Elvarratlan szálaink

- 44 -

[Márk szemszöge]
- Ma mész Emmával? - kérdezte Szasza, ahogy levágtuk magunkat egymással szemben a villamoson az egyszemélyes ülésekre, a táskánkat meg ledobtuk a lábunkhoz.
Legtöbbször, ha nem kocsival megyünk suliba reggel, meg Szasza sem motorral, és ugyanakkor kezdünk, összefutunk a villamoson és együtt megyünk ketten, ha már úgy is ugyanaz a cél, szóval ma is ez volt.
- Ja - túrtam bele a hajamba feszülten - Megiszunk valamit.
- Hol lesztek?
- Fogalmam sincs, még nézek valami helyet. De fix nem oda megyünk, ahova ti is.
- Az ott lenne mondjuk - gondolt bele, olyan értelemben, hogy annál szarabbul kevés dolog jöhetne ki.
Valószínűleg beszámíthatnám életem legszarabb randijának, már így látatlanból is.
Bár el tudok képzelni olyan végkifejleteket, hogy így is megközelíti majd ezt a határt.
Pár másodpercig nem szólaltunk meg, mindketten az ablakon néztünk ki, majd végül megtörtem a villamos reggeli csendjét - ilyenkor még az emberek fele félig alszik vagy zenét hallgat, mielőtt suliba vagy munkába menne, úgyhogy a délutáni forgalomhoz képest egész chilles utazni.
- Nem tudom, tesó, mi lesz ebből amúgy.
Szasza erre rámnézett, én pedig hozzátettem.
- Soha nem akartam tőle semmi konkrétat, de amikor már elhívott, offolni se akartam.
- Akkor mondd neki ezt.
- Ja, vágom, csak... - sóhajtottam el magam - Most, baszki, mit csináljak? Odajött hozzám és azt mondta, hogy felejtsem el a korábbiakat, őszintén nem miattad kérdezi, meg minden, csak hogy ráérek-e valamelyik nap. És rohadtul nem haveri találkozóként kérdezte.
Szasza az alatt, ahogy azt idéztem Emmától, hogy nem miatta kérdezte, a szemöldökét megvonva, inkább valahova máshova nézve feszülten elröhögte magát.
- És nekem bejön, nem erről van szó, mármint bejött korábban, szóval valamennyire nyilván még mindig, csak nem akartam tőle semmit, mert baszki... - túrtam a hajamba megint, és be se fejeztem ezt a mondatot, úgy is tudja, hogy azt mondtam volna, hogy a kapcsolatuk előtt, alatt és most is Szaszába van beleesve, csak most már ki van rá akadva és tovább akar lépni rajta - És most se akartam volna, nem véletlen nem én hívtam el őt. Csak most meg, hogy ő jött oda, meg múltkor is olyat mondott, hogy élvezte velem, amikor kavartunk... és vágod, tudom, mi lesz, megyünk fröccsözni, lehet, be fog baszni, aztán ki tudja, miket fog mondani, vagy mibe megyek már bele megint.
- Legalább talán kimondja, hogy mit akar ezzel most, mert ez egyelőre minden, csak kurvára nem egyértelmű.
- Ja, csak a nyaralós buli után úgy voltunk vele, hogy elfelejtjük, hogy volt köztünk valami, és barátok maradunk, de azzal, hogy elmegyek vele randizni, full felrúgjuk ezt.
- Nem mindegy már? - nézett rám Szasza.
- Volt egy haveri társaságunk, már így is szét van szedve.
- Volt - emelte ki a lényeget Szasza, miközben bedobott egy rágót - Ezért mondom, hogy már mindegy.
- Oké, volt, már bocs, de azért, mert szakítottatok Emmával, ő meg kiakadt rád.
- Meg mert Emma összeveszett Ambrussal, hogy mi a faszért nem pártol senkit, kicsapta a balhét Petiéknél, közölte, hogy nem hajlandó jönni nyáron és fújjunk le mindent, odahívta a nyaralóba Hangát, lebaszta Regit, rádhajtott bebaszva, másnap velem is összeveszett megint, a fejemhez vágta, hogy amúgy egy hűtlen szar vagyok és az a jellemzőm, hogy mindig mindenkit megcsalok, és egyébként is őt senki nem érti meg, ami az én hibám, de egyébként rohadjak meg azért is, mert ő szeret engem, én meg nem őt, ugyanazon az este áthívott téged magához, hogy bocsánatot kérjen, hogy rád nyomult miattam, meg közölje veled, hogy viszont élvezte, hogy kavartatok, aztán másfél héttel később elhívjon randizni. Ezek is azért benne voltak szerintem.
- Hibáztathatjuk Emmát, de rohadtul szar lelki állapotban van most. Tisztára szét van csúszva.
- Nem mondtam, hogy nem, csak annyit, hogy rég nem arról van szó, vagy amiatt baszódott el a társaságunk, hogy Regi és én köztem kialakult bármi, meg hogy ezért szakítottam Emmával. Ha valaki azt mondja, hogy csak ezek miatt van és ezeken múlott, az azért mondja, mert egyedül rám akarja fogni az egészet, miközben ez kurvára összetettebb ennél - mondta Szasza őszintén - Úgyhogy szerintem nyugodtan hagyhatod a társaság-kérdést, ne az alapján dönts, így is-úgy is széjjel van már baszva az egész. Száz sebből vérzik, kábé mindenki részéről. Emiatt ne offold, ha amúgy nem akarod dobni. Ne ez tartson vissza.
- Csak azt nem értem, hogy mi a szarért hív el. Rohadtul nem értem - közöltem zavartan elröhögve magam.
- Ezt kajak dumáld már le vele ma.
- De mit mondjak? Figyelj, Emma, bejössz, de te meg döntsd már el, hogy most akkor az unokatesómba vagy beleesve és ki vagy akadva rá, amiért mással jár, vagy tényleg tőlem akarsz valamit?
- Ja, kábé így.
- De most ezt így nyilván nem fogom, legutóbb is lefutottunk nagyjából ezt a kört, és semmi értelme nem lett a beszélgetésnek. Mond két mondatot, abból az egyik az elsőt támasztja alá, a másik meg a másodikat.
- Akkor mondjon egyet és az van - hitetlenkedett - De amúgy meg baszki, ezt annyira imádom, a nyaralós hb utáni nap is, délelőtt még velem veszekedett, hogy rohadjak meg, hogy hogy csalhattam meg, egy fasz vagyok, meg mit tudom én, este meg áthív téged, miután rádhajtott a buli alatt. Nem telt el két hét aközött, hogy veszekedett velem és hogy elhívott randizni téged. Basszameg - röhögte el magát kiakadva, a karjait széttárva - Rohadt jó, hogy én vagyok beállítva az erkölcstelennek, amikor most konkrétan percek óta arról beszélünk, hogy egyáltalán mi a szart akarhat. És akkor mindeközben én magyarázom Reginek, hogy ne érezze már szarul magát, mert neki meg konkrétan bűntudata van attól, hogy Emmával mi van, úgy, hogy közben kurvára Emma se szent, lásd, amiket veled csinált, hogy Ambrust lebaszta a semmiből, meg amit lerendezett Peti hb-ján, vagy hogy kapásból Regit is lebaszta, meg folyamatosan azt hallgatom tőle, hogy Regi így, Regi úgy. Most már konkrétan ott tartunk, hogy én egyenesebb voltam vele a szakításunk környékén, mint most Emma, oké, bejött valaki más kapcsolaton belül, vállalom is, mert amint bármi konkrét lett volna közöttük, szakítottam Emmával, hogy ne hülyítsek senkit, ezért vagyok én a szar december óta, miközben Emma meg itt baszakodik veled meg velem két és fél hónappal később. Vágom, hogy szar állapotban van, sajnálom is, amit én okoztam, nyilván nem szándékosan akartam rosszat neki, de ettől függetlenül rohadtul álszent és rohadtul fel tud baszni ez már, főleg, hogy lassan három hónap után már elég fárasztó a téma.
- Tényleg elég szarul van. Nem azért mondom, egyetértek veled, meg ez tényleg szar, csak mondom - néztem rá - Felkeresett már valami pszichológust, vagy mit.
