Elvarratlan szálaink

- 39 -

Lili a legjobb barátnőm.
Épp ezért nem is volt szükség arra, hogy reggel, amikor felébredtünk, külön rákérdezzen, hogy történt-e bármi különös, amíg ő aludt, onnantól kezdve, hogy meglátott és egyértelmű volt a kisugárzásomon, hogy boldog vagyok és folyamatosan mosolygok, így csak vigyorogva megölelt reggel, én pedig nagyon hálásnak éreztem magam azért, hogy barátnők lehetünk.

Az túlzás, hogy sokat aludtam, de végülis Lili nem az a koránkelős típus és együtt keltünk, úgyhogy annyira nem éreztem magam kialvatlannak, pláne, hogy az éjszaka eseményei feltöltöttek azzal a boldog energiával, illetve ittunk egy-egy kávét, majd hagytam magam rávenni, hogy Lilivel reggeli jógázzak a kertben.
Lili állítása szerint az anyukájával gyakran szoktak jógázni, most viszont Leni nem szállt be, mert inkább pihengetett még, viszont Lili kölcsönadott nekem egy jógaruhás szettet, előszedett két jógamatracot és kimentünk a kertjükbe.
Liliék kertjében korábban még nem is voltam, mivel télen kezdtünk el barátkozni, most viszont egészen tavaszias volt az idő, úgyhogy ideális helyszínnek tűnt a jógázáshoz.
A kert nagyon tetszett egyébként, nagy volt, gyönyörű, üde fű borította, rengeteg virágágyást láttam, gyümölcsfákat, tűzrakóhelyet, egy hintaágyat, egy függőágyat, ami két fára volt felkötve, sőt, még pingpong asztalt is.
A matracokat a teraszra raktuk ki, majd Lili rácsatlakozott a kis hangszórójára, elindította a jógázós playlist-jét (relaxációs zenéket gyűjtött össze rá) és mindketten elhelyezkedtünk a matracon.
- Mit szólsz, ha megcsinálom a jóga-rutinomat, te pedig követsz engem? - dobta fel Lili rámnézve.
- Oké, csak akkor áthelyezkedek, hogy lássalak - fordítottam át a matracomat.
Ahogy készen álltam, Lili felvette az első pozíciót, én pedig igyekeztem minél pontosabban követni.
Nem mondom, hogy nagy jógatapasztalattal rendelkezem, de egészen hajlékonynak tartom magam, és ez a típusú mozgásforma sem áll tőlem távol, úgyhogy hamar belejöttem, sőt, egyébként élveztem is, frissítő volt mindezt a kertben csinálni.
- Ügyesek vagytok, lányok - dicsért meg minket Leni kedvesen, aki közben kijött a teraszra a reggeli kávéját kevergetve, amit egy cuki bögréből fogyasztott, rózsaszín mamuszban és puha kardigában.
Leni még ébredés után is angyalian szép. A szőke haja a vállára omlott, a kora tavaszi szellő néha bele-belekapott, és olyan kedvesen mosolygott ránk, ami mindenkinek be tudja aranyozni a napját.
- Szoktál jógázni, Regi? - érdeklődött Leni, miközben a hintaágyra ült, kibújva a mamuszából, maga alá felhúzva a lábait.
- Nem, nem igazán, most is csak Lilit követem - válaszoltam rámosolyogva, miközben pozíciót váltottam, a következő ászanát felvéve.
Ekkor éppen harántterpeszben voltam, az első lábamat behajlítottam, a kezeimet pedig párhuzamosan felfelé tartottam.
- Csak mert olyan könnyedén és szépen csinálod, jó hamar belejöttél akkor - mosolygott rám Leni, majd beleivott a kávéjába.
- Apát mikor vesszük rá, hogy jógázzon velünk? - kérdezte Lili az anyukájától jókedvűen.
- Soha - hangzott a válasz bentről Cassotól, a nappali irányából, mire nevettem egyet.
Velem egyszerre egyébként Casso is összeröhögött Szaszával, akinek az ébrenlétéről eddig nem is tudtam, legalábbis amióta éjszaka elköszöntünk, nem láttam, valószínűleg valamikor mostanában jöhetett le a szobájából, a nevetése hangjára viszont hangosan megdobbant a szívem, és kishíján kiestem a jógapózból, amiben akkor éppen voltam.
