgy, mint mindig, amikor szakítottál valakivel? - kérdezte.
- Nem is tudom, lehet, mert kábé ez történt, függetlenül attól, hogy miért.
- Ugye nem bántad meg? - nézett rám.
- Mit?
- Úgy... az egészet. Hogy szakítottál miatta Emmával, hogy egyáltalán belementél abba, hogy egy barátnőmmel legyen valami... - sorolta, mire fáradtan felsóhajtva hátradöntöttem a fejem.
- Hugi, komolyan nincs semmi más, amiről beszélhetnénk amúgy? - rökönyödtem meg.
- Csak mert évekig ez volt, hogy az az elved, hogy a barátnőimmel nem, és kicsit hülyén érzem magam, mert biztos én is belerángattalak, és... - magyarázta.
- Onnantól kezdve, hogy egyáltalán felmerült bennem, hogy bármit akarjak tőle, nem a te barátnődként gondolok rá, és nem te rángattál bele. Attól, hogy valami úgy alakul, ahogy neked is tetszik, nem miattad van automatikusan.
- Igazából mikor kezdett el érdekelni? Mármint, most, amit mondtál, mikor volt az a pont? - kérdezte Lili.
- Nem fogok erről beszélgetni, Hugi.
- A legjobb barátnőmről van szó, akivel majdnem összejöttél.
- Ja, hangsúly a majdnemen, pont tegnap szakítottuk meg azt a kapcsolatunkat, amit ki se mondtunk az apja miatt. Nem ez a kedvenc témám most.
- Miért csinálsz így?
- Hogyan? - kérdeztem vissza sóhajtva.
- Mint ha közömbös lenne neked, hogy Regivel csak úgy véget ért, ami volt közöttetek.
- Rohadtul nem így nézek ki, ha közömbös valami - röhögtem el magam kellemetlenül.
- De tavaly ilyenkor sem így néztél ki, vagy tavalyelőtt tavasz végén.
- Oké, tudod mit, tegyük fel, hogy a helyemben vagy. A barátnődet szarrá bántalmazza az apja lelkileg, meg fizikailag is, aztán otthagyja szó nélkül, amitől nyilván összeroppan valamennyire, ezért szünetet tartasz vele a kapcsolatotokban, mert ebben az állapotban, meg ebben a helyzetben nem megy neki és erre van szüksége. Te komolyan azt néznéd ilyenkor, hogy veled mi van? Kit érdekel? Komolyan nem azzal foglalkoznál, hogy oké, a legalapabb dolog, amit megtehetek vele, hogy ha erre van szüksége, akkor hagyom?
- Szüksége van rád, Szasza.
- Ez nem személy szerint rólam szól.
- Akkor is biztosan segítene neki az a típusú lelki kötődés, ami nektek megvan. Mindenkinek jó tesz.
- Most kicsit állj meg és csinálj úgy, mint ha ismernéd - néztem rá őszintén.
- Hé, én ismertem meg előbb, nyilván ismerem!
- Tudod, mi történne most? - kérdeztem vissza egyszerűen - Összejönne velem, és egy újabb ember lennék a sorban, akire fókuszálni fog saját maga helyett, miközben minden szart elfojt magában. Rohadtul egészségtelen lenne ránézve, főleg, hogy már tegnapelőtt is azon görcsölt, hogy ő húz vissza engem.
- És szerinted mennyit javít az állapotán, hogy még veled is megszakadt a kapcsolata?
- Nem megszakadt, csak épp nem az a cél, hogy összejöjjünk, nincs mit megszakítani azon, ami három napnál tovább normálisan létre se tudott jönni kábé - hitetlenkedtem - Ha egy-két hónappal később kezdek vele bármit, mint most, valószínűleg nem itt lennénk, de ezekben az élethelyzetekben nagyon halott belevágni bármilyen kapcsolatba és amúgy még csak nem is prioritás.
- Elhagyta az apja - nyomatékosította Lili.
- Ja, pont erről beszélek.
Sóhajtva elfordította a fejét.
- Nyilván szar nekem is, de egyrészt egyet is értek vele, hogy ez kell neki, másrészt meg nem én fogom visszatartani attól, hogy túltegye magát ezen a szaron, és ennyi, nem tudok többet beszélgetni erről - zártam le a témát.
Lili egy pár másodpercig nem válaszolt, ránézésre, mert nem tudta, hogy mit mondjon.
- Sajnálom, hogy így alakult - nézett rám végül - És nagyon dühös vagyok, hogy az apukája még ezt is képes volt elszúrni.
- Arról az emberről ne beszéljünk, baszki.
- Bárcsak Apa megölte volna - mondta Lili.
Bárcsak megöltem volna.
- Pont addig fog élni, amíg meg nem látom, geci.
Ha szar napom volt előtte, még ki is belezem, mielőtt kinyírnám.
- Osszuk be, te az apukáját csinálod ki, én meg a volt barátját - huppant fel Lili a konyhapultra.
