Elvarratlan szálaink

- 45 -

- Anya azt üzeni, hogy ha lehet, legalább addig, amíg buszra szállok este, veled legyek - néztem Szaszára, akivel estefelé egymás mellett ültünk a buszon, úton arra a helyre, ahová Szasza szokott beülni a haverjaival és most engem is meghívtak.
- Hazakísérlek, Regi, ne viccelj.
- Köszi - mosolyodtam el - És egyébként tudod, mit köszi még?
Szasza halványan mosolyogva nézett, hogy na, ne kíméljem, mire elővettem a telefonom, a vigyorgásomat visszafojtva megnyitottam az Instát, azon belül is a történetét, amiben azóta is én voltam, tegnap a Duna-parton.
Ahogy felé mutattam a képernyőt, mosolyogva néztem rá, mire a gödröcskéivel az arcán ő is elővette a telefonját, és csak bekapcsolta, így a zárolt képernyőjét láttam.
Ugyanez a kép rólam volt a háttere, csak fekete-fehérben, ezt látva pedig hangosan dobogó, elolvadt szívvel kerekedtek el a szemeim.
Én vagyok a háttere.
- Háromszoros köszönöm - mondtam neki teljesen elolvadva, mire elnevette magát - Ezek után már kijárna nekem, ha nekem is csinálnánk egy hátteret - jeleztem - Lilit megkérem majd, hogy csináljon rólunk egy képet.
- Miért pont a húgomat? - nevetett fel derűsen.
- Mert ő szeret fotózni, szeret minket és biztos nagyon szeretné együtt is a kettőt - magyaráztam meg.
- Tőlem - adta meg magát röhögve.
- Egyébként az osztályomból kik követnek téged Instán? - kérdeztem tőle - Csak azért érdekel, hogy tudjam, hogy hányan láthatták a tegnapi képet.
- Gondolod, hogy kívülről tudom? - kérdezett vissza szórakozottan, majd a telefonján megnyitotta az Instát és szimplán csak átadta a készüléket a kezembe.
- Nem baj, ha megnézem? - néztem rá.
- Ezért adtam oda.
Megnyitottam a történetét, majd azonbelül azt, ahol kiírja, hogy kik és hányan látták a képet.
Nem túlzok azzal, hogy vagy kilencszáz különböző név volt felsorolva, a szám láttán pedig elkerekedtek a szemeim.
- Oké, lehet, hogy nem ez a legjobb stratégia, amit választhatok erre - láttam be nevetve - Milyen sokan like-olták!
Szasza egy halvány mosollyal az arcán hagyta, hogy végignézzem azoknak a neveit, akik kedvelték a képet, akiknek a túlnyomó többségét persze nem ismertem, hallásból se, csak azt érzékeltem, hogy sokan vannak, jobbára fiúk, de lányok is, például Hanga, amin meglepődtem.
Emma is látta a képet, de ő nem like-olta, ezen viszont nem lepődtem meg.
- Ő az a Petra? - szúrtam ki egy lánynevet a like-ok között - A volt barátnőd.
- Aha - válaszolta Szasza lazán.
Oké, Szasza volt barátnője belike-olt engem, ez végülis pozitív.
Ösztönösen rámentem a lány profiljára, mert egy pillanatig elfelejtettem, hogy Szasza konkrétan végignézi, ahogy lenyomozom a volt barátnőjét, és ezt csak akkor juttatta eszembe, amikor ezt látva elnevette magát, de aztán hagyta nekem.
Nem lepett meg, hogy gyönyörű lány, de örömmel vettem tudomásul, hogy elvileg barátja van.
Egyébként festett sötétszőke, hosszú, szögegyenes hajú lány világosbarna szemekkel, kedves mosollyal, szép arcformával és csak mesébe illően bájos képek voltak róla.
- Nem lestalkoltam, csak érdekelt - védekeztem, ahogy elszórakozott rajtam.
- Ja, persze - mosolygott szórakozottan.
- Kíváncsi voltam, hogy hogy néz ki - zártam le a témát magamon mosolyogva, majd visszaléptem a lány oldaláról, és Szaszáéra mentem át, a követőinek a listáját megnyitva, ahová egyesével beírtam egy-egy osztálytársam nevét, akik érdekeltek.
Nos, a végeredmény az, hogy mindegyikük követi, akire rákerestem, de nem csak a lányok, Örsék is, bár Szasza nem követte őket vissza - az egyetlen, aki nem követi Szaszát, az Dávid, de ezen nevettem is egyet, amikor kiderült számomra.
Az egyik gépelésem során felbukkant előttem egy ismerős név, de nem hittem el, hogy tényleg azt látom, amit, úgyhogy aztán külön rákerestem, és amikor egyértelművé vált, hogy nem láttam rosszul, őszintén felnevettem.
- Ő Bence legjobb haverja - mutattam Szaszának nevetve.
- Komolyan? - röhögte el magát Szasza szórakozottan - Na várj, mutatok jobbat - vette át tőlem a telefonját a gödröcskéivel az arcán, majd megnyitotta az Insta story-ja alatti listát, amin azok voltak, akik megnézték azt.
Szasza gyorsan végigpörgette a listát, magában mosolyogva már előre várva a reakciómat, mire kíváncsian követtem a tekintetemmel az ujját, amivel a képernyőn pörgetett, majd megállt és felém tartotta a telefonját, hogy észrevegyem azt a nevet a többi között, amit nem véletlenül mutat és meg se kell magyaráznia.
Szinte egyből észrevettem - Novák Bence.
Kikerekedett szemekkel meglepetten nevettem egyet, visszavéve a telefonját, rápillantva, hogy ez tényleg az-e, akire egyértelműen gondolok, de nyilván az volt, különben Szasza se mutatta volna.
- Ő követ téged? - csodálkoztam.
- Nem - rázta meg a fejét röhögve, mire szórakozottan összenéztünk, én pedig ezen hangosan felnevettem - És asszem nem mondok újat azzal, hogy én se őt.
- Akkor nem is én vagyok itt az, aki lenyomoz másokat.
Felemelő érzés volt nevetnem a múltbeli sérelmemen.