- Oké. Regi is pszichológushoz jár, nem rosszból, de durvább dolgok miatt, mint Emma, másfél-két évvel fiatalabb nála és őt nem a barátja hagyta el, hanem az apja, másodszor, miután bántalmazta. Nem azt mondom, hogy össze kell hasonlítani a problémáikat, de ha Regi képes volt arra, hogy bemenjen Emmához, megértse, törődjön vele, meg ne haragudjon rá azután, hogy Emma konkrétan mindent a fejéhez vágott és mindennek elhordta, akkor asszem fordítva se lenne lehetetlen normálisabban kezelni ezt a szart és nem veled is szórakozni ok nélkül, meg játszani az áldozatot, miközben baszki, ő is folyamatosan belerúg másokba. Én megértem, ha valaki szarul van lelkileg és már azt se tudja, hogy mit csinál, velem is volt ilyen, mindenkivel volt, de attól még ez nem mindenre mentség. Szerintem - fejezte be rágózva, a tekintetét feszülten az ablak irányába szögezve.
Szaszának mindig megvan a határozott véleménye, amit egyenesebben ki tud mondani, mint bárki, akit eddig ismertem.
Ez amúgy jó benne, kivétel, ha nem értek vele egyet, ő viszont felbaszta az agyát és ilyenkor kábé lehetetlen meggyőzni.
Most egyébként nem akartam belekötni, mert nem tudtam volna, csak végighallgattam a véleményét, miközben én még azt se tudtam, hogy mit gondoljak.
- Ha nem tud neked semmi egyértelműt mondani, akkor engedd el - folytatta újra rámnézve - Amúgy meg ha bejön neked, most úgy is randiztok, ha jól alakul, akkor ahogy érzed. Szard le az egészet, tesó, már minden mindegy, szóval ha lesz valami, vagy ha dobod, mindkettő magad miatt legyen. Minek örülnél a legjobban amúgy? - kérdezte, csak hogy tudja.
- Ami irreális, szóval passz - kaptam el a tekintetem.
- Mi az irreális?
- Hogy azért randizzon velem, mert bejövök neki és normálisan akar tőlem valamit. Csak mondjuk másfél hete még azért nyomult rám, mert ott voltál és kiborult, hogy Regivel vagy. Ő maga vallotta be.
- Egy randi alatt, főleg, ha isztok, csak levágod, hogy most ez is amiatt van-e, vagy komolyan gondolja - mondta Szasza - Meg most elvileg mondta is neked, hogy nem miattam. Nyilván, ezt vagy elhisszük, vagy nem, de papíron ezt most kihangsúlyozta.
- Az a szar, hogy amúgy én már elengedtem volna ezt, pont azért, mert még nálad van leragadva, meg fel se jött volna, hogy bejönne, ha nem nyomul rám, és lehet, ment is volna, hogy dobjam ezt az egészet, ha most nem hív el, de vissza meg nem akartam mondani. Csak most viszont tényleg az lesz, hogy elmegyek vele randizni, és akkor mi már randiztunk, onnantól kezdve annak, hogy haverok vagyunk, tényleg annyi.
- Annak már rég annyi. Bocs.
- Jó, vágom, csak most már ez nem annyi lesz, hogy valahol vagyunk a barátság és az annál több között, csak úgy csinálunk, mint ha barátok lennénk, hanem konkrétan elmentünk randizni, azon meg nincs mit tagadni.
- Vágom, milyen, hidd el - röhögte el magát őszintén, magára mutatva - Viszont ha ő is komolyan gondolja, akkor amúgy semmi gáz nincs benne. A társaságnak már tényleg annyi lassan, nem oszt vagy nem szoroz, hogy elmentek ketten inni. Nem az fog tovább rontani rajta, ha tagadás nélkül kezelitek a viszonyotokat. Sőt.
- De nem csak ettől fura, tesó. Neked konkrétan az exed.
- Mondtam már, hogy nem zavar, ha lesz köztetek valami - nézett rám - Egyrészt nem volt valami rohadt hosszú kapcsolatom vele, másrészt meg van barátnőm, aki miatt szakítottam Emmával részben, szóval nem szólok bele. Az más volt, amikor ő hajtott rád a nyaralónkban, mert az arra ment, hogy felbasszon és kihasználta, hogy benne vagy, meg azért rád nyomult, mert az unokatesóm vagy, meg a legjobb haverom egyben, szóval az fel is baszott, de az, ha normálisan lesz köztetek valami, abba nem akarok belekötni, főleg, ha bejön neked.