- Ha az a cél ezekkel a témákkal, hogy idegbeteg legyek, rohadt jó úton vagy, Hugi.
- Te láttad már Bencét? - kérdezte Lili.
- Még él, következtesd ki.
- Miután megtudtam, hogy Regi a két ünnep között találkozott vele, konkrétan egyszerre akartam megölni magam és a csávót is.
- Nekem mondod? - röhögtem el magam őszintén.
- Visszatérve, nem értem, hogy egy apa hogy lehet ennyire szar - közölte Lili - Nem is értem, Zita miért ment hozzá. Vagy hogy egyáltalán hogy történt ez az egész, hogy jutottak ide, vagy akármit, nem tudom elképzelni egyszerűen.
- Zita van vagy egyhatvanöt magas, nincs rokon a közelben, akire lehetne számítani, Regi meg egy minimum harminc évvel fiatalabb, gimis lány, kurvára nincsenek komolyan véve. Szerintem az apja úgy értékeli, hogy kábé nincs szavuk ebben a családban, mert konkrétan nem tudnak ellenkezni.
- Tudom, hogy sokkal könnyebb kívülről ítélkezni, de egyáltalán miért nem váltak el a szülei korábban? Azt még el tudom képzelni, hogy Regi apja régebben normálisabb lehetett, és ezért házasodtak össze Zitával, meg lett gyerekük, és azóta lett rosszabb, de amiket Regitől hallottam, azok olyan dolgok, amiket meg lehetett volna korábban akadályozni, nem?
- Oké, kérdés, te anyaként hogy raknál ki egy kétszer akkora, alkoholista, agresszív csávót, aki full önző és nárcisztikus is amúgy, leszarja a véleményedet és nem fog lelépni?
- Akárhogy, ilyen nincsen!
- De, van.
- Tudom, csak felháborító. Rendőrséghez nem lehet fordulni ilyenkor?
- Mivel? Szirákiné vagyok, a férjem egy szar és iszik, vagy mit mondanál? Nem a fizikai bántalmazás volt náluk a leggyakoribb, azzal meg, hogy egy fasz, meg fenyegetőzik, nem tudnak mit csinálni.
- Akkor is minden követ megmozdítanék, hogy komolyan vegyenek és ki tudjak törni ebből, nem csak a saját, hanem a lányom érdekében is.
- Ja, és a férjed nyilván szó nélkül végignézné, ahogy végigviszed ellene mindezt.
- De amit most, legutóbb csinált Regivel az apukája, az nagyon durva, és bizonyítható is, mert látszik. Plusz ott van az a hege a derekán, tanév vége óta, nem hiszem el, hogy semmit nem lehet, vagy lehetett tenni. És nem Regi anyukáját hibáztatom, nyilván, meg nem tudom beleképzelni magam a helyzetébe, se Regiébe, csak nem értem az egészet. Önmagában azt sem, hogy egy apa hogy képes erre, a saját lányával. Nem tudom elhinni, hogy valakiben ilyen minimális szeretet sincsen a lánya iránt. Megcsinálni persze meg tudta, meg az apjaként elvárni tőle, hogy tisztelje, és hogy feladja a saját életét és boldogságát az ő kénye-kedvéhez igazodva, de amúgy meg nemhogy apaként nem viszonyul hozzá, a világ legrandomabb emberével sem viselkedünk úgy, mint ő a családjával. Undorító, hogy azt használja ki, hogy fizikai fölényben van. Bocs, de ilyenkor úgy tudom utálni a férfiakat. Az ilyen férfiakat - tette hozzá gyorsan - Hozzátettem, hogy az ilyen férfiakat - védekezett, mielőtt még bármit mondtam volna.
Ezen csak akaratlanul röhögtem egyet.
- Mondanám, hogy most felhívom a barátodat, de nincs olyanod, csak hatszázezer random csávó, akik körülugrálnak, ennyiszer meg nincs kedvem elismételni, hogy utálod a férfiakat.
- Ez övön aluli volt - vágta rá Lili - És nem vagyok ribanc.
- Nem, sőt, utálod a férfiakat - mosolyogtam rajta.
- Ne játszd a szentet - nevetett fel.
- Nem játszom. Férfi vagyok, tudod - löktem el magam a konyhapulttól.
- Ebben Apára ütöttünk, na!
- Hú, ellentmondás, ő is férfi - szivattam röhögve, mire Lili is leugrott a pultról, hogy nevetve, fenyegetően odalépjen hozzám, mint ha meg akarna ütni.
Néha ilyenkor már befenyíthetne tényleg, kezd hiányérzetem lenni.
Egyszer majd poénból bemondom, hogy utálom a nőket, az valószínűleg elérné ezt a hatást.
- Az olyanokra mondtam, mint Regi apukája - mondta végül Lili, ahogy lenyugodott, mint ha egyébként nem értettem volna - Mert az tényleg undorító.
- Enyhe kifejezés, Hugi.
