Elvarratlan szálaink

- 56 -

[Szasza szemszöge]
Márkkal lementünk dartsozni az étterem alagsorába, ahol biliárdasztal is volt amúgy, csak azt még mások befoglalták, úgyhogy szereztünk kétszer három nyilat, hogy dobjunk párat, miközben dumálunk.
Regit is lehívtam volna amúgy, csak ő most olyan jól elvolt a húgommal, Csepivel és Napsugárral, meg folyamatosan beszélgettek, úgyhogy úgy voltam vele, hogy nem szakítom ki belőle.
Jó látni ma amúgy, hogy ennyire jól érzi magát itt, akkor is, ha ez azzal járt, hogy elérzékenyüléstől majdnem elsírta magát.
- Milyen volt nektek a tegnap? – kérdezte Márk, miközben leraktam a borospoharamat és dobtam egyet.
Reginek már lógtam egy kiállítással, szóval tegnap voltunk egyen.
A művészet fasza dolog, szép festmények voltak, komolyan, és biztos sokkal többet foglalkoztam volna velük, ha nem úgy vagyok vele akkor, hogy tudok mutatni egy szebbet a kiállítóteremben.
Minden ilyen alkalommal realizálom, hogy kész, vége, szerelmes vagyok, ennyi volt.
Olyan rohadt tökéletes.
Tegnap is, ott voltunk a kiállításon, néztük a képeket, a legtöbb festménynél elmondta a meglátásait, a gondolatait, tök komolyan, normálisan tudtunk beszélni arról, hogy ki mit lát, kinek mi a véleménye, rohadt érdekes volt, értettem, hogy mire gondol, ő is értette, hogy én mire gondolok, nevetett az összes poénomon, az egész kiállítótermet betöltötte az, ahogy őszintén nevetett, ráadásul rohadt szépen, komolyan, kész lettem volna ott helyben feleségül venni.
Megkérdőjelezik az emberek, megkérdőjelezte a családom, megkérdőjelez Emma, hogy mégis milyen döntés volt az, hogy Regi mellett döntöttem pár hét ismeretség után, és még vissza is mentem hozzá, mindenki megkérdőjelez, az egyetlen, aki nem kérdőjelezte meg ezt a döntést, és soha nem gondolta azt, hogy tévedés lenne, az én vagyok, mert egyértelmű.
Regi az a lány, akit egyértelmű volt, hogy választanom kell, mert nem fogok többet ilyet találni, és nem is akarok.
Csak akkor jöttem rá, hogy olyat kerestem, mint ő, amikor már az enyém volt, majd méginkább, amikor kiléptünk egymás életéből arra a határozatlan időre, azóta pedig folyamatosan.
Soha többet, senki nem kérdőjelezne meg, ha belém látnának és megéreznék azt, amilyen nekem a szememben, vagy amit én látok benne – annyira a világ legegyértelműbb döntése volt mellette dönteni szilveszter után.
Túlságosan olyat találtam benne, amilyet találnom kellett.
Talán még Emma is megértené, hogy nem azért nem mellette döntöttem, mert ki akartam baszni vele, csak rohadtul nem mellette volt a helyem, és nem mellette láttam az esélyt a boldogságomra. Talán még ő is megértené, hogy minden okom megvolt amellett a lány mellett döntenem, akivel akkor már lenni akartam.
Miért kellett volna egy olyan kapcsolatban maradnom, amiben egy egész délutános programot kevésbé találtam érdekesnek, mint egyetlen egy mondatot mástól?
Miért kellett volna egy olyan kapcsolatban maradnom, amiben nem éreztem jól magam, sőt, egyikőnk se érezte jól magát, egy olyan lehetőség helyett, amivel kapcsolatban azt éreztem, hogy boldoggá tudna tenni?
Miért kellett volna ebben a kapcsolatban maradnom, amikor pontosan jól tudtam akkor már magamban, hogy nem is ezt akarom?
Asszem senkinek nem tartozom magyarázattal ezekkel az érzéseimmel kapcsolatban.
Nincs ezen mit magyarázni.
- Jó volt – válaszoltam, miközben dobtam egyet – Elvittem kiállításra.
- Amúgy simán el tudom képzelni – gondolt bele Márk – A két művészlélek. Regi az konkrétan te, csak nőben.
- Ja, meg kedvesebb.
- Az – bólintott röhögve – És hogy megy ez, mentek ketten a képek mellett és megdumáljátok, hogy mit láttok bele?
- Kábé – mosolyogtam jókedvűen.
- Milyen minőségi időt töltötök már, hallod.
- Ja – értettem egyet, miközben dobtam egy harmadikat.
Majdnem megvolt a száznyolcvan amúgy.
- Mekkora – látta be Márk mosolyogva.
Kiszedtem a nyilakat a táblából, közben pedig témát váltottam.
- Veled mi volt tegnap?
Márk beletúrt a hajába, majd átvette tőlem a nyilakat.
- Emmával találkoztam – mondta.
- Vágom, mondtad, ezért kérdezem. Jó volt?
Márk dobott egyet, amíg átgondolta, hogy erre mit mondjon, majd megszólalt.
- Ja, az volt – szólalt meg, de nem éreztem azt rajta, hogy ezt száz százalékig így is gondolja.
- Csak? – kérdeztem rá, miközben a kezembe vettem a borospoharamat.
Őszintén, én örülnék neki a legjobban, ha kialakulna közöttük valami normális, ami rendben van, és ami egészséges, főleg Márk miatt, mert tényleg bejön neki Emma, most már egyértelmű, szóval alapvetően miatta szurkolnék ennek, csak az van, hogy nem vagyok benne biztos, hogy nem teljesen halott ez az egész.
Márk elvileg unokatesóm, de onnantól kezdve, hogy az apukáink ikrek, az anyukáink meg legjobb barátnők gimi óta, gyalog távolságban laktunk egymástól mindig is, egy oviba jártunk, és évfolyamtársak vagyunk tizenkét éve, gyakorlatilag együtt nőttünk fel – szóval Márk egyszerre olyan, mint ha a tesóm, az öcsém lenne, és egyszerre, mint a legjobb barátom.
Úgyhogy nem véletlen nem jön be ez a dolog, ami most van közte, meg Emma között, és ez nem Emmáról szól, nem arról szól, hogy a volt barátnőm, vagy hogy most nem túl felhőtlen vele a viszonyom, pont nem ez érdekel, csak nem hiszem el, hogy nincs Márk kihasználva egy kicsit sem, ha másképp nem, tudatalatt Emma részéről mindenképpen, de szerintem valamennyire tudatosan is – Márk és én közülem soha nem én voltam a hiszékenyebb, vagy aki jobban el tud hinni ilyen irreális dolgokat, mint hogy most hopp, Pál-fordulás, Emma mostantól a semmiből kizárólag Márkhoz kezdett el vonzódni.
Nem én fogom ezt bevenni.
Bár így lenne, de nem veszem be.
Márk többet érez Emma iránt, mint fordítva, vagy inkább úgy mondanám, hogy sokkal őszintébb érzései vannak, mint Emmának; nem tudom, mikor történt ez, nem tudom, mikor indult benne, de azt tudom, hogy rohadtul nem lesz rá jó hatással hosszútávon, és nem is akarom, hogy játsszanak vele alapvetően miattam.
Nem tesz neki jót, nem akarom, hogy egy ilyen szarba ragadjon bele, azt meg pláne nem, hogy önként ugorjon bele egy manipulatív kapcsolatba - csak mert ha a két emberből az egyik többet érez, a másik meg valamilyen hátsó szándékkal ment bele a kapcsolatba, akkor abból csak manipulatív kapcsolat lehet.
Az meg szar dolog.
- Nem tudom – túrt bele Márk a hajába zavartan, és először nem is dobott inkább – Elég fura azért. Mármint, valahol jó, jól eldumáltunk, meg... ja, szóval eldumálgattunk, ami jó volt, csak fura ettől még.
- Mert?
- Egyrészt barátok voltunk. Másrészt, érted, Szasza, azért én rohadtul nem ezt szoktam meg – mondta őszintén, miközben dobott egyet – Mindig téged crusholt, járt is veled, most az exed... érted. Rohadt fura.