- Kajak jógáznak? - kérdezte Szasza az apjától szórakozott hangon, mire magamban elmosolyodtam.
- Aha, nemrég mentek ki a teraszra.
Nos, ezek után meg se lepődtem, hogy Szasza fél perccel később már meg is jelent az erkélyajtóban, mire először rá se mertem nézni, csak a vigyorgásomat visszafojtva próbáltam nem összeesni a jelenlététől és megtartani a mérlegállásomat.
Persze a szemem sarkából nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg - melegítőben volt, a friss ébredéstől enyhén kócos volt a haja, és egy tányér volt a kezében, amin a pirítósa volt, szóval simán kihozta a reggelijét, hogy megnézze a "jógázik a húgom és a barátnőm"-magánprodukciót a teraszukon.
- Kemények vagytok - jegyezte meg Szasza a gödröcskéivel az arcán, ahogy kijött hozzánk.
- Éppen felfrissülünk és energiát gyűjtünk magunkba - jelezte Lili a bátyjának.
- Oké, hajrá - röhögte el magát Szasza, majd odament a hintaágyhoz, amin Leni is ült és levágta magát mellé.
- Ez a reggelid? - kérdezte Leni Szaszától nevetve.
- Aha, hirtelen kint támadt kedvem reggelizni - válaszolta Szasza egy bujkáló mosollyal az arcán, miközben éreztem magamon a tekintetét.
- Milyen volt a tegnap este? - érdeklődött tőle Leni, mire akaratlanul összenéztem Szaszával.
A barátom egy apró, észrevétlen mosollyal nézett vissza rám, majd az anyukája felé fordította a fejét, aki természetesen arra utalt a kérdésével, amikor Szasza a haverjaival volt.
- Jó volt - nézett rá Szasza, a kérdésre válaszolva.
- Kialudtad magad, vagy ezt a kérdést inkább ne erőltessem?
- Utóbbi - válaszolta Szasza szórakozottan, mire Leni nevetve ráhagyta.
Lili közben pozíciót váltott, miszerint a mérlegállásból leraktuk a két kezünket a talajra, az eddig fent lévő lábunkat pedig még magasabbra emeltük.
- Az igen - hallottam meg Szasza jókedvű hangját, majd beleharapott a pirítósába.
- Milyen hajlékonyak mindketten! - dicsért meg minket Leni, a fiának mondva - Kész állóspárga így ébredés után.
- Regi, hajlíthatod a lábad - jelezte Lili a következő lépést.
- A fent lévőt? - néztem rá, majd ő azt hajlította be, kicsit "megnyitva" vele a csípőjét és a medencéjét, így én is ezt tettem.
- Ne öld meg a barátnőmet, Hugi, kösz - szólt oda Szasza a húgának derűsen, mire Lili nevetve ránézett.
- Nem ölöm meg a barátnőmet, ne aggódj.
Ezen a párbeszéden halkan én is nevettem egyet, majd az volt a következő feladat, hogy az előző pozícióból fekvőtámasz-tartásba ereszkedtünk le, az egyik lábunkat a mellkasunkhoz felhúzva.
Ahogy ez megvolt, és a másik oldalt is megcsináltuk, négykézlábra ereszkedtünk.
- Na jó, Szasza, ha ezt most szexualizálni fogod... - nézett fel Lili a bátyjáta nevetve, még a mozdulatsor előtt, előre érezve a reakciót.
- Nem fogom, nyugi - mosolygott vissza rá Szasza szórakozottan.
A gyakorlatról elég a lépéseit mondani, "domborít, homorít", mindezt továbbra is négykézláb.
- Imádom az időzítésemet - szórakozott el rajtunk Szasza jókedvűen, miközben tovább reggelizett a hintaágyon.
- Micsoda szerencséd van - jegyezte meg neki Leni mosolyogva, miközben felállt, hogy bevigye a kiürült bögréjét a konyhába.
- Mondom, Szasza, ne szexualizáld! - ismételte meg magát Lili, miközben Leni bement a házba.
- Szerinted téged nézlek? - kérdezett vissza Szasza elröhögve magát, mire felnéztem rá, és ezzel egyből összetalálkozott a tekintetem azzal a gyönyörű, kék, szórakozottan mosolygó szempárjával.
