Elvarratlan szálaink

- 34 -

Krisi a szobájába ment játszani valamit (bár Sacinak azt mondta, hogy matekházit fog csinálni), Szasza, Márk és én pedig Márk szobájába, ahol Márk rögtön fel is kapott egy ütőt és bepattant a dobszettje mögé, hogy lejátssza a fejében járó ritmust, amit egyébként eddig is hallhattunk tőle asztalra ütögetés formájában.
Lehuppantam Márk kanapéjára, miközben felbontottam egy sörösüveget, amit Szasza adott a kezembe.
- Nem kocsival vagyok, úgyhogy majd hazakísérlek - jelezte nekem Szasza, csak hogy tudjak róla, miközben lerakta a sörét az előttem lévő asztalra, majd már megszokásból elővette az itteni gitárját.
- Köszi - mosolyodtam el, ahogy ránéztem.
Hozzátettem volna udvariasságból, hogy nyugodtan hagyja, ha túl nagy kerülő, de már kiismertem Szaszát ebből a szempontból, most, hogy ezt így kijelentette, már úgy se fogja hagyni, hogy egyedül utazgassak haza tömegközlekedéssel csak azért, mert előzékeny vagyok.
Szaszát nehéz lebeszélni bármiről is, ha ő már eldöntötte, főleg, hogy igazából örültem is neki, hogy velem jön.
- Na jó, amúgy mit csináljunk? - kérdezte Márk, miközben pörgetve feldobta az egyik dobütőjét, és elkapta, aztán megint feldobta és megint elkapta.
Márk néha adhatna az energiájából.
- Mindjárt lekíséred Regit - közölte Szasza a világ természetességével, ahogy ledobta a gitárjáról a tokot és előszedett egy pengetőt.
- Mi? - néztem rá meglepetten elnevetve magam.
- Jó, ez jó - ment bele Márk egyből.
- De mit játsszak? - kérdeztem Szaszától, aki a kezembe adta a gitárját és egy halvány mosollyal az arcán leült mellém a kanapéra.
- Tudsz valamit fejből?
- Igen, talán, de azok olyan... tömegek - fogalmaztam meg a problémámat.
- Nem baj, legalább tudni fogom, hogy kísérjelek le - mondta Márk lazán, miközben felvette az egyik ütőjét a földről, amit a nagy dobálgatásban elejtett.
- Hát, jó - adtam meg magam zavartan elnevetve magam, ahogy a kezembe vettem a gitárt, és megnéztem, hogy be van-e hangolva.
- Már behangoltam neked - jelezte Szasza, majd beleivott a sörösüvegébe.
- Egyébként honnan jött az, hogy most játszani fogok? - kérdeztem puszta kíváncsiságból, őszintén elnevetve magam, ahogy felé fordítottam a fejem.
- Passz, itt ültél és ezt találtam ki - vont vállat Szasza lazán, egy apró mosollyal az arcán rámnézve.
Erre halkan elnevettem magam, és kicsiben kipróbáltam valamit, hogy egyáltalán tudom-e.
- Bekötni nem akarod? - kérdezte Szasza, ahogy az ujjaimat nézve figyelte, amint játszom egy semmihez sem csatlakoztatott elektromos gitáron.
- De, csak még gyakorlok.
- Oké, hajrá.
Amíg én átgyakoroltam a zenét, amit kitaláltam, hogy megkísérelek eljátszani, Szasza dobott egy sört Márknak, aki egy kézzel elkapta és szisszenő hangon kibontotta.
Hamarosan készen álltam, úgyhogy rákötöttem a gitárt az erősítőre.
- Előre is bocsi, ha elrontom - jeleztem, miközben kényelmesen felhúztam a lábam magam alá a kanapén.
- Nem vizsgázol, nyugi - nézett rám Szasza halványan mosolyogva.
- Majd nem vesszük észre - legyintett Márk természetesen.
- Oké - nevettem el magam, majd elkezdtem játszani, Márk pedig beszállt hozzám.
Igazából tök jó volt, egyszer-kétszer tényleg belerontottam, de semmi probléma nem volt belőle, közben néha poénkodtunk is így hárman, nevettem, azért persze próbáltam odafigyelni, de valójában jó élménynek éltem meg.
Annyira, hogy utána már én dobtam fel, hogy van még egy ötletem, hogy mit lenne kedvem eljátszani.
- Full jó vagy, miről beszélsz? - nézett rám Szasza mosolyogva, amikor éppen azon szabadkoztam, hogy bocsi a rontásokért.
- Legközelebb Szasza hoz egy basszgitárt és kész a banda - mondta Márk jókedvűen, miközben a dobszettje egyik tagjára támaszkodott pihenésképpen, a lábával azóta is rugózva.
- Lilit meg bedobjuk egy szintetizátorhoz mikrofonnal - gondolta tovább Szasza a gödröcskéivel az arcán, miközben átvette tőlem a gitárját, mert átadtam neki.
