Elvarratlan szálaink

- 11 -

[Szasza szemszöge - egy nappal korábban]
- Szia - köszönt Emma, ahogy beült mellém ma matek előtt, mert a tanárunk tegnap úgy döntött, hogy mindenféleképpen tizenkettedikben, az utolsó három hónapra akar beleszólni abba, hogy hogyan ülünk, és nyilván az exemet kellett berakni mellém.
Miért van olyan érzésem, hogy ezt a csávót szarrá bullyingolták gimiben, és jogos volt?
- Helló - néztem fel rá a padról, amin eddig a fejemet pihentettem, ahogy telóztam.
Nem azt mondom, hogy több lány van képben a kelleténél, de épp Hangának írtam vissza eközben, miközben Emma leült mellém, akivel Regi miatt alig beszéltem az utóbbi két hónapban.
Már én is belekavarodtam a szerelmi életembe, mi a fasz.
- Csehák? - kérdezte Emma, miután rápillantott a telefonomra.
Oké, egy, nem értem, miért kell nézni, kettő, ha már nézi, legalább ne tudjam, vagy minimum hagyjuk meg nekem, hogy hihessem azt, hogy a szakításunk után két hónappal már létezhet olyanom előtte, hogy magánügy.
- Aha - válaszoltam, miközben gyorsan visszaírtam valamit, amivel talán lezártam a beszélgetést, legalábbis ez volt a terv.
- Hamar túlléptél - jegyezte meg, mire csak lehunytam a szemem és fáradtan elsóhajtottam magam, hátha ezzel kijön belőlem nagyjából az agyfasz - Egy hónapja szakítottatok Regivel, nem?
Most erre mit mondjak, baszki?
Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy pezsgőt is bontott, ahogy megtudta.
Ha én lennék Isten, minden párnak bemutatnám a másikat, mielőtt összejönnek, hogy milyenek lesznek majd exként, hogy mindenki átgondolhassa még párszor, hogy biztos akarja-e ezt - sokkal kevesebb felesleges kapcsolat lenne, ez full biztos.
- Együtt se voltunk - raktam el a telefonom, miután belike-oltam Hanga üzenetét és ezzel lezártnak tekintettem a beszélgetésünket - És Hangával se vagyok, amúgy - tettem hozzá, de mondjuk sok kedvem nem volt belemenni ebbe.
Csak mert a közeljövőben Regivel fogok összefutni megint, de ezt inkább nem is mondtam, nem úgy akarok meghalni, hogy a padtársam a nyakamba szúr egy körzőt matekon.
Meg nem mint ha köze lenne hozzá most már.
Lehet, hogy régebben képben voltunk egymás szerelmi életével, főleg, amikor közeledni kezdtünk, meg együtt is voltunk egy rövid ideig, csak azóta történt pár dolog azért.
Engem is zavar, ha belegondolok, hogy volt egy rohadt jó barátságunk, amit elbasztunk, de ezt asszem nem úgy kell ezt helyrehozni, hogy hárompercenként eszembe juttatja, hogy melyik résznél tettem hozzá az elbaszódáshoz.
- Egyébként Lili meghívott a jövő pénteki bulijára - mondta Emma.
Az jó, mert nekem erről az egészről nem szólt.
- Igen?
- Még vele találtam ki ezt a bulit novemberben, ha már március elseje péntekre esik, szóval igen.
Kösz, Hugi.
- Na, az jó - nyögtem ki nagy nehezen.
Full biztos vagyok benne, hogy Regit is meghívja, és őszintén, nem tudom, kit fog Emma megölni előbb, őt vagy engem.
- De ez nálunk lesz? - kérdeztem.
- Nem, elvileg Lili lebeszélte a szüleiddel, hogy a nyaralótokba megyünk, ha már első tavaszi nap.
Hát, ez nagyon romantikus, miért vagyok benne biztos, hogy rohadt szar idő lesz ugyanúgy, függetlenül attól, hogy március elseje lesz?
- Bocs, de amúgy ennek így mi a kompozíciója? - kérdeztem rá őszintén, mert komolyan nem vágtam.
- Hogy itt lesz a tavasz, és tök jó, hogy egy pénteki napra esik. Egyébként a nyaralótok közelében lesz egy nyilvános koncert elvileg, ami még érdekel is minket Lilivel.
Ez konkrétan merényletnek minősül már.
- Ki lesz még ott?
- Nem tudom, Lili azt mondta, hogy intézi, hogy kiket hívjon meg.
Oké, akkor Regi garantált, amivel önmagában nincs baj, csak Emma jelenléte miatt még kitalálom, hogyan kéne mondjuk tüdőgyulladást kapnom addig, és rávennem Regit, hogy ő is hagyja ki ezt a túl random bulit.