- Másfél hete volt, hogy kavartunk a nyaralótokban, nem vágom, hogy válthatott hirtelen, hogy most már tőlem akarna bármit.
- Engem jelenleg utál, szóval végülis simán - vont vállat.
- Nem utál.
- Oké, őszintén szerintem se, csak úgy viszonyul hozzám és mindenáron erre törekszik valamiért, szóval én meg innentől kezdve úgy veszem. Lehet, tényleg bejött neki, ami köztetek volt egyébként, és esélyt adna neki.
Biccentve beláttam, miközben felraktam az egyik lábam a villamos alján lévő fűtőtestre.
- Meddig mentetek el amúgy? - kérdezte Szasza egyszerűen - A hb-ban.
- Smároltunk. Baszott sokat. A hátsó teraszon.
- Jó volt? - nézett rám.
- Aha - túrtam a hajamba kellemetlenül - Akkor kurvára. Másnap ki akartam ugrani egy kocsi elé miatta, de részben azért is, mert túlságosan bejött ez az egész.
Szasza egy apró mosollyal az arcán, derűsen biccentve felém tartotta a kezét, mire elnevettem magam és lepacsiztunk, mert ilyenkor mindig le szoktunk, nehogy már most maradjon ki, mindentől függetlenül.
Szasza mindig a legjobb haverom volt, amióta csak élek, ezért mindig olyanok voltunk, mint ha tesók lennénk.
Nem véletlenül éreztem magam ennyire szarul, miután Emmával kavartam a nyaralójukban.
- És ezt akartátok elfelejteni amúgy, hogy megmaradjon a barátság? - röhögte el magát meglepetten, ahogy belegondolt.
- Rohadt cringe volt, ne is mondd. A szobájában voltunk, vágod - meséltem a hajamba túrva két kézzel - Csukott ajtóval, este. Úgy, hogy amúgy a buliban szerintem csak azért nem mentünk tovább smárolásnál, mert kidőlt a piától.
- De ez mikor volt a bulin belül? Én közben leléptem Regivel, miután összeveszett Emmával, szóval egy időszak kiesett onnan.
- Az alatt volt, amíg nem voltatok ott. Az volt a gáz amúgy, hogy én nem is tudtam, hogy összeveszett Emma Regivel, másnap tudtam meg Lilitől, amikor beültünk kajálni hazafele. Rohadt kellemetlen volt, de úgy az egész másnapja annak a bulinak. Nem is tudom, hány emberen paráztam, hogy ne legyen kiakadva rám, de onnantól kezdve, hogy megtudtam, hogy összevesztek, még Regit is neccesnek éreztem.
- Nem olyan.
- Most már tudom. Csak azért para volt, nem akartam, hogy ki legyen rám bukva amiatt, hogy összeveszett egy csajjal, lelépett miatta a buliból, én meg ez alatt vele kavartam.
- Reginél empatikusabb embert őszintén nem láttam még, maximum anyámat, szóval nem akadt ki rajtad. Konkrétan sajnált, amikor feljött ez a téma közöttünk és elmondtam neki, hogy mi van.
- Regi túl jó arc mindenkivel, de komolyan. Mondjuk ez nekem már akkor kiderült, amikor bemutatkoztunk egymásnak, öt perc múlva megkérdeztem félig poénból, hogy kimentene-e a szalagavatómon, mert nincs párom és őszintén átgondolta, aztán igent mondott.
- Rohadt cuki - mondta rá Szasza elmosolyodva.
- Regi egy win.
- Az.
- Láttam a képet amúgy - vigyorodtam el, mert tegnap rakott ki egyet Regiről Instára.
Szasza magában mosolyogva nézett ki az ablakon egy pillanatra, majd rám, miközben válaszolt.
- Hát, hallod, olyan baszott szép azon a képen, baszki. Tegnap kiszúrtam a galériámban, nézem, mondom aztakurva.
- Tényleg rohadt jó kép amúgy.
- Az. Új addikció. Haverjaim is végiglike-olták - mosolygott szórakozottan - Meg Hanga.
- Csehák? - röhögtem el magam.
