Elvarratlan szálaink

- 32 -

[Alíz szemszöge]
- Alíz, gyere már ki, nem hiszem el! - hallottam meg a nővérem hangját, mire gyorsan becsúsztattam a mérleget a helyére, mint ha ki se vettem volna onnan.
- Jó, na, egy pillanat!
- El fog késni a díjátadójáról, Alíz! - védte be Anya a nővéremet, mire nehezen felsóhajtottam, majd lehúztam a vécét és megmostam a kezem, mint ha mosdóztam volna és kijöttem a fürdőből.
- Tízkor kezdődik a díjátadód, nem? - kérdeztem Verát, a nővéremet, amikor kijöttem, mert nem értettem, hogy kési le, ha még csak hat óra múlt és már szinte indulásra kész volt.
- Jó, de előtte még Karolináékkal kávézunk, és ha később kezdünk kávézni, akkor lehet, hogy elkésünk a díjátadóról - magyarázta meg a nővérem legyintve, majd bement a fürdőszobába.
- Alíz, próbálj meg legközelebb kicsit kevesebbet bent lenni, egy fürdőszobánk van - mondta Anya, majd a konyhába sietett, mert az öcsém nem tudta eldönteni, hogy mit reggelizzen, ezért Anyát hívta oda, hogy segítsen neki.
Inkább nem mondtam semmit, csak bementem a szobámba, hogy elkészüljek a suliba, de nagyon fáradt voltam, ezért olyan lassan készülődtem, hogy lekéstem a buszomat.
- Már megint lekésted a buszt? - szúrta ki Anya az időt, mielőtt elindultam volna otthonról, később, mint kellene.
- Nem, csak elmarad az első órám - füllentettem a tekintetét kerülve.
- Bevitted tegnap a pénzt a titkárságra?
- Milyen pénzt?
- A menzára. Ebédbefizetés.
- Ja, aha, igen - bólogattam, de teljesen szét voltam szórva.
- Tízórait csomagoltál magadnak, vagy készítsek neked? - kérdezte Anya.
- Nem kell, tegnap este csináltam szendvicset.
- Mikor szoktál szendvicset csinálni magadnak? Soha nem látom.
Igazából nem szoktam.
- Mielőtt lefekszem, vacsi után.
- Rendben - hagyta rám Anya, majd végignézett rajtam - Már megint ezek a bő ruhák? Elveszel bennük!
Annál jobb.
- Kényelmesek - mondtam halkan, a tekintetemet elkapva.
- Tizenhat éves lány vagy, Alíz. Öltözködhetnél kicsit nőiesebben, vagy csinosabban. Sőt, most az időjárás sem olyan rossz, vannak szép rövidujjúid, szoknyáid...
- Fázom bennük - mondtam kifogásként.
Látszom bennük.
- Egyébként miért takartad le a tükrödet a szobádban? - hozta fel Anya.
- Mert a sötétben ijesztő.
Mert nem akarom látni magam benne.
- Ne hülyéskedj már, Alíz. Ez azért egy kicsit gyerekes. Délután szedd le azt a pokrócot a tükrödről.
- Jó, rendben - adtam meg magam a tekintetét kerülve.
- Anya, hol a hajsütőd? - szólt ki a nővérem a fürdőből, mire Anya egyből arra pördült.
- Mit keresel, Kicsim? - nyitott be hozzá Anya, mire sóhajtottam egyet, majd inkább csak elindultam otthonról.

[Regi szemszöge]
Mielőtt Szasza hazament volna tanítás előtt, eldobott kocsival a sulimhoz.
- Ma lesz edzésed, ugye? - kérdeztem tőle, amikor megérkeztünk a sulim utcájába és megállt az épülettől valamennyire.
- Kábé minden nap van, szóval lesz - válaszolta meg egyszerűen - Este hívlak.
- Várom - mosolyogtam rá.
- A pólómat meg legközelebb visszakérem - lobogtatta meg a rajtam lévő sötétszürke, bő pólója alját a gödröcskéivel az arcán.