- Miattam ne érezd annak.
- Vágom, de attól még az.
- Akkor valószínűleg más a fura.
- Az egész az – foglalta össze kedvtelenül.
Márk dobott egy újat, de eléggé félrement, nem csodáltam, ránézésre mindenhol máshol volt gondolatban, csak nem a dartsnál.
Egy pár másodpercig nem szólaltunk meg, ő dobott, majd amikor az utolsó dobása tompán, határozatlanul belefúródott a táblába, ellöktem magam az asztaltól és a kezembe vettem a nyilakat, hogy én dobjak.
Márk hirtelen megtörte a csendet.
- Azért szar tudni, hogy még nem lépett túl rajtad.
Eközben pont dobtam egyet, de ezután egyből ránéztem.
- De ezt ki is mutatja, vagy mondja neked? – kérdeztem tőle.
- Mindkettő. Tegnap is rohadt sokat volt szó rólad.
Döbbenten elkerekedtek a szemeim, ahogy felé fordítottam a fejem.
- Te most csak viccelsz.
- Nem – rázta meg a fejét Márk kellemetlenül elröhögve magát.
- A volt barátja vagyok, miért rólam van szó a randitokon? – hitetlenkedtem.
- Rólad, Regiről, Emma sérelmeiről...
- De ezeket ő hozza fel?
- Aha. Elég lehetetlen megkerülni.
- Kajak rólam beszél neked? – akadtam ezen fenn.
- Nyilván nem savazlak a hátad mögött.
- Nem, nem az, csak mi a szar, ő hív el randizni téged, meg ő kezdeményez, hogy komolyan akar tőled valamit, esküdözik, hogy tőlem függetlenül, találkoztok, és ez a szint, hogy te leszel az ember, akinek tud beszélni arról, hogy a volt barátja, meg a szakítása milyen szar volt és rohadjon meg az exe új barátnője is? – borultam ki ezen – Baszki, ez semmivel nem jobb, mint amikor a nyaralóban rádhajtott, meg flörtölt veled, hogy engem idegesítsen, csak ez éppen a kihasználás érzelmi része. Nem az zavar, hogy szid engem, le is szarom ahhoz képest, hogy ez veled szemben mennyire kurvára nem oké.
- Alapvetően a barátom Emma, meghallgatom nyilván – mondta Márk a hajába túrva – Szar valahol, persze, de most érted, ha ez segít neki... tisztában voltam vele, hogy nem lehet túl rajtad ezer százalékig, amikor elkezdett kialakulni közöttünk.
- Haragudhat rám Emma, lehetek én a szar, de ezt akkor se úgy kezelje, hogy kihasznál téged, mert ez, amit csinál, konkrétan az, és azzal, hogy folyamatosan ezekről beszél neked, még csak rejteni se próbálja ezt.
- Emma a barátom volt, meg értem is amúgy, hogy miért szar neki, vagy hogy szar helyzetben van. Konkrétan mindenki összeveszett vele rajtam kívül az utóbbi időben, szét van esve.
- Ja, mert senki nem szereti null-huszonnégyben azt hallgatni, ahogy sajnáltatja magát és mindenki más a szar mindenért. Meg ha már úgy érzi, hogy csak rád számíthat, lehet, nem azt az egyetlen embert kéne kihasználni először testileg, aztán érzelmileg. Mondjuk.
Márk inkább nem mondott semmit, csak a kezébe vette a nyilakat, hogy ő dobjon, én meg pár másodperc múlva folytattam.
- Amúgy meg most nem azért, de ha én önző vagyok azért, mert szakítottam vele és Regit választottam, akkor beszéljünk arról, hogy mennyire önző az, hogy neki van egy szerelmi bánata szakítás után, és a volt barátja unokatesóját használja ki arra, hogy elterelje a figyelmet és legyen kinek mondani a problémáit, azért, mert tudja, hogy te jófej leszel vele és meghallgatod. De nyilván, mindenért én vagyok a szar, innentől kezdve meg ő akármit csinál akárkivel, jogos lesz, bocs, meg se szólaltam – ironizáltam a kezeimet feltéve az utolsó mondat alatt – Nem is értem, miért nem rakott eddig magára egy „áldozat" -táblát, csak hogy mindenki tudjon róla, akinek eddig ne lett volna egyértelmű.
