Elvarratlan szálaink

- 28 -

[Márk szemszöge]
- Te most komolyan flörtöltél a mekissel? - röhögtem ki az unokahúgomat, ahogy a gyorskajákkal beültünk az egyik helyre a Mekiben.
Kábé félúton voltunk Tihany és Budapest között kocsival, Ambrust már kiraktuk Székesfehérváron a vasútállomáson, mert ő onnan vonattal ment tovább, úgyhogy mi meg beugrottunk kajálni egyet ketten.
- Nem, csak próbálom kedvességgel kompenzálni, hogy másnapos vagyok, hátha kevésbé leszek visszataszító - dörzsölte meg a szemeit Lili - Neee, baszki, spirál volt rajtam - kapta el a kezét.
- Ja, most kicsit olyan, mint ha behúztak volna neked egyet - vigyorodtam el.
- Na jó, mi a vécé-kód? - nézte meg a blokkot Lili, felállva a helyéről - Gyorsan lemosom.
- Oké, mid van neked? - húztam magam elé a tálcáját.
- Ne, ne edd meg a kajámat! - kapott utána nevetve.
- Menjél mosakodni - biccentettem a mosdó felé vigyorogva.
- Ha eszel a kajámból, megverlek - fenyegetőzött Lili.
- Várom - mosolyogtam vissza rá derűsen.
Ahogy Lili elment, ránéztem a telefonomra.
Talán épp instáztam, amikor Emma rámírt, amire azért felfigyeltem - értesítésből elolvastam, hogy mit írt, de hosszú volt, szóval megnyitottam a Messengert és hosszan rányomva megpróbáltam úgy elolvasni, hogy ne írja ki neki, hogy láttam.
Na, hát két mondatig jutottam kábé, amikor elbasztam és véletlen megnyitottam.
Faszomat már.
Őszintén, nem azért nem akartam neki eredetileg egyből válaszolni, mert ne érdekelt volna, csak egyelőre még nem jutottam el odáig, hogy tudjam, hogy mit reagáljak, akármit is mond, meg úgy általában, hogyan viszonyuljak hozzá.
"Szia Márk! A tegnap este óta még nem tudtunk beszélni, és bocsi, hogy így köszönés leléptem reggel, Peti dobott ki az állomásra, csak Szaszával összevesztünk, meg nem is voltam valami jól, úgyhogy ezért siettem haza, tényleg sajnálom, hogy nem tudtam elköszönni tőled. :("
Először még csak ennyit írt, és erre önmagában még rohadtul nem tudtam, hogy mit válaszoljak, mert pont a lényeget kerülte ki, de aztán írta tovább, úgyhogy azt bevártam.
"És igazából azért írok, mert nem tudom, hogy mennyire emlékszel a tegnap estére, vagy hogyan állsz hozzá, igazából akármi a véleményed, megértem, de azért tök jó lenne, ha tudnánk róla beszélni élőben. Legalábbis nekem fontos lenne. Esetleg ráérsz valamikor a közeljövőben? Bocsi, amiért ilyen hosszan írtam."
Oké, rátért a lényegre és továbbra se vágom, mit mondjak.
Az egész rohadt gáz, és még Szaszával is meg akartam beszélni, csak ő ma még a nyaralóban maradt Regivel, szóval halott, úgy ahogy van.
Beleittam a kólámba, beletúrtam a hajamba, majd ha már megnyitottam, visszaírtam neki.
"Helló, nem gáz, gondoltam, hogy emiatt léptél le" - írtam az első üzenetre, mert jobb ötletem nem volt, majd vártam pár másodpercet és válaszoltam a másodikra - "Ja, szerintem is jó lenne. Nagyon halott vagy ma?"
"Most egy kicsit, de nekem ettől még teljesen jó az, ha ma beszélünk."
"Oké, akkor majd beugrok hozzád estefele. Ha kidőlsz addig, szólj és akkor holnap megyek."
"Rendben, de nem fogok kidőlni"
Én mondjuk lehet.
Emmával gyorsan lezártam aztán a beszélgetésünket, majd amíg még Lili nem jött vissza, beletúrtam a hajamba és a mellettünk lévő ablakon kinézve őszintén, full elgondolkodtam.
Az egész egy szar, és rohadtul nem akartam, csak be voltam baszva.
Kilencedik legelején randiztunk Emmával kábé két hétig, gólyatábor után, de teljesen komolytalan volt, csak tizennégy évesek voltunk, meg akkor állt össze a társaságunk és azóta csak poénkodunk rajta, ha szökőévente egyszer valahogy eszünkbe jut, nem is volt köztünk amúgy semmi, asszem megfogtuk egymás kezét és ennyi, még csak nem is voltak olyan érzelmeink egymás iránt, elég random volt, olyan sztori, amiről meg tudod mondani, hogy tizennégy éves korodban történt és tényleg csak poén, főleg, hogy utána összevergődtünk társaságként, ami négy éve stabilan megvan és rohadt sok mindent csináltunk együtt. Most először ingott meg, amikor Szasza szakított Emmával, és azóta ez érződik is.
Szóval kábé mindig barátként néztem Emmára, az egyik legjobb barátomként, mint Szasza is most őszig, legalábbis mindenkinek így mondom, meg magamnak is - aztán tizenegyedik elején elkezdett bejönni, és tetszett is egy darabig, de nem akartam belőle semmit, sose akartam többet barátságnál, főleg, hogy azért azt akkor már le lehetett vágni, hogy bele van esve Szaszába.
Nem mondtam ki senkinek akkor, hogy bejön, magamnak se nagyon, csak megtörtént, ez van, aztán elmúlt, csak egy random fellángolás volt, azóta volt több barátnőm is, meg jöttek be mások és őszintén, kábé el is felejtettem, hogy valaha néztem rá többként barátként, száz százalékig haverzónában volt még tegnap ugyanilyenkor is, függetlenül attól, hogy nem értek egyet vele mindenben, meg megvan a véleményem róla azzal kapcsolatban, ami Szaszával volt, vagy Regivel, de ettől függetlenül az egyik legjobb barátom évek óta.
Aztán tegnap rámhajtott, mindketten be voltunk baszva, flörtöltünk, valamikor kiültünk a hátsó teraszra, dumáltunk, ittunk még valamit, smároltunk - valószínűleg azért nem mentünk tovább, mert szarul lett és kidőlt - és ez most kibaszott fura.
Mert amúgy meg az eddigiek hagyján, csak egyébként Szasza exe, azóta is Szaszát szereti, és még közelebb is vittem a baráti társaságunkat ahhoz, hogy végképp halott legyen.
Alapból rohadtul elítélném, hogy Szaszával és Regivel egy helyen direkt ráhajt valakire, felejtésként vagy visszavágásként, csak éppen kurvára én voltam az a valaki, akit ebbe bele tudott rángatni, és ez kibaszott gáz.
Nem azt mondom, nem jön be most Emma, felbasz ez az egész annyira, hogy ennyitől nem jöttek vissza az érzéseim, annyi viszont igen, hogy egyszer valamikor bejött.
Lehet azt mondani, hogy mindegy, hogy ki tetszett, ha már múlt idő, de amúgy ez általánosságban nem így van - helyzettől függ, hogy milyen mértékben, de ha valaki egyszer bejött, ő egyszer bejött, kész, pont, és önmagában ettől már is nem ugyanolyan, mint a többiek vagy az átlag barátok, pláne, hogy erről az egészről csak én tudtam, és semmi drámai nem történt, egyszerűen csak elmúlt egy évvel ezelőtt, mert kezdetektől fogva elengedtem, hogy ebből bármi legyen.
Így utólag visszagondolva nem jön be a tegnapi, de másfél évvel ezelőtt bejött volna, akármennyire is nem akartam soha semmit tőle, és full akaratlanul gondolok erre.
Rohadtul fura, és tippem sincs, mit csináljak, szóval emiatt összességében szar.
Ja, szóval elgondolkodtam, és az egészből az zökkentett ki, amikor visszajött Lili, úgyhogy elraktam a telefonom, mint ha mi sem történt volna.
- Az egyik lány adott kölcsön sminklemosót, olyan cuki volt - mesélte Lili, miközben lehuppant velem szemben és kiszedett egy sültkrumplit magának.
- Rád nézett és megsajnált szerintem - néztem rá elmosolyodva.
- Ahogy kinéztem, elképzelhető - nyöszörgött - Amúgy te megvártál? De jófej vagy - pillantott a tálcámra, mert még bele se ettem a kajámba szinte.
- Ja, tudom - nyitottam ki egy ketchup-ot jókedvűen - A húgomért mindent, Liluka.
- A félhúgodért - javított ki ösztönösen, mire elröhögtem magam.
- Oké, akkor mégsem leszek jófej - vettem át a nuggets-ét.