- Ha nem leszek vele annyira polgárpukkasztó a suliban, hogy Lucáék kinyírnak, akkor mindenképpen visszaadom - nevettem, mire ő is elnevette magát.
- Amúgy eskü jól áll, csak én is hordanám.
- Szeretem ezt az együttest - néztem a rajtam lévő pólójára.
- Ja, nem is a semmiért vagy a barátnőm, hidd el - döntötte a fejét az ülés támlájának, miközben mosolygó tekintettel nézett rám.
- Rájöttem, hogy igazából egyezik a zenei ízlésünk.
- Szerintem is, ha kihagyod a magyar altert - mosolygott derűsen, de tudtam, hogy ezt csak azért mondja, mert szeret ezzel szivatni.
- Életcélom megszerettetni veled az altert.
- Hagyd békén az elveimet, Regi, a felét már így is dobtam, amióta ismerlek - röhögte el magát, és nem sértően mondta, szóval én is felnevettem erre.
- Én is, a saját rémálmom lettem. Összebarátkoztam egy lánnyal és lefeküdtem a bátyjával - vigyorogtam rá, visszavágva neki - Micsoda egy gátlástalan, erkölcsi szakadék vagyok.
- Akkor gondolom, én is, mert nem látom a problémát - mosolygott a gödröcskéivel az arcán.
- És arról még nem is beszéltünk, hogy ugye Márkkal és veled kavartam egyszerre... - hoztam fel Lucáék egyik korábbi pletykáját, mire, mivel eszébe juttattam ezt, őszintén röhögött egyet.
- Menthetetlen vagy - nézett rám egy olyan édes, nevetést visszafojtó mosollyal az arcán, amitől bárki szerelmes lesz ezen a világon.
- Valószínűleg.
- Mindenesetre, ha házasodni akarnál, a neved elé csak csapd oda, hogy "Varga", aztán majd utólag leboltoljuk a családban, hogy pontosan melyikünké vagy.
- És kikötnék Lili házastársaként.
- Jobban shippelném veled, mint a mostani palijával, az fix - röhögte el magát jókedvűen, mire én is felnevettem.
- Egyébként tudtad, hogy Vincének elvileg tetszett korábban Lili?
- A húgom kinek nem tetszett még innen szerinted? - fordította meg a kérdést - Amúgy meg, ha csak múlt időben tetszett Vincének Lili, az azért van, mert most már te jössz be neki. Na jó, amúgy, Regi - váltott témát Szasza, ahogy ellökte magát kicsit az üléstől, és játékosan rácsapott egyet a combomra, mire mosolyogva ránéztem - Tilosban állok.
- Jaj, bocsi, nem láttam, szállok is - csatoltam ki a biztonsági övemet.
- Nem kell, csak ha még dumáljunk, akkor átállok valahova, szóval döntsd el.
- Mennyi az idő?
- Háromnegyed.
- Akkor még pár percet beszélgethetünk? - kértem meg mosolyogva.
Szasza egy apró mosollyal az arcán kiállt onnan, ahol eddig volt a kocsival, majd egy picit továbbgurult az utcában, kicsivel távolabb a sulimtól, ott pedig már le is parkolt, csak nem szálltam ki.
Épp ekkor láttuk meg Alízt leszállni egy buszról, ahogy zsebre tett kézzel gyalogolt a suli felé. Kedvtelennek tűnt és fáradtnak, mint mindig mostanában.
- A büfében veszek majd neki valami meglepit. Vagy inkább meghívom kajálni suli utánra - terveztem el - És próbálok ma többet beszélgetni vele.
- De cuki vagy - nézett rám Szasza halványan elmosolyodva.
- Te is ezt tennéd, ha egy barátod ilyen lehangolt lenne az utóbbi időben, nem?
- Ja, többek között lehet.
- És ez tudod, miért van? Mert a minőségi idő az egyik szeretetnyelvünk - oktattam ki mosolyogva.
