Elvarratlan szálaink

- 9 -

[Szasza szemszöge]
- Megtörtént, mehetünk - rakta el Regi a telefonját, ahogy írt az anyukájának, majd mosolyogva rámnézett.
Konkrétan egyszerre imád az élet, és egyszerre büntet is azzal, hogy ez a csaj ennyire kibaszott gyönyörű.
- Az volt a kedvenc kávézóm régen - mesélte Regi, ahogy az utcában mentünk, kicsit odébb - De egyszer kiraktak minket a barátnőimmel onnan, szóval utána kicsit félve mentünk be oda.
Őszintén nem tudom elképzelni, hogy mit kell csinálnia pár tizenöt-hat éves lánynak ahhoz, hogy kirakják őket egy kávézóból.
- Merre laktatok amúgy? - kérdeztem körbenézve.
- Arrafele - mutatott az egyik utca irányába - Innen pár megálló busszal, meg olyan három-négy perc gyalog, úgyhogy ha odáig eljutunk, ahogy sétálunk, akkor jól elhúzódott a családi sütizés - nevetett fel halkan, mire elmosolyodtam - Egyébként merre menjünk?
- Te ismered ezt a helyet.
- Akkor idegenvezetést tartok itt a környéken.
Az a durva, hogy ahogy Regivel mentünk egy darabig, ő meg mutogatta a dolgokat, hogy hol mit csinált, vagy mi történt, konkrétan csak arra tudtam gondolni, hogy kibaszott szomorú, hogy innen lett kiszakítva.
Elvileg maga mögött hagyta ezt mind, megutálta, meg minden, mégis úgy beszélt itt a dolgokról, amiből az jött le, hogy baszki, ő ide tartozik, nagyon jó hely, ahová jöttek, jó a sulija, meg nyilván, megismertük, megismertem, a mi szemszögünkből jó, hogy oda kerültek, de amúgy neki alapvetően nem is ott kellene lennie - két embert tudnék gond nélkül kinyírni, az apját és az exét, akik miatt most itt van.
És akik miatt most ott is tartunk, hogy ketten vagyunk Regivel, rohadtul a levegőn is érződik, hogy mi van köztünk, csak tönkrevágták őt annyira, hogy egy hónapja azt beszéltük meg, hogy ejtsük ezt a kapcsolat-dolgot.
Felbasz, hogy így alakult, az egész, úgy, ahogy van.
És ami csak ront ezen, hogy mindebben kábé nem tudok mit csinálni, nem tudom nem megtörténtekké tenni a traumáit, nem tudok jó embert csinálni az apjából, hogy olyan legyen, akit megérdemel, nem lehettem volna ott vele, amikor velük élt az apja év elején és bántotta, csak nézem kívülről, ahogy zajlanak a dolgok, ahogy időközben magába zuhant annyira, hogy eltávolodtunk, és nem tudok mit csinálni, konkrétan bassza az agyam ez az egész.
Nem nagyon volt még olyan, hogy valami ennyire ne az én kezemben legyen, és ennyire ne tudjak mit tenni valami ellen.
Nem akartam megtapasztalni, milyen ez, mert most már őszintén kimondhatom, hogy kurva szar. Kevésbé lenne idegesítő, ha én basztam volna el a kapcsolatunkat, vagy ha ő, mint most, hogy az élet szimplán csak úgy döntött, hogy keresztbe tesz nekünk, és tovább ront a helyzetén ahelyett, hogy boldoggá tehettem volna.
- Egyébként nekem nagyon tetszett Liliék színdarabja - mondta, ahogy az egyik utcán mentünk végig - Lili olyan tehetséges. Ebben is.
- Ja. Kiskorában az volt a kedvenc játéka, hogy mindig mondanom kellett egy mondatot és előadta öt-hat különböző érzéssel.
Nem mondom, hogy nem volt idegesítő egy idő után mondjuk.
- Jól hangzik - mosolygott - Mondj egy mondatot - vigyorodott el.
- Biztos, hogy nem - röhögtem el magam őszintén.
- Biztos, hogy nem - utánozta le elváltoztatott hangon, mire nevetve ránéztem.
- Shh - raktam a szája elé a mutatóujjam szórakozottan.