- Hogyhogy, mi lesz holnap? - kérdezte Hanga, akit hazafele felhívtam, hogy nem fogok holnap találkozni vele.
- A húgomnak beígértem, hogy megnézem. Előadása lesz Szentendrén.
- Milyen előadás? - érdeklődött.
- Színdarab. Ő a főszereplő, tudod - tettem hozzá elröhögve magam.
Nagyon meglepő, tényleg.
- Megértem, biztos tök ügyes - válaszolta Hanga - És utána nem érsz rá?
- Anyámnak lesz szülinapja, inkább megyek vasárnap hozzátok, ha az jó neked.
- Persze, teljesen. És, mit csinálnánk? - kérdezte a hangja alapján mosolyogva.
Most, hogy erre rákérdezett, már is kevésbé érdekes.
- Nem spoilerezek - válaszoltam halványan elmosolyodva.
- Juj - vigyorgott - Egyébként bemutatlak majd a szüleimnek.
- Ismerem a szüleidet.
Nem mondom, hogy hatalmas lelkitársakra leltem bennük, de ismerem őket.
- Jaj, tényleg - nevetett fel, mire akaratlanul elröhögtem magam ezen - Akkor nem. Viszont a cicámat még nem láttad.
Pont amiatt leszek ott, tényleg.
Azt meg inkább már nem mondtam, hogy oké, élőben nem láttam, de vagy nyolcmillió képet mutatott róla és minden harmadik instastory-jában benne van.
- Ja - hagytam rá, majd inkább témát váltottam, miközben felszálltam egy buszra - Ott vagytok még amúgy? - kérdeztem a Szépművészeti Múzeummal kapcsolatban, csak mert ma a sulijával évfolyam-szinten oda mentek, és pont egy olyan buszon voltam, ami kábé arra vitt volna, ha tovább megyek vele.
- Igen, mármint a többiek igen, csak én kijöttem a folyosóra, még mielőtt hívtál volna. Kicsit uncsi volt a kiállítás, mindenki olyan sokat ácsorgott a képek előtt, mint ha megtanulni akarnák. Még képet se lehetett csinálni rendesen, pedig akartam, tudod, olyat, ahol háttal állok a kép előtt a kamerának - mesélte - Hasonlót, mint amilyet a könyvtárban csináltam egy barátnőmmel, és kiraktam Instára, tudod.
Ja, amikor csak azért bement egy barátnőjével könyvtárba, mert "aesthetic", csináltak egy képet és kijöttek, aztán odaírta a kép alá, hogy "megvettük az Egri Csillagokat az Országos Szabó Ervin Könyvtárban".
- Milyen kiállítás volt ez egyáltalán? - kérdeztem vissza szórakozottan mosolyogva, ha már ekkora volt az érdeklődés.
- Valami francia pali festményei voltak. Nekem a legtöbb kép túl elvont volt, nem nagyon értettem, mit akar vele.
- Ja, ezekbe bele kell látni a dolgokat - mosolyodtam el.
- Én olyat nem tudok - nevetett.
Soha nem mondanám, hogy minden lány ugyanolyan, mert aki ezt mondja, az valószínűleg a saját, beszűkült látószögébe ragadva tudatalatt keresi azokat, akik ugyanúgy fogják majd neki reprezentálni, hogy szar az ízlése és az igényszintjén kéne változtatni.
Ez életem legjobb mondata lett.
Szóval, ha valaki ugyanolyanokat fog ki mindig, rossz értelemben, akkor nagy valószínűséggel vele van a probléma.
Az emberek hajlamosak ezt ott elbaszni, hogy különlegeset keresnek, sablonos elképzelésekkel, tömeg tulajdonságokat alapul véve.
Asszem, ha valaki a különlegessége miatt tűnik fel, az pont ott kezdődik, hogy nem tudod beilleszteni egy ideálba, amit már kitaláltál előre, mert emiatt különleges, meglep és neked kell felfedezned.
Én se tudtam róla, hogy így meg tud venni, ha egy lányt úgy ismerek meg, hogy a nappalinkban anyám festményeit nézi, kirak egy rajzot a szobájában, amit én dobtam össze és nem volt célom vele, végignézte Anya kiállítását, kielemezve szóban a képeket, egy buli közepén a szobámban találom a gitárommal, és mivel inkább sétál, mint elviteti magát kocsival, rohadt jót beszélgettem vele, amíg hazakísértem.
Ja, kicsit feltolta az igényszintemet, szóval nem véletlen jutott eszembe most, amíg Hanga beszélt a kiállításról.
És őszintén, ebben a témában határozottan őt hallgattam volna inkább.
- Egyébként te merre vagy most? - kérdezte Hanga.
- Ha továbbmegyek busszal, kábé tíz perc és a Szépművészetinél, ezért kérdeztem, hogy te ott vagy-e.
- De jó! Okés, akkor kimegyek, úgy se nézem már a képeket.
Regi után kereshettem volna valami művész csajt, hogy ne érezzek egy beszélgetést ennyire üresnek, de semmi értelme, mert vele akkor meg a többit érezném annak.
Ha találnék egy elvileg ugyanolyat, mint ő, az se lenne ugyanaz, szóval meg se próbálom.
Idegesítőbb úgy elengedni valakit és úgy keresni másokban, hogy konkrétan épphogy az enyém volt, hajszál híján, csak kicsúszott a kezeim közül az utolsó pillanatban anélkül, hogy erre bármi hatásom lett volna.
"Majdnem".
Mindig felbaszott ez a szó, és méginkább felbasz most, hogy rá is érvényes lett.
Majdnem összejöttünk, majdnem lettünk mi ketten, majdnem jól megvoltunk.
Majdnem, jelentése, kurvára nem, de legalább már elhitted, és ezért még szarabb.