- Az élet egy leendő pszichológus barátjaként - foglalta össze a jelenséget egy mondatban szórakozottan.
Ebben a mondatban nem is tudom, hogy melyik rész mosolyogtatott meg leginkább.
- Egyébként ez most egy nagyon random téma lesz, de hova jársz kondiba? - kérdeztem ránézve.
- Hopp, egy hátsó szándék - szűrte le derűsen rámnézve - A közelünkben van egy, nem lesz meg névre, úgyhogy majd átküldöm a címét. Mert, jönnél? - mosolygott magában, miközben a kezébe vett egy üveg ásványvizet, ami a kocsijában volt, letekerte a kupakját és beleivott.
- Csak ha téged nem zavar, mármint, tökre megértem, ha jobban szeretsz egyedül edzeni. Csak régebben volt egy időszak, amikor a barátnőimmel jártam edzeni, és most egy picit megjött a motivációm hozzá megint, az itteni konditermekről viszont fogalmam sincsen.
- Oké, egy, miért zavarnál, kettő, támogatlak, gyere. Amúgy Lili is oda jár, mint én, csak általában más időben, meg Márk is sokszor ugrik be oda, szóval valamelyikőnkkel nagy eséllyel úgy is összefutsz. De ha akarod, tőlem mehetünk egy időben is.
- Az jó lenne, mert első alkalommal lehet, hogy kérek majd egy kis segítséget.
- Ja, nyugodtan. És, mi hozta meg a motivációdat? - kérdezett rá mosolyogva.
- Egyrészt te, másrészt, hogy az edzőm rá akar állni, hogy külön táncórákat tartson nekem és felkészítsen egy országos válogatóra, harmadrészt meg kikapcsolódás és jó hatással van az emberre lelkileg.
- Milyen válogató? - kérdezte, miközben lerakta az ásványvizes palackot valahova.
- Na igen, ezt most neked mondom először - láttam be nevetve a hajamba túrva - Eddig nem mondtam senkinek, mert nem döntöttem el és Anya például tuti elkezdett volna győzködni, hogy menjek. Igazából, ugye most pár hét múlva lesz egy táncfellépés, amin a csapattal és Lilivel párosban is fellépünk. És nekem már készülőben van egy szólóprojektem, ami még nem biztos, hogy addigra kész lesz, de még ebben a tanévben biztosan, úgyhogy valahol biztos fel kell lépnem majd vele, innen meg jött az ötlet, hogy ha elég motivált leszek addigra, június elején lesz egy válogató, és azt is megpróbálhatnám. Szólóban.
- De mibe válogat be? - pontosította a kérdését.
- Egy országos tánccsapatba. Tudod, akiknek aztán egy csomó fellépésük van itt-ott, képviselik az országot nemzetközi szinten, szóval elég menő. Talán a TF szervezi, de ez nem biztos, mert még nem érdeklődtem többet Anitától. Még nem igazán döntöttem el, hogy meg akarom-e próbálni. Mindenesetre március 23-án lesz a fellépés, amin Lilivel, meg a sulis csapattal leszünk.
- Tudom. Már ezer éve szabaddá tettem.
- Komolyan? - néztem rá elolvadva.
- Szerinted hogy megy ez, a húgom színdarabját megnézem másodszor is, de téged nem, vagy mi? - röhögte el magát őszintén.
- Mondjuk a húgoddal lesz páros előadásom - gondoltam bele mosolyogva - Van két okod megnézni minket.
- Ja, meg két okom flexelni - értett egyet biccentve, egy mosollyal az arcán - Jó hétvége lesz amúgy. Következő nap én megyek országosra. Ha azt megnyertük, áprilisban EB.
- Ez de menő! Hol lesz az EB?
- Londonban. Szóval az a terv, hogy megnyerem jövő hét után az országost, kiviszlek magammal, másodszoros Európa-bajnok leszek a csapatommal és egy hétvégét ott maradok veled.