- Szerinted Apa azért nem ment neki, mert nem akarta Regi előtt?
- Szét volt csúszva Regi alapból is, szóval biztos.
- Te is azt csináltad volna, amit ő, ha a helyében lettél volna?
- Valószínűleg. Vagy a tizennyolc éves nyomdokába lépek, rendőrhívásig megyek és boldog leszek a sitten.
- Jézusom, ne viccelj ezzel.
- Nem vicceltem.
- Egyébként az ötletet támogatom, csak ne ezzel a befejezéssel.
- Nem sittelnek le, nyugi már - mosolyodtam el.
- Ezt most úgy, hogy el is higgyem - nézett rám Lili, mire elléptem tőle, hogy kikerüljem.
- A fantáziádra bízom, Hugi.
Már épp válaszolt volna, valószínűleg kötekedett volna velem, vagy amit szokott, amikor valaki felhívta, mire egyszerre a telefonjára pillantottunk.
Regi hívta, amit meglátva egymásra néztünk, majd én inkább elindultam ki a konyhából.
- Szia - vette fel Lili a telefont, én pedig, ahogy meghallottam kiszűrődni Regi hangját, lehunytam a szemem egy pillanatra, és tényleg inkább csak leléptem onnan.

Nem tudom, hogy azért volt szar az időzítés, mert az élet akarta ezt elbaszni velünk, vagy egy rossz karma, hogy megcsalom a barátnőmet, mivel elkezdett bejönni a húgom barátnője, így három napnál tovább nem is nagyon voltunk zökkenőmentesek, vagy szimplán csak elsiettük ezt és túl korán vágtunk bele, fogalmam sincs, de tény, hogy úgy el van baszva ez most, ahogy azt kell.
Nagyjából egy hete összevesztem Emmával, miután megtudta, hogy tényleg elkezdett kialakulni valami Regi és én köztem - nem kérdeztem meg, hogy honnan és kitől hallotta ezt, azt se kérdeztem, hogy mennyit tud, nem tagadtam le, ő meg ezen kiborult, hogy egy héttel a szakításunk után már is vele vagyok, miután "az egész kapcsolatunk alatt azt próbáltad beadni nekem, hogy nem érdekel az a lány".
Nem kötöttem bele, de azt mondtam neki a kapcsolatunk alatt Regiről, hogy nem akarok tőle semmit és hogy nem miatta szakítok, ami akkor igaz volt, nem azt, hogy nem érdekel, de ezt már inkább hozzá se tettem - Emmával ez az egész pont nem az a helyzet, ahol meg akarom próbálni felmenteni magam.
Én is tudom, hogy kibasztam vele és nem jött ki a legjobban a dolog, de nem érzek bűntudatot attól, hogy hagytam magam ráébredni arra, hogy rossz helyen vagyok, és nem maradtam ott.
Szóval múlt héten elvitatkozott velem egy darabig, hogy ő végig tudta, minden oka megvolt féltékenynek lenni, kihasználtam, átbasztam, hülyítettem, biztos meg is csaltam, mit kerestem egyáltalán mellette (amikor szakítottam, mondjuk akkor meg az volt a baj), mit tudom én, hagytam dühöngeni, nem nagyon ellenkeztem, ha könnyebb neki úgy, hogy az a gyökér, fuckboy exe vagyok, akivel kapcsolatban lehet egy jó hosszú dühös fázisa, akkor nem fogom megakadályozni benne. Az egyik legjobb barátom volt, szóval szar, nyilván az, és nem tagadom le, hogy jó sokat hozzátettem ahhoz, hogy ne lehessen már visszahozni ugyanazt, úgyhogy tőlem a szemében lehet teljes egészében az én hibám az egész, mert amúgy emberileg ennyit bevállalok tőle, ha már a többit elbasztuk.
Az egészben viszont az a szívás, hogy miután ez lezajlott vele, másnap kezdett látványosan elbaszódni Regivel is a kapcsolatunk az apja miatt - azóta csak egy fél nap volt, amíg jól működtünk, amikor nálunk volt, aztán következő nap lelépett az apja, és onnantól kezdve mindketten éreztük, hogy ez így nem nagyon fog menni.
Nyilván, valahol rohadtul mindegy minden ez ahhoz képest, amilyen állapotban ő most van, de azért szar.
Három napja ugyanitt még átszökött hozzám az éjszaka közepén, hogy imádjam, hogy ott van, és esélyem se legyen nem beleesni, most meg két szobával odébb megyek, mert a húgom beszél vele telefonon, kihallom a hangját és inkább nem akarom kitenni magam ennek.

Lehet, legközelebb, ha mégegyszer a húgom barátnőivel akarnék kikezdeni, átgondolom még párszor, és nem rúgom fel az egészet egyből azzal, hogy leszarom az elveimet, ha már egyszer élünk.

Csak mert most már nem tudom ennyire leszarni.

Ennyit az elveimről.