- Nem érzem azt, hogy kihasznál, tesó – mondta Márk, miután dobott kettőt.
- Mert, mi kihasználás, ha nem ez?
- Oké, értem – fogalmazta újra Márk – Csak én ebben benne voltam, mert szar látni, hogy ilyen állapotban van, és én nem offoltam ki. Nem számítottam arra, hogy egyből sínen leszünk, vágom, hogy mi van. De érted, ha kell neki egy támasz, meg ha beszélni akar erről, az egyik legjobb barátom kilencedik óta, nem fogom azt mondani, hogy ne nekem, nyilván meghallgatom. Meg jobb is valahol, ha megbeszéljük ezeket, mint ha nem.
- Ez nagyon jó dolog, ha még mindig legjobb barátok lennétek. Csak éppen randiztok, amit ő kezdeményezett, és az exét, meg a legutóbbi szakítását hozza fel neked folyamatosan. Ne mondd, hogy ezt jó érzés neked hallgatni.
- Nyilván nem az.
- Elvileg azért randiztok, azért kezdeményezte ezt az egészet, mert akar tőled valamit, de akkor meg ne a volt barátjáról beszéljen neked ennyit, mert ez rohadt hiteltelen így, és hülyét is csinál belőled.
- És akkor mondjam azt neki, hogy bocs Emma, ne beszélgessünk Szaszáról, vagy mi?
- Ja, egész konkrétan – tártam szét a karom – Az exe vagyok, baszki, jó hogy nem arról beszéltek, hogy mi volt vele köztem, meg hogy mikor és hogyan szeretett belém. Döntse már el, hogy most túlvan rajtam és tőled akar valamit, vagy nincs túl, akkor viszont ne húzza az idődet és ne rajtad csattanjon ez. Nem akarok teorizálgatni, de az, hogy még neked is ennyit beszél rólam, nem igazán azt mutatja, hogy túl van rajtam. Ebben az esetben viszont ne baszd el se az idődet, se magadat lelkileg azzal, hogy beállsz az önkéntes terapeutájának.
- De nekem bejön amúgy – nyöszörögte az arcát megdörzsölve.
Ránéztem, majd egy pár másodperc múlva megszólaltam.
- Nyilván nem beleszólni akarok, tesó, a te dolgod, és nem is amiatt mondom, mert a volt barátnőm, csak a te érdekedben szerintem rohadtul az tenné neked a legjobbat, ha nem ragadnál meg ebben és hagynád ezt, mielőtt még túlságosan belemélyedtek és sokkal nehezebb ügy lesz kiszállni belőle.
- De most baszki, már mindenki összeveszett vele, nem én akarok lenni a következő.
- Mindenki összeveszett vele, oké, ő dolga. Ő biztos engem hibáztat ezért, de se én, se te nem mondtuk neki, hogy csapja ki a balhét folyamatosan az utóbbi két hónapban, akivel meg nem veszett össze, azt használja ki érzelmileg.
- Szar lelki állapotban van most.
Felvettem az asztalról a nyilakat, majd dobtam egyet a táblába. Bull.
- Mert legyél te inkább abban?
Én is voltam mérgező kapcsolatban, amiből én is azért nem léptem ki, mert a másiknak szar, és nem azt vettem figyelembe, hogy ettől csak nekem lett szarabb.
Két választási lehetőség van ilyenkor, vagy a másikat bántod azzal, hogy magadat megmented, vagy megmented a másikat azzal, hogy magadat bántod – és azóta már megtanultam, hogy helyes válaszból viszont csak egy van, ami kérdés nélkül az első, és ez nem önzőség, mert mindenkinek minden joga megvan hozzá.
Az egészséges kapcsolat alapja, hogy ilyen kérdés egyébként fel se merül, mert senkit nem bánt, ha meg mégis felmerül, akkor már baj van.