- Azt hiszem, addigra be kell szereznem egy szurkolói pólót magamnak - mosolyogtam - Tudod, ami ugyanúgy néz ki, mint a mezed, csak póló, és az lesz a hátamon, hogy "Varga", meg egy bazinagy huszonhetes, és akkor mindenkinek egyértelmű lesz, hogy kinek szurkolok.
- Oké, gyere hozzám feleségül, ez ennyi volt - közölte mosolyogva.
- Nem kell kétszer kérned - mosolyogtam vissza rá - Most mennyi az idő? Csak hogy ne késsek el - pillantottam az órára - Jó, még adok magunknak két percet.
- Figyelj, ha már a te erkölcseidről beszéltünk, ha ez megnyugtat, én minden percben viszem bele a rosszba a húgom kiskorú barátnőjét - gondolt bele szórakozottan - Ha most elkésel, az mégegy csepp a pohárban.
- Emlékszem, az aftereteken még nem akartál leitatni - hoztam fel mosolyogva.
- Ja, mert ismertelek egy hete és kijött belőlem a felelősségtudat.
- Meg akkor még tényleg a "tizenhat éves húgod kiskorú, tizedikes barátnője" voltam a szemedben - tettem hozzá.
- Hagyjuk már - nézett rám a gödröcskéivel az arcán - Az első pár napban maximum. Mindig bírtalak.
- Ezt éreztem rajtad, csak nagyon nehezen nyíltam meg. De te is mindig szimpatikus voltál nekem.
- Ja, tudom - válaszolta lazán, egy apró mosollyal az arcán kinézve a szélvédőn.
Oké, ezt egyféleképpen tudtam értelmezni, mégpedig, hogy nem csak önmagában a szimpátiámat érezhette meg.
Bár nagyon nem érinthette szokatlanul, hogy előkerült mégegy lány, akinek titkon tetszik.
Szasza kifejezetten hozzá lehet szokva ehhez az érzéshez.
- Van valami tanárod a környéken amúgy? - nézett körbe Szasza.
- Nem igazán, miért? - pillantottam körbe én is, miközben Szasza egy kattintással, lazán kikapcsolta a biztonsági övemet, amit aztán ösztönösen visszacsúsztattam a helyére.
- Mennyi időnk van, másfél perc?
- Legyen inkább három - mosolyogtam rá, mire a gödröcskéivel az arcán belement ebbe, majd a derekamat félkézzel átölelve maga felé húzott, és hozzám hajolva ráérősen megcsókolt.
A kezeimet először a mellkasánál pihentettem, majd a csókjaink alatt a nyakát öleltem át vele, a hajába túrva, mire Szasza egyik keze a combomra szökött.
- Haljak meg, ez apám lesz - hajolt el tőlem egy pillanatra, ahogy meghallottuk, hogy bekanyarodik egy másik kocsi az utcába, majd az egyik visszapillantón át két másodpercen belül meg is bizonyosodott erről, mire derűsen biccentett egyet, én pedig halkan elnevettem magam - Ja, hozza a húgomat. Mindjárt átadlak neki.
Én igazán ráértem.
Ahogy Szaszával végül elengedtük egymást és elköszöntünk, kiszálltam a kocsijából, pont egyszerre Lilivel, aki az apukájuk fekete autójából pattant ki tökéletes szettben, sminkben, hajjal, ragyogó külsővel - amint észrevett, felcsillantak a szemei, majd egymáshoz szaladtunk és szinte a nyakamba ugrott.
- Na jóóó - vigyorgott Lili, ahogy kiszúrta rajtam a bátyja pólóját, mire én is elvigyorodtam - Komolyan nálad aludt? - ugrabugrált lelkesen, csillogó szemekkel.
- Igen - mosolyogtam boldogan.
- Tudod, hogy mesélned kell majd!
- Mindenképpen - ígértem meg mosolyogva.
- Váááá!
Oké, azt hiszem, Lili hivatalosan is az egyik legnagyobb drukkerünk.