- Mi leszünk a következő ABBA akkor, hallod - röhögte el magát Márk, mire Szasza és én is felnevettünk.
- Ezt Lilinek el ne mondd, mert a végén még belelkesedik - mondta Szasza szórakozottan, miközben csak úgy pengetett párat a gitárján.
- "You are the dancing queen..." - énekeltem nevetve, ahogy a barátomra néztem, mire Szasza elröhögte magát, és poénból elkezdte játszani hallás után a Dancing queen legelejét.
Tényleg vicc volt csak, de egyébként hiba nélkül játszott hallás után, szóval miközben nevettem, azért le is esett az állam.
Egyébként közben Márk, beszállva a poénba, az ütőjét felkapva becsatlakozott dobbal.
- Hogy van ez a szar tovább? - gondolkodott el közben Szasza az egészen röhögve, miközben azt próbálta felidézni, hogy hogyan folytatódik a zene tovább, és egyébként tényleg úgy játszotta, ahogy van eredetileg - Oké, meguntam - közölte szórakozottan, majd a Dancing queen alapdallamából elkezdett improvizálni tovább, először csak kidíszítve az eredeti dallamot mindenfélével, majd a végére Márk kíséretével egy olyan gitárszólót rögtönzött csak úgy, mint ha mi sem lenne természetesebb, amitől csodálkozva elkerekedtek a szemeim.
Oké, erre nem számítottam.
Szasza művészi képességei lenyűgözőek.
Amikor Szasza a végére kanyarította a dallamot, amit kitalált, Márkkal összejátszva belassítottak, Márk pergetett az egyik dobon, majd egyszerre befejezték.
Ezen érződött, hogy rengeteget szoktak együtt zenélni, és lenyűgöző volt az összhangjuk.
Ahogy befejezték, vigyorogva megtapsoltam őket.
- Ez eskü, jó volt - állapította meg Márk feldobódva attól, hogy tök jól összejött az improvizációjuk.
- Jobb, mint az ABBA - mosolygott Szasza szórakozottan, majd elvette a sörét az asztalról és beleivott.
- Én ezek után megnéznék egy kettes formációt tőletek - jegyeztem meg mosolyogva, miközben Szasza odébb rakta a gitárját.
Márk felállt a dobszettje mögül, majd miután ő is lerakta a sörét, felvett egy röplabdát valahonnan, és miközben saját maga szórakoztatására megcsinált vele néhány kosárérintést, hogy aztán ledobja valahova, felhozott egy témát.
- Redzs jön amúgy nyáron? - kérdezte Márk Szaszától valamivel kapcsolatban, mire a barátomra néztem, aki közben visszaült mellém a kanapéra.
- Még nem kérdeztem meg - válaszolta Szasza egyszerűen, majd rámnézett - Júliusban itthon vagy?
- Gondolom, miért? - kérdeztem vissza értetlenül.
- Vitorlázunk - válaszolta Márk, miközben meggondolta magát és mégis visszavette azt a röplabdát a kezébe, sőt, átpasszolta Szaszának, aki egy laza csuklómozdulattal visszaütötte neki.
- Jól hangzik - mosolyodtam el, majd mivel következőnek Márk nekem dobta a labdát, amire nem számítottam, reflexből ütöttem neki én is vissza.
- Akkor jössz - jelentette ki Szasza, akihez legközelebb került a labda, majd Márk helyett most nekem passzolta tovább, mire én meg egy érintéssel továbbdobtam Márkhoz, aki maga felé fejelte, majd elkapta, hogy megpörgesse az ujján.
Senki se tudta igazából, hogy miért dobálgatunk egy labdát ok nélkül Márk szobájában, miközben beszélgetünk, de szórakoztató volt.
- És kik jönnének még egyébként? - érdeklődtem.
- Hát, az most még nem nagyon van letisztázva - válaszolta Szasza jobbhíján, kellemetlenül elnevetve magát, ahogy összenézett Márkkal - De olyan tíz-tizenöt fővel számolunk, mert akkora a hajó, szóval sokkal többen nem férünk el, maximum becsatlakoznak majd még mások egy-egy nap erejére.
- De biztos elférek én is?
- Téged alapból beszámoltunk, hogy ott leszel, csak még nem kérdeztem meg tőled külön - nézett rám Szasza derűsen.
- De ha nem számoltunk volna be, te akkor is elférnél amúgy - jegyezte meg Márk szórakozottan legyintve - Nem te vagy a problémás gyerek a társaságban - röhögte el magát.
- Akkor jó - nevettem, miközben nekidőltem Szasza vállának, majd beleittam a sörömbe.
Ha csak nem tekintünk annak attól, hogy ha én nem vagyok, valószínűleg sokkal egyértelműbb lenne, hogy kiket hívnak meg arra a hajózásra.