- Aha, hirtelen nem is értettem - mesélte derűsen - Csehák Máté meg rámírt, hogy ő-e a Regi.
- Mióta nem beszéltél már vele? - kérdeztem röhögve.
- Nem tudom, de asszem oda családi ebédre nem akarok beülni.
- Oda én se. Jó volt a tegnap amúgy? - érdeklődtem, ha már tudtam, hogy tegnap Regivel volt.
- Ja, az volt - biccentett egy kicsit elmosolyodva, miközben kinézett a villamos ablakán a Duna irányába.
Én is kinéztem az ablakon, majd mivel ezzel lezárult a téma, csak pár másodperc múlva váltottam egyet, amikor megtörtem a csendet.
- Az megvan, hogy másfél hónap múlva érettségizünk? - hoztam fel megrökönyödve, csak mert eszembe jutott és úgy voltam vele, hogy akkor már ne csak én akarjak meghalni.
- Annyira túl akarok lenni rajta. Semmi mást nem akarok, csak ennyit.
- Tényleg, a fizikával mi lesz amúgy? - kérdeztem, ha már az érettségiről volt szó.
- Egyelőre nem nagyon töröm magam rajta - vont vállat - Reginek elmondtam egyébként.
- Az építészetet? Mit szólt? - néztem rá derűsen.
- Annak szurkol konkrétan - röhögte el magát hitetlenül - Még engem is meglepett. Téged jobban sokkolt a terv, mint őt.
- Mert nekem már évek óta mondod, hogy közgázra akarsz menni, nyilván megleptél vele.
- Még mindig oda akarok menni.
- Majd meggondolod magad, most már, hogy Regi állást foglalt - vigyorogtam rá.
- Oké, szeretem Regit, de csak miatta nem fogok máshogy dönteni, hidd el - válaszolta szórakozottan mosolyogva - Ő se akarná, hogy rajta múljon, hogy mi mellett döntök. Még meg is kérne, ha ez történne, hogy a másikat válasszam, ahogy ismerem.
- Menj már, miért ekkora green flag a barátnőd? - készültem ki ezen jókedvűen.
- Nem tudom, baszki, én nem ehhez szoktam - válaszolta röhögve - De most már feltolta az igényszintemet az egekbe, szóval ennyi volt. Imádom, hogy normális. Te hogy állsz amúgy? - tért át rám, ha már érettségikről volt szó eredetileg.
- Ma órák után maradok a szertorna teremben, gyakorolnom kell az ilyen faszságokat a tesi érettségihez, hogy szekrényugrás, meg ezek.
- Oké, akkor az a szekrény kurvára be fog szakadni ma - röhögött fel Szasza, mire én is.
- Ja, én is ezt mondtam a tanárnőnek, hogy gondolja már át. A másik kedvencem a gyűrű, úgy le fogom tépni, hogy plafon se marad felettünk. Agyon fog baszni ma egy plafondarab.
- Imádom, hogy mindeközben sportsuli vagyunk, aztán egy normális szertorna-termet nem sikerült összehozni.
- Sikerült összehozni, egyszer, csak azóta nem újították fel.
- Fasza - nézett rám Szasza jókedvűen.
- Focira jössz? - kérdeztem, ha már a tesitanárunk feldobta, hogy indulnunk kéne valami fociversenyen májusban, ami sulik között megy.
- A májusira?
- Aha. Lassan le kéne adni, hogy hogy leszünk a csapatban.
- Attól függ, te mész?
- Kéne, Faragó kinyír különben.
- És ki menne még? - kérdezte Szasza rágózva.
- Dominik, Lőrinc gondolom, Bánki, Takács, Peti... - soroltam, akik eszembe jutottak.
- Takács a labdát nem találja el, cserének menjen maximum.
- Szerintem is, úgyhogy kellenek az emberek, hogy ne bassza el a meccset.
- Kristóffal mi van? - kérdezett rá az egyik osztálytársamra.
- Ő nem jön - vontam vállat.
- Mert? Focista a csávó, egy csapatban játszottunk.
- A barátnője nem akarja, mert ezen a versenyen lány focicsapatok is lesznek és túl sok csajjal lenne körülvéve úgy, hogy ő meg nincs ott.