A kérdésemre Márk zavartan elnevetve magát, elfordította a fejét.
- Az a baj ezzel, hogy rohadtul nem lenne ez, ha meg tudnátok dumálni ezt az egészet és le lenne zárva már közöttetek – mondta Márk őszintén, majd beleivott a vörösborba.
Egyetértettem vele, csak annyi a probléma, hogy én ezt akárhányszor megpróbáltam, ugyanúgy végződött.
- Beszéljek Emmával? – kérdeztem ránézve, az ő érdekében.
- De úgy is ugyanott kötnétek ki, baszki. Mindkettőtöket hallgattalak már ugyanarról, és konkrétan két különböző sztori, ahogy elmondjátok, csak nem tudjátok megbeszélni normálisan.
- Ja – értettem egyet kellemetlenül elröhögve magam – Ne nekem mondd.
- De ezzel kapcsolatban is, te is úgy gondolod, meg ő is, hogy a másik miatt nem tudtok normálisan beszélni, valamit kezdjetek már magatokkal.
- Beszélek vele ezredszerre is, ha gondolod, csak ne lepődj meg, ha ugyanaz lesz és ezt fogja nyomni neked innentől. De amúgy állj már ki magadért, tesó, nem kötelességed neked mindenről végighallgatni – jött ki belőlem őszintén, mert már nem tudtam hova rejtegetni ezt a mondatot – Minden jogod megvan hozzá, hogy ne minden randitokon a legutóbbi szakításáról való sírást kelljen hallgatnod, mert ez jogosan vet fel kérdéseket vele kapcsolatban.
- Mondanám, hogy beszéljetek, csak semmi értelme, ha ugyanott maradtok, csak legalább összevesztetek megint. Emma szerint te ilyenkor lekezelő vagy, mindenen hamar felbaszod magad, meg lesöpröd magadról az összes kritikát, te meg azt mondod, hogy random vágja a fejedhez a dolgokat, vádaskodik, kiforgatja a szavaidat, meg mindig átlendül hisztibe. Amúgy mi lenne, ha ezeket nem csinálnátok? – sóhajtotta el magát Márk fáradtan.
Nem akartam mondani neki, de szerintem nincs ember, aki oda van azért, ha mindig mindenért ő a szar, full mindegy, hogy a másik mit csinált, minden az ő hibája, és olyan vádakat vágnak a fejéhez folyamatosan, amiknek köze sincs a valósághoz.
De lehet, csak én vagyok olyan, hogy nem tűröm el ezeket, ki tudja.
- Nem neked kell kezelni a konfliktusunkat amúgy – néztem Márkra – Mert ez rohadtul nem oké, hogy randiztok, és a mi szakításunk utáni viszonyunkat rendezgeted.
- Most mit csináljak?
- Már elmondtam, hogy mit gondolok erről – emlékeztettem, majd dobtam egyet – De most már amúgy dumálni fogok vele. Én azt nem akarom, hogy miattam te szívd meg, úgyhogy akkor már inkább veszekedjen velem. Reginek meg majd elmagyarázom, hogy ne értse félre – dobtam el a harmadik nyilat.
- Regi rendes, csak nem lesz vele baja.
- Valószínűleg nem, de mondjuk én se lennék oda érte, ha Bencével összefutna egy találkozás erejére, hogy rendezzék a konfliktusukat.
- Mondom, hagyd ezt a beszélgetést, ha gondolod.
- Most már lekavarom, nem az. Holnap délelőtt lesz pár órám rá. Lejátsszuk, aztán megdumálom Regivel.
Még jó, hogy ezúttal normális barátnőm van.

[Regi szemszöge]
Épp Csepkével, Lilivel és Napsugárral voltam, és a maradék tortára jártunk rá, miközben folyamatosan beszélgettünk, nevettünk, meséltünk egymásnak, egy csomót érdeklődtek is rólam, amikor megéreztem a barátom simítását a karomon, két oldalt.
- Szia – néztem fel rá mosolyogva.
- Baj, ha loplak öt percre? – kérdezte Szasza halványan visszamosolyogva rám, majd mindketten a többiekre néztünk.