- Regit se szexualizáld! - mondta Lili neki nevetve.
- Én soha - mosolygott rám Szasza derűsen, mire felnevettem, és magamban mosolyogva folytattam a gyakorlatot.
A következő póz során Lilivel a sarkunkra ültünk, és a földre hajolva előre nyújtózodtunk.
- Oké, a rutinom ennyi volt, de vannak még mindenféle jógapózok, amiket kipróbálhatnánk - nézett rám Lili lelkesen, ahogy végeztünk - Ez hülyén fog hangozni, de Instán mentettem le a legtöbbet - vette a kezébe a telefonját.
- Tényleg hülyén hangzik - jegyezte meg Szasza, miközben kihúzott valami értesítést a mellette lévő telefonján.
- Nézd, van ilyen páros jóga, próbáljuk már ki! - csillantak fel Lili szemei, ahogy lapozgatta a lementett videóit.
- Ettől a pozíciótól nem leszek meddő, vagy ilyesmi? - rökönyödtem meg, ahogy megláttam, és persze csak viccből mondtam, mindenesetre Szasza értékelte, mert reggelizés közben a telefonjából felpillantva röhögött egyet.
- Nem, nyugi - nevetett fel Lili, majd lerakta a telefonját valahova, hogy nézhessük a videót.
A póz lényege az volt, hogy az egyikőnk a földön fekszik, és felemeli a kezét és a lábait, hogy meg tudja tartani a másikunkat, a bokáját megfogva, illetve a hátát a lábfejeivel megtámasztva.
- Melyikőnk legyen felül? - kérdezte Lili tőlem.
- Kezdem én alul - vállaltam be, miközben leültem a matracra, majd hanyatt feküdtem - Oké, szerintem először terpeszben állj ide - mutattam magam mellé.
- Igen, szerintem is - értett egyet Lili, majd én megemeltem a lábam, hogy rá tudjon dőlni a hátával.
- A bokával kezdjétek szerintem - szólt közbe Szasza, miközben felpillantott ránk.
- Igaz, aztán utána odarakom a lábam - értettem egyet vele.
- Akkor előrébb jövök - lépett előre Lili, a fejem két oldalán állva terpeszben.
Hátranyúlva megfogtam Lili bokáját, majd a megemelt lábaimat kinyújtottam, és megpróbáltam a hátára helyezni.
Persze elsőre nem sikerült "felvennem" Lilit, úgyhogy magunkon nevetve elszerencsétlenkedtünk vele egy darabig.
- Ez nehezebb, mint gondoltam, mi a szar - nevetett Lili, ahogy megint lecsúszott rólam.
- Segítsek amúgy? - kérdezte Szasza, amikor már épp eléggé lekötöttük a bénázásunkkal.
- Az lehet, hogy jó lenne - fordítottam felé a fejem kedvesen, mire Szasza lerakta a tányérját és a hintaágyról felállva odajött hozzánk.
Így a legközelebbi alkalommal, amikor megcsináltuk a korábban mindig kudarcba fulladt mozdulatsorunkat, Szasza megtartotta a húgát addig, amíg el nem értük a végpózt, és onnantól már én is tartani tudtam.
- Juhúúú - ünnepelt Lili nevetve, ahogy megvoltunk, mire én is elmosolyodtam.
- Kényelmes ott fent? - szóltam fel Lilinek jókedvűen.
- Aha, tök kényelmes vagy.
- Bírod még, vagy leszedjem? - nézett rám Szasza.
- Még bírom, csak el fog zsibbadni a lábam, ha kifolyik belőle a vér - válaszoltam jobbhíján, tekintve, hogy ekkor már egy ideje felfelé tartottam.
A jó hír az, hogy innentől kezdve megvolt a mozdulatsor, így legközelebb, amikor Lilivel cseréltünk, hogy ki van felül és alul, már segítség nélkül is meg tudtuk csinálni.
Szasza időközben bement a házba, talán csinált még magának mégegy pirítóst, mindenesetre Lilivel még kipróbáltunk pár ilyen jógapózt, és eszméletlenül vicces volt, annyit nevettünk a lehető legszürreálisabb pózokban, hogy nem csodálkoznék, ha holnap izomlázam lenne a hasamban.
De éppen ezért élveztem.