- Mi van? - röhögött fel Szasza kiégve - Kajak a nője nem engedi el?
- Aha - bólogattam szórakozottan.
Egy összenézéssel kiröhögtük, majd megfejelve ezt, hozzátettem.
- Ez amúgy még semmi ahhoz képest, hogy a barátnője múlt héten bejött a sulinkba, az osztályunkba, és lebaszta mindenki előtt egy szünetben, mert nem írt vissza neki egy napja.
- Mondjuk neki én se írnék vissza.
- Egyszer meg egy matekon felhívta, Kristóf meg a pad alatt telefonált vele, de kábé mindenki hallotta, hogy azon veszekedett vele, hogy belike-olta egy csaj képét Instán. Ott már esküszöm, megsajnáltam a csávót.
- Ezen a ponton én már nem sajnálom - vágta rá Szasza jókedvűen.
- Jó, amúgy igen - értettem egyet röhögve - Vagy beszéljek a nőjével szerinted? Megpuhítom.
- Mert, ismered?
- Nem, de majd megismerem.
Szasza felröhögött.
- Oké, és akkor felkeresed, bemutatkozol neki és elkéred tőle Kristófot egy meccs erejére, hogy te majd vigyázol rá, vagy mi?
- Majd feldobom neki, hogy bekötöm Kristóf szemét a bajnokságon, amikor lesznek nők körülötte a látótávolságában, hogy ne láthassa őket - poénkodtam.
- Ja, és akkor majd csörgőlabdával játszunk.
- Mondjuk női hangot még hallhat így, ezt is meg kéne oldani valahogy - gondoltam tovább szórakozottan - Simán lehet, hogy eljut hozzá valami és hallással megcsalja a barátnőjét, nem vicc.
- De akkor a csörgőlabdának is annyi, ha nem hallhat.
- Akkor majd valami freonos labdát hozunk, és szag után játszik - röhögtem - Mondjuk megcsapja valami női parfüm és kész a baj.
Ezen összeröhögtünk, majd a témára visszatérve Szasza megszólalt.
- Ez amúgy geci gáz.
- Ja. Azt csodálom, hogy suliba járhat egyáltalán. Azért van egy-két csaj nálunk, akiket jobb is, hogy nem lát a barátnője - gondoltam bele derűsen - Maja. Vanda. Szonja.
- Szilágyi Vanessza - egészítette ki a sort a tizenegyedikes csaj nevével, akin kábé a fél suli végigment már - Panna. Zsófi - folytatta az osztályát végiggondolva.
- Zsófinak kajak kint volt tegnap a tangája amúgy?
- Ja, baszdmeg, azt nézhettük egész nap - válaszolta Szasza szórakozottan megdörzsölve az arcát - Előttem ül a csaj kettővel, csak most nem volt Bánki, úgyhogy így premier plan-ban előttem volt. Mindig, amikor felállt a székről, húzta feljebb, hogy jobban lássuk, baszki - mesélte röhögve - Marcinak mellettem kidülledtek a szemei konkrétan.
- De a Zsófi az rád van indulva, nem?
- Szerintem az a csaj mindenkire rá van indulva - válaszolta szórakozottan.
- Jó, de rád különösen. Hogyhogy nem volt meg neked soha amúgy? - röhögtem el magam őszintén.
- Hogy rohadt sötét a nő, annyira buta, hogy konkrétan meghal az agyam, ha megszólal, de még a hangszínétől is, nem viccelek.
- Nem ő tartott még valami beszédet egyszer valami sulis eseményen?
- De, egy köszöntőt mindannyiunk nevében, amikor jött hozzánk a suliba valami miniszter, vagy mit tudom én, nekem égett a pofám. Nem irigyeltem Ambrust, ő állt mellette a színpadon, mert ketten adták át az ajándékokat.
- Kajaaak, tényleg - röhögtem fel - Jó, így már vágom, miért nem nem akartál tőle soha semmit. Pedig a röpiversenyen is hogy bepucsított neked - vigyorogtam, mire elröhögte magát, és biccentett egyet.
- Az, meg tavaly júniusban az osztálykiránduláson fürödtünk a Balatonban, ledobta a fürdőruhájának a melltartóját, mint ha leesett volna róla, és elkezdett azon az idegesítő hangon kiabálni hozzám, vagy tíz méterről, hogy "Szaszaaa, elúszott a melltartóm, ideadod légysziiii?" - utánozta Zsófit szórakozottan.