- Neee, csak a nuggetset ne!
Az emberek ritkán látnak szar kedvűnek, és nem azért, mert mindig jókedvem van, hanem azért, mert a legtöbb dolgot ezzel palástolom.
- Kajak ilyen kicsi adagot kértél? - röhögtem ki, ahogy kinyitottam a dobozt.
- Ne bánts, most ennyi fér belém - vette vissza tőlem nevetve, majd témát váltott - Amúgy Emmával mikor fogsz beszélni? - tért rá egyből, csak lazán.
- Ma este beugrok hozzá.
- De egyébként mi volt ez az egész? Én csak annyit láttam, hogy rád nyomult.
- Ja, mert ennyi volt.
- Bocsi, Márk, nem ellened, de ez azért elég gáz.
- Nekem mondod? - értettem egyet kellemetlenül.
- Ráadásul direkt Szasza és Regi előtt kezdte - folytatta Lili - Értem, hogy ki van borulva Szasza miatt, de komolyan úgy tudja ezt legjobban kezelni, hogy ráhajt az unokatesójára?
És ez asszem meg is magyarázza, hogy miért engedtem el tizenegyedikben azt, hogy elképzeljek Emmával bármit.
- Nem feltételeztem, hogy önmagában miattam hajt rám - túrtam a hajamba.
- De ez olyan gyerekes. Oké, én is csináltam már olyat, hogy féltékennyé akartam tenni az exem, de nem az unokatesójával, aki a tök jó haverom is, pláne, hogy Emma tegnap Regit is egy csomó kellemetlen helyzetbe hozta, meg direkt meghívta Hangát is, hogy szar legyen nekik. Az egész arra ment, hogy Regi kellemetlenül érezze magát, és ezáltal Szasza is. Én szeretem Emmát, de ez gáz.
- Ja - értettem egyet kínosan kinézve az ablakon.
- Aztán meg még össze is veszett vele.
- Mikor?
- Amikor a fürdőben volt, mert szarul volt, Regi meg bement hozzá, hogy megnézze, hogy jól van-e, aztán elvileg mindent Regi fejéhez vágott, hogy lenyúlta a barátját, tönkretette őt, a kapcsolatát, meg a barátságát is Szaszával, meg hogy nem mindenki olyan szerencsés, mint ő.
- Baszki - dőltem neki a szék támlájának magam elé nézve, hogy oké, ennél szarabbul már tényleg nehezen jöhetett volna ki ez az egész.
- De nem te vagy a hibás egyébként, hanem Emma, mert gyerekesen kezelte ezt.
- Lepattinthattam volna mondjuk - válaszoltam, miközben kiszedtem egy sültkrumplit.
Fogalmam sincs, miért nem csináltam.
Mondanám azt, hogy be voltam baszva, mert végülis magyarázat, csak nem elég.
Regivel nem sokat beszéltem ma még, de csak nincs kiakadva rám, legalábbis szar lenne.
- Nándival mizu amúgy? - tereltem át a témát, ahogy ránéztem - Megdicsért azóta?
- Így is mondhatjuk - vigyorodott el - Lefeküdtünk a buli alatt.
- Ezt nem akartam tudni - röhögtem el magam - Mikor lépett le egyáltalán?
- Hajnalban hazament vonattal, mert ma meccse lesz, szóval otthon akart aludni.
- Nyomorék - mosolyogtam derűsen, miközben valamiért random egymásra pakoltam a ketchupos dobozainkat, mert most miért lennének szétszórva, ha lehet belőle tornyot csinálni?
Elvileg vannak ilyen melléktevékenységeim.
- Ne mondd ezt a barátomra - nevetett fel.
- Oké, attól még az.
- Te vagy egy nyomorék.
- Te is - válaszoltam jókedvűen, ha már a félhúgom, mire Lili felborította a tornyomat - Na jó, ez övön aluli volt.
- Tudom - vigyorgott.
- Ott a palid - biccentettem ki az ablakon poénból, mert pont egy átlag tizenhat éves-fuckboy ment el az utcán, Tech Fleece-ben, Air Force-ban, zenét hallgatott AirPods-on, szívta a Poco-t és közben valakivel irogatott, mire Lili egyből arra fordította a fejét, majd unottan visszanézett rám, de közben nem bírta ki röhögés nélkül, csak megrúgta a lábam az asztal alatt.
Szaszával tizenhat éve képezzük ki, egész jól állunk vele.