Erre a csitítás-dologra mondjuk lett volna egy jobb módszerem.
Regi nevetve meglökte a karom, mire mosolyogva rápillantottam.
- Visszatérve, tényleg tök jól játszott - folytatta Regi - A darab után, mivel ugye a végefelé volt, hogy összetörtet és szomorút játszott, ösztönösen meg akartam vigasztalni, hogy minden oké-e - nevette el magát.
- Kijött belőled a pszichológus.
Simán biztos vagyok benne, hogy az lesz amúgy, és rohadtul örülni is fogok neki, ha összejön majd.
- Abszolút - értett egyet nevetve - Neked mi volt a benyomásod a darabról?
- Felbaszott a csaj, amelyik sipítozott végig.
Konkrétan kényszert éreztem ilyenkor, hogy megöljem magam.
Most is kábé az mentett meg, hogy a darab felében vagy Regivel beszéltem, vagy szimplán csak elvonta a figyelmem arról, hogy öngyilkos akarjak lenni, ha az a csaj megint felmegy a színpadra.
- Amúgy jobb volt, mint az előző - tettem hozzá - Kevésbé izgultak.
- Azon a színpadon egyébként para lenni, szóval megértem őket - mesélte Regi - Nyilván a legtöbb színpad ilyen, de azon aztán tényleg a fejedbe süt az összes létező reflektor, ráadásul sokkal kisebbnek érződik a tér, mint amilyen kívülről, és ezért ösztönösen figyelni kezdesz arra, hogy mekkorákat mozogsz.
- Hopp, a profi - néztem rá halványan mosolyogva.
- Nagyon sokat léptem fel ott - vont vállat szerényen - Szóval tudom, milyen.
- Valami videóval dobj már meg egyszer.
De komolyan, már akaratlanul szétpromózta magát, meg a húgom is őt, nyilván érdekel.
Ja, igazából rohadtul látni akarom, hogy milyen, amikor tényleg a szenvedélyét csinálja.
Az első edzése után, amin a sulijukban ott volt, Lili egyből küldött egy videót róla, amin improvizál, azért néztem egyet rajta, akkor is, ha eddig is tudtam, hogy kurva jó benne.
Tipikusan az a csaj, akiről ha azt hinnéd, hogy már nem tud mivel mégjobban megfogni, csak beszélgess vele többet és ismerd meg jobban, mert de, meg tud.
- Mármint, régebbi fellépésről? - csodálkozott.
- Ja, már érdekel.
- Várj, előkeresek egyet, hátha van a telefonomon - állt meg, majd megnyitotta a galériáját és visszagörgetett.
Amíg a telefonján keresgélt, rápillantottam.
Csoda, hogy ennyiszer felbasz, amiért pont vele baszta el az élet a kapcsolatunkat?
Lehet, jobb lenne, ha nem érteném meg, csak megbántam volna, hogy dobtam miatta Emmát, felrúgtam a saját elveimet és hagytam magam, hogy érdekelni kezdjen, mert így összesen csak felbasz az egész, és nem ő, hanem általában az élet, ami így bánik vele, és így belőlünk is ez lett.
Így ha akarnám, se tudnám megbánni.
- Azt a fellépést akarom neked megmutatni, amiről a képet is láttad a lépcsőfordulóban - keresgélt - Mit szólsz, ha átküldöm majd? Most nem találom, szerintem áttöltöttem őket a gépemre.
- Ráérsz.
Regi elrakta a telefonját, majd összehúzta magán a kabátját és rámnézett.
- Egyébként azon gondolkodtam, hogy tök rendes dolog, hogy te és Márk ilyen sokszor megnézitek Lilit - mondta őszintén.
Nem mint ha sok választásom lenne, inkább végigülök egy órát egy ilyenen, mint hallgatom a sipítozást otthon két napon keresztül, hogy nem néztem meg.
- Kicsit tényleg olyan, mint ha kettő bátyja lenne - tette hozzá elnevetve magát.
- Majdnem.
- És jó látni, ahogy ketten viszonyultok egymáshoz - folytatta - Mármint, Lili például érezhetően felnéz rád.
- Egy gyerekkornyi fenyítésbe került - mosolyogtam szórakozottