Elvarratlan szálaink

- 48 -

Szasza szobájában ébredtem - a buliban korábban feküdtem le aludni, mint ő, persze nem dőltem ki annyira korán, de amikor már nagyon elálmosodtam, mondta, hogy feküdjek be hozzá aludni, úgy se megy fel senki az emeletre, tudok pihenni.
Szóval örömmel vettem tudomásul, hogy akármikor is feküdt le, befeküdt mellém az ágyába, ráadásul póló nélkül, és át is ölelt hátulról, amit egyébként álmomban is megérezhettem, mert a mellkasához bújva ébredtem.
- Jó reggelt - köszöntem neki mosolyogva, még lehunyt szemekkel, amikor felébredtem, egyébként nagyjából vele egyszerre.
- Jó reggelt - köszönt vissza Szasza egy puszit nyomva az egyik csuklómra, amit az ébredése után, csukott szemmel elsőre megtalált.
Adtunk magunknak pár másodpercet, amíg ennél azért egy picit jobban felébredünk, majd ahogy kinyitottuk a szemünket, azért egy félálomban lévő, mosolygós, "jó reggelt"-csók erejére még lehunytuk újra.
- Ugye nem rugdostam álmomban? - néztem rá, miközben picit hátrébb raktam a fejem, hogy a karjaiban kényelmesen feküdve gyönyörködni tudjak a szemeiben.
- Nem, dehogy. Rohadt cukin alszol - válaszolta egy halvány mosollyal az arcán, a derekamat megsimítva egy picit, amin a keze pihent akkor éppen - Nálad nyugodtabban alvó embert szerintem életemben nem láttam még. Aludtam már a húgommal jópárszor régebben, az tényleg durva, de te olyan nyugodtan alszol hozzá képest, mint aki meghalt - mondta Szasza szórakozottan, mire felnevettem.
- Akkor jó.
- Jól aludtál amúgy?
- Igen - mosolyogtam rá - Főleg, hogy megöleltél éjszaka. Még álmomban is megéreztem.
- Attól még, mert úgy alszol, mint egy halott, azért én nem úgy feküdtem be melléd, mint ha tömegsírban lennénk - mondta röhögve, mire nevetve nekibújtam a mellkasának - Amúgy cuki voltál, amikor bejöttem, még háttal voltál, befeküdtem melléd, aztán szinte egyből már fordultál is felém.
- Tényleg? - kérdeztem mosolyogva - Egyébként te hánykor feküdtél le?
- Passz, olyan öt-fél hat körül talán, addigra mentek el a többiek az első villamosokkal.
- És én hánykor feküdtem le?
- Fél négy környékén asszem.
- Márk itt alszik?
- Aha, befeküdt Lilihez a kanapéjára. Szerintem közösen használják azt a lavort amúgy - jegyezte meg Szasza derűsen.
- Ennyire rosszul lett? - nevettem fel.
- Nem is az, de nála mindig benne van, ha ivott, hogy behány valamikor - röhögte el magát.
- Jaj - nevettem - Akkor tényleg jól jön az a lavor.
- Jó szag lehet a húgomnál.
- Lilivel volt valami, amíg aludtam?
- Nem nagyon, Márkkal benéztünk párszor hozzá. Egyszer volt fent valamikor, hányt is, aztán visszafeküdt, attól megint behányt, de utána már elaludt, szerintem azóta nem volt fent, meg még nem is lesz egy darabig. Nagyon leitatták, baszki, így bebaszva még én se láttam. És amikor hazaért, az már az az állapot volt, amikor már rohadt sokat kihányt hazafele.
- De hogy történhetett ez?
- Mit tudom én, valami csávót összeszedhetett, vagy többet, azok meg vették neki a piákat, azt se tudta szerintem, hogy mit iszik, lehet, megkínálták, bele is szívott valamibe, fasz tudja, miket adtak neki. Egyelőre örüljünk, ha kihúzza a mai napot.
- Igen - értettem egyet a számat elhúzva - De nagyon rendes voltál vele tegnap, vagyis a buli során. Tényleg.
- Egy ideje már vigyázok a húgomra. Tizenhat éve nagyjából.
- Ez érződik a viszonyotokon - mosolyodtam el - És ezt szeretem is benned egyébként. Mármint, ahogy viszonyulsz hozzá, például most, a buli alatt is.
- Ez az alap a bátyjaként.
- Ezért szeretem benned.
Szasza halványan mosolyogva nézett rám, majd a derekamat, aztán a combokat megsimítva az egyik lábamat felhúzta annyira, hogy a mozdulatsorára reagálva átvetettem azt a csípőjén, ő pedig el se vette rólam a kézfejét, hanem a combomon hagyta, amit imádtam.
- Jól érezted magad tegnap amúgy? - kérdezte összességében a buliról.
- Nagyon - mosolyogtam rá - És lett közös képünk. Egyébként azt jól láttam, hogy valaki hozott egy fényképezőgépet?
- Aha, nem tudom, kié volt, de mindenki használta szerintem.
- Én nem használtam, mert nem mertem elvenni más gépét.
- Legalább nagyobb eséllyel lesz kép rólad - mosolygott Szasza jókedvűen.
- Igen - nevettem el magam - Megszerzed majd nekem a képeket a fényképezőről? Akárkié is.
- Persze, majd átküldöm.
- Köszi - helyezekdtem át egy picit - Ha felkeltünk, beállítom a hátterem. Tegnap már átküldtem magamnak a képeket.