- Hú, de irigyek voltunk, baszki - röhögtem fel.
- Ja, csak kilencedik óta emlékeztet naponta, hogy miért az okos lányok jönnek be. De Panna is ott van mondjuk, tegnap felelt töriből, akkor faszságokat mondott, hogy én akartam kiugrani az ablakon.
- Miket?
- Az oroszok azért jöttek be 56-ban Magyarországra, mert náluk hideg volt.
- Na jó - hajtottam hátra a fejem, ahogy röhögtem egyet.
- Regivel ezután konkrétan felüdülés volt beszélgetni délután. Mondjuk vele általában is az - látta be - Még amikor Hangával voltam párszor februárban, is kiábrándítóan nagy volt a kontraszt hozzá képest.
- "Megvettük az Egri Csillagokat az Országos Szabó Ervin Könyvtárban" - idéztem derűsen, amit még Hanga írt egy Insta-képe alá, amit egy könyvtárban csinált és Szasza szerint a barátnőjével csak azért mentek be oda, hogy fotózkodjanak, és Szaszával ezen akkor még közösen égtünk ki.
- Az - túrt a hajába Szasza röhögve, mert egyből tudta, mit idézek - Meg amikor a sulijával voltak a Szépművészeti Múzeumban egy Renoir-kiállításon, és olyanokat mondott róla, hogy valami francia pali képei, de unta, mert nem tudott fotózkodni rajta, úgyhogy kijött onnan. Meg hogy Au revoir-kiállítás. Regit utólag konkrétan megkértem, hogy beszéljen már nekem ugyanerről a kiállításról, mert magától ő is ott volt, hogy túltegyem magam a traumán.
- És, jót mondott? - kérdeztem elmosolyodva.
- Két nap múlva összejöttem vele. Eléggé.
Közben felálltunk, hogy leszálljunk a villamosról, úgyhogy az ajtó előtt állva beszéltünk tovább.
Pár másodperc múlva megszólaltam megint.
- Amúgy Emma Regi miatt is rohadtul ki van borulva - mondtam, a semmiből felhozva ezt, csak mert eszembe jutott - Mármint, nem csak úgy, hogy ő jött be neked, meg ezek, hanem általában. Amikor átmentem hozzá és összevesztünk valamennyire, olyanokat is felhozott, hogy hogyan tudott ennyire hamar beépülni hozzánk, jóban lenni Lilivel, hogy vele keringőztem, meg a barátságunkat is féltette...
- Féltékenységnek hívják.
Őszintén, én amúgy megértem Emmát, de azt is értem, ahogy Szasza hozzááll ehhez, szóval tippem sincs, mikor kivel kéne egyetértenem.
Az egész helyzet szar.
- De amúgy akkor már te se bírod őt? - kérdeztem ránézve.
- Mostanában nem igazán - válaszolta rágózva maga előtt tartva a tekintetét.
- Ne már, Szasza, azért a legjobb haverunk volt.
- Azt én is sajnálom, és nem akartam rosszban lenni vele, mert az egyik legjobb barátom volt, és rohadtul szar, hogy már csak volt. Azért jöttem vele össze részben, mert miután már egyértelművé tette, hogy ő hogy néz rám, a barátságunknak nyilván annyi volt, és nem akartam dobni a kapcsolatunkat, úgyhogy esélyt adtam neki, aztán ez nem csak, hogy nem jött össze, azóta, kábé két-három hónapja, baszki, mindent megtesz, hogy rosszban legyünk, és őszintén felbasz már egy idő után. Nekem is szar, és lehet, hogy ő imád annak beállítani, de nem vagyok érzéketlen. Ennek kurvára nem így kellett volna alakulnia vele.
- Nem az a célja, hogy rosszban legyetek, csak így dolgozza fel. Azért bocs, de alapból vele lett kibaszva.
- Nem akarom megakadályozni abban, hogy feldolgozza, viszont azt meg senki ne várja el tőlem, hogy kötelezően végigtűrjem az egészet, vagy hogy mindennel egyet értsek, amit csinál. És tudom, hogy kibasztam vele, nem akartam, de kibasztam, oké, ezt vállalom is, de az, hogy velem már konkrétan három hónapja veszekedik ugyanazon, és én vagyok az érzéketlen fasz, aki tönkretette őt, a társaságot, meg mindent, ennyi erővel nézzük már meg, hogy ő mit csinált, vagy ő mennyiben járult hozzá ahhoz, hogy elbaszódjon a társaságunk és a viszonyunk is egymással. Amúgy meg ezt nem szoktam felhozni, de lehet, hogy nem lett volna elég három hét ahhoz, hogy Regit válasszam, ha minden olyan rohadt jól ment volna a kapcsolatunkban, nem veszekedett volna velem kétnaponta és nem vádolgatott volna folyamatosan össze-vissza.
- Féltette a kapcsolatotokat gondolom.
- Én ezt értem, csak most már komolyan felbasz, hogy mindenért én vagyok a szar, három hónap után már kezd fárasztó lenni. Tudod, mi az össz dolog, amiért éreztethetne velem bárki bűntudatot? A szilveszter - mondta egyszerűen - Ott tényleg volt köztünk valami Regivel úgy, hogy még együtt voltam Emmával, nem durva dolgok, csak érintések, szóval semmi csók, vagy akármi, de volt, mert ittunk, és amiatt valamennyire szarul is éreztem magam következő nap Emma miatt, mert nem akartam megcsalni és azért már eléggé súroltam a határát, úgyhogy szinte egyből szakítottam is, de ez nem ment fel, ezt tényleg elbasztam valamilyen szinten. Minden másért én nem vagyok hajlandó bűntudatot érezni, mert semmi mást nem követtem el személyesen ellene, semmi olyat nem csináltam, ami egy az egyben ellene szólt volna, én komolyan megpróbáltam azt, hogy működjön közöttünk, akartam is, hogy működjön és tettem is bele abba a kapcsolatba, senki nem mondhatja, hogy nem, de ez nyilván nem megy örökké, ha a barátnődtől folyamatosan azt hallgatod, hogy biztos megcsalod, biztos nem akarsz tőle semmit, csak kihasználod, nem bízik benned, annyira, hogy lenyúlja baszdmeg a telódat, hogy megnézze, hogy irogattam-e bármit Regivel, mikor beszéltem Regivel telefonon, számon kér, hogy mikor hol voltam, tuti, hogy Regivel találkoztam, meg ezek, és veszekedhetsz vele minden szaron. És minderre rá, amióta külön vagyunk, nekem senki ne mondja azt, hogy ő viszont nem ellenem csinálja azokat, amiket csinál, mert folyamatosan bűntudatot akar éreztetni velem, nem csak velem, de a barátnőmmel is, hogy szarul érezzük magunkat, kicsapja a balhét mindenhol, továbbra is veszekedik velem, minden sértést a fejemhez vág, rád hajt egy bulin, hogy felbasszam magam, és a végén még minden az én hibám is, mindent én basztam el, és én vagyok a szar a történetből. Szerintem, ha azokat nézzük, amik direkt a másik ellen mentek, ő többet tett bele abba, hogy elbaszódjon az emberi kapcsolatunk, de ez csak az én véleményem. Attól még, mert az egyik legjobb barátom volt hónapokkal ezelőtt, nem fárasztó kevésbé mindez három hónap után. Ettől függetlenül ez csak az én viszonyom vele, ma mentek randizni, neked hajrá, a ti viszonyotok maradjon meg normálisan legalább, ha már a mienk így alakult.
Közben leszálltunk a villamosról, ahonnan pár perc séta a sulink.
- Beszéljek vele amúgy erről?
- Nem kell, hagyd. Péntekre hívtad?
- A hb-nkra?
- Aha. Csak mert Regi jön.
- Ma fogom megkérdezni. Attól függ, hogy egyáltalán hogy alakul a mai.
- Majd mondd. Neked szurkolok - mondta őszintén - De tényleg dumáld le vele ezt az egészet. Ne hagyd magad hülyíteni, tesó.
- Ja, ez lesz - túrtam bele a hajamba - Kösz amúgy.

Túl sok mindent el tudok képzelni ezzel az egésszel kapcsolatban.