- Hajrá – mosolygott ránk Lili.
Leni húga és nővére is szívesen átadtak Szaszának, nagyon kedvesek voltak, úgyhogy felálltam az asztaltól, aminél ültem és követtem a barátomat.
Több csoportokban egymással beszélgető rokon is mosolyogva néztek utánunk, ahogy kimentünk ketten a helyiségből, Szasza pedig az egyik folyosóban állt meg, úgyhogy én is lelassítottam mellette.
Egy viszonylag szűkebb folyosóban voltunk, amiben nem égett a villany, csak a környező helyiségek fénye világította meg, így félhomály volt – a falnak háttal álltam, alig egy kis lépésre tőle, Szasza pedig velem szemben.
A helyzetet realizálva felnéztem rá és megszólaltam.
- Oké, te most vagy beszélni akarsz valamiről, vagy smárolni – állapítottam meg jókedvűen rámosolyogva, mire Szasza elnevette magát.
- Mit szólsz egy olyan deal-hez, hogy így, egymás után? – kérdezte a gödröcskéivel az arcán.
- Tudtam én – vigyorogtam.
- Jó, látom, neked is megvolt a borozgatás – mosolygott.
- Csak vicceltem – nevettem.
Szasza mosolyogva nézett, majd pár másodperc múlva, ahogy már vártam, hogy mondja, amit szeretne, felhozott egy témát.
- Beszéltem Márkkal az előbb – kezdte, én pedig figyelemmel hallgattam – Emmáról volt szó, ugye most randiznak, de szerintem Emma rohadtul szórakozik vele.
- Hogyan?
- Úgy, hogy ő kezdeményezett Márknál, de közben meg folyamatosan rólam beszél Márknak, meg a szakításunkról, és ez rohadtul nem oké, csak Márk meg hagyja neki, mert jófej vele, érted. Én viszont nem akarom eltűrni azt, hogy Márkon csapódik az, hogy Emma velem nincsen normális viszonyban, meg mi nem tudtuk lerendezni a viszonyunkat, és miattam Márkkal baszakodik. Beszélni fogok Emmával.
- Mármint, hogyan, vagy mikor?
- Ezt akartam megkérdezni, hogy téged mennyire zavar, ha holnap összefutok vele. Suliban őszintén, nem akarom, telefonon keresztül meg pláne nem. Jó lenne, ha normálisan át tudnám ezt a szart beszélni vele, mert már kezd rohadtul elhúzódni ez, és minden rámegy most már, ráment a társaságunk, rosszban van mindenkivel, most Márk került szar helyzetbe ettől... de nyilván, ezért kérdezlek most téged, mert ha gáz neked, hogy Emmával találkozok, akkor mondd és kitalálok valami mást.
Elkaptam a tekintetem, ahogy hallgattam, és ahogy végigmondta ezeket, csak egy pár pillanat múlva szólaltam meg.
- Nem, dehogy, csináld csak, megértem – mondtam a padlónak szegezve a tekintetemet.
- Komolyan kérdeztem, Regi. Mondd, ha zavar, simán megértem.
- Hol találkoznátok? – kérdeztem, visszalépve egyet a témában – Vagy mikor?
- Még nem beszéltem vele, mert először téged kérdeztelek. De én úgy gondoltam, hogy valamikor délelőtt beugrok hozzá, csak hogy megdumáljuk, aztán eljövök. A fellépésetek délután lesz, szóval abba nem zavar bele nyilván.
- Aha – értelmeztem a hajamat megigazítva.
- Nem mint exemhez terveztem átmenni, vagy nem mint az exemmel akarok összefutni, hogy beszéljünk. Csak Márkkal nem akarok kibaszni, meg senkivel se. Veled se amúgy, mert a rád való neheztelése is zavar egyébként.
- És úgy gondolod, hogy segítene?
- Rohadtul remélem.
Zavartan beletúrtam a hajamba, majd pár másodperc múlva kierőltettem magamból pár szót.
- Menj csak, persze – mondtam, és bár a szívemben voltak ellenérzések, nem akartam kislányként viselkedni.