- Adjam a telód?
- Na jó, azt megköszönném - mosolyodtam el.
Szasza hátranyúlt az éjjeli szekrénye felé, amin a telefonom volt, leszedte a töltőről, és odaadta, amit megköszöntem, majd hasra fordultam, megtámasztva magam az alkarjaimon, és megnyitottam a telefonom.
Szasza oldalt feküdve nézte, ahogy megnyitom a galériámat, majd amíg még csak lapozgattam, melléktevékenységként az egyik tenyerét rámhelyezte, a kezével megsimítva, ami akármennyire is természetes volt, az egész testemet végigjárta, úgyhogy először félre is nyomtam a telefonomon.
- Juj - vigyorodtam el, amikor megláttam a közös képeinket, amiket Márk csinált rólunk a kertben - Ennyivel alacsonyabb vagyok nálad? - realizáltam nevetve.
- Aha - értett egyet Szasza derűsen.
Tulajdonképpen, mivel Szasza magasabb, szélesek a vállai, erősek a karjai, meg úgy általában nagyon kisportolt, és még idősebb is nálam, olyan aprónak és törékenynek láttam magam mellette, mint egy virágszál, és ettől nem tudtam nem vigyorogni magamban.
Még soha, senkinek nem voltam virágszál korábban.
- Annyira jók ezek a képek - olvadoztam a fotók között lapozgatva.
Volt közöttük olyan, amin Szasza még éppen magához húz, olyanok, amiken megcsókol, és olyan is, amikor mosolyogva egymásra nézünk, vagy nevetve Márk irányába.
- Nagyon zavarna, ha valamelyiket kiraknám én is story-ba? - kérdeztem tőle letörölhetetlen mosollyal az arcomon, mert egyszerűen oda voltam, meg vissza, és legszívesebben az egész világnak megmutattam volna ezt a képsorozatot, mert tökéletes volt.
- Nagyon zavarna - mosolygott jókedvűen, a szokásos iróniájával - Annyira zavarna, hogy ki se bírnám.
- De komolyan - nevettem fel.
- Nyilván nem zavar, rakd ki nyugodtan.
- Szerinted melyik legyen? - kértem ki a véleményét.
- Add - vette át tőlem a telefonomat, hogy normálisabban meg tudja nézni a képeket.
Magamban mosolyogva néztem, ahogy lapozgatja a telefonomon a fotókat, egy-kettőre még a halvány gödröcskéivel az arcán rá is nagyított pár másodperc erejére, majd visszaadta a telefonom.
- A második story, az ötödik háttérkép. Vagy nem tudom, hanyadik, az utolsó előtti - mondta a véleményét lazán, mire megnéztem ezt a két képet, hogy egyetértek-e.
Az első képen, amiről beszélt, az a pillanat volt, amikor a derekamnál fogva magához húzott, én átöleltem a nyakát, mosolyogva egymás szájához hajoltunk, és az ezutáni első pillanatban már csókolóztunk - enyhén belemozogtunk a képbe, ami picit dobott a hangulatán, de eszméletlenül cuki volt, és tényleg az látszik rajta, hogy jól érezzük magunkat, mosolygunk, szinte már nevetünk, hogy boldogok vagyunk egymással és szerelmesek vagyunk.
Egyébként pedig ahogy néztem a képet, tényleg semmi másra nem tudtam gondolni, csak az akkori csókjára, amitől magamban vigyorogni kezdtem.
A másik képen, amit kiemelt még, már a csókunk után vagyunk, de még egymás karjaiban és mosolyogva, szeretetteljesen egymásra nézünk, én még egy picit nevetek is a boldogságtól, és tényleg annyira jól eltalált kép volt, meg szívmelengető, hogy egyből állítottam is be háttérképnek.
Esélyes, hogy ezután rejtélyes módon meg fog nőni a képernyőidőm a telefonomon.
- Egyetértek veled - mondtam mosolyogva, csak hogy kimondjam - Akkor ezt ki is rakom - nyitottam meg az Instát.
- Hajrá - nyomott egy puszit a halántékomra, miközben felült az ágyában.
- Hova mész? - néztem utána.
- Iszok, meg benézek a húgomhoz, mindjárt jövök, maradj addig nyugodtan - mondta, felállva, én pedig átfordultam az ágyon, háttal nekidőlve az ágytámlának, a lábaimat felhúzva.
Kicsit nehéz volt levenni a tekintetem róla, melegítőnadrágban volt, póló nélkül, így egyszerre tárult elém a kidolgozott, tökéletes felsőteste és a tetkói, amik még vonzóbbá tették.
Valahogy mindig ő jelenik meg a lelki szemeim előtt, amikor félistenekről van szó.
Mosolyogva beleharaptam az ajkamba, hogy elfojtsam az elképesztő fangörcsömet, ami akkor megjelent bennem, és legszívesebben vigyorogva sikítottam volna egyet a látványtól, de ezt természetesen megpróbáltam magamban tartani, így beértem annyival, hogy miután kiment a szobából, elpirulva, egy letörölhetetlen vigyorral az arcommal, hang nélkül éljeneztem egy kicsit, és adtam magamnak néhány másodpercet, amíg feldolgozom a látottakat.
Korábban azt mondtam, hogy nem hiszek a házasságban, de most még a menyasszonyi csokrom színei is tűpontosan megjelentek a fejemben.