Szasza engem fürkészett.
- Zavar téged – jegyezte meg, megállapítva rólam.
- Nem zavar, teljesen megértem, csak... kicsit fura – vallottam be zavartan – De nem akarom ellenezni.
- Mondd, ha tudnád ellenezni valamivel, Regi.
- Nem, nem tudom – ellenkeztem.
Szasza elmosolyodva nézett rám, valami olyasmit sugallva vele, hogy „aranyos vagy, de akkor most az igaz verziót is légy szíves", úgyhogy nagy levegőt vettem és a tekintetét kerülve, őszintén, de zavartan válaszoltam.
- Jó, igazából csak kicsit tényleg fura, mármint megértem teljesen, csak ettől még fura, hogy a volt barátnőddel találkoznál, nem azért, mert nem bíznék meg benned, vagy ilyesmik, meg nem is akarlak lebeszélni róla, mert tényleg jó lenne, ha ezt már meg tudnátok beszélni, csak elképzelni fura. De teljesen megértem – tettem hozzá sokadszorra, hogy ez mindenképpen egyértelmű legyen számára – Úgyhogy nem akarom ellenezni.
Szasza a szemembe nézve hallgatott, és nem válaszolt egyből, mint ha megérezte volna, hogy van még mit mondanom.
Az ajkaimat összeszorítva hagytam, hogy ez bennem is tudatosuljon, úgyhogy pár pillanattal később a hajamat megigazítva, zavartan hozzátettem még:
- Meg kicsit... szóval jobb lenne, ha ez egy másik napon lenne.
- A fellépésed miatt? – kérdezte.
- Hát... igen – láttam be – De igazából ez nem olyan fontos. Csak kicsit rosszul jön ki, mert jó, délután lesz a fellépés, csak tudom, hogy egészen addig azon fogok gondolkodni, hogy hogy zajlott, hogy milyen hangulatod lesz, meg igazából azt reméltem, hogy esetleg tudunk egy kicsit együtt lenni előtte még, de nem számít, nyilván jobb ezen minél hamarabb túlesni. Tudom, hogy ez most manipulatívan hangzott, bocsánat – dörzsöltem meg az arcom – Nem úgy, nem utalásnak szántam. Tényleg.
- Miért lenne manipulatív? Én kérdeztem, hogy milyen ellenvetésed lenne.
- Tudom, csak ezek kicsit komolytalan érvek, úgyhogy nem is akartam felhozni őket.
- Oké, de engem meg érdekelt, mert úgy én se akarok átmenni a volt barátnőmhöz akármiért is, hogy nem beszéltük ezt át.
- Köszi.
- Alap. Akkor vasárnap délelőtt megyek, holnap délelőtt meg találkozunk, amikor gondolod.
- Ne vasárnap – kaptam fel a fejem.
- Mert?
- Aznap az országosod lesz.
- Délután. Délelőtt megyek, az időmbe belefér.
- Biztos jó ez így neked?
- Neked az? – nézett rám.
- Persze – válaszoltam őszintén, mert tök jól esett, hogy egyébként gondolt arra, hogy először engem kérdezzen meg, és még a napot is simán átrakta, szóval ezek után nem is tudtam volna nemet mondani.
- Akkor nekem is. Na, és most mi legyen, smároljunk? – kérdezte egy apró mosollyal az arcán, mire elnevettem magam.
- Ha gondolod – nevettem.
- Végülis csak az összes rokonom van itt a nagyszüleimmel és a tízéves unokatesóimmal együtt, kit érdekel az.
- Igyekszem nem összekócolni a hajad – mosolyogtam rá.
- Ja, meg én se a tiedet. A rúzsnyomot is a nyakamon, lehet halasszuk későbbre – tette hozzá szórakozottan - Amúgy mehet - mondta, majd a gödröcskéivel az arcán odahajolt hozzám, a derekamat megfogva hosszan megcsókolt, én pedig nevetve emelkedtem lábujjhegyre.
Az arcára téve a kezem, hagytam magam beleveszni a vörösbortól édes csókunkba, folyamatosan viszonozva neki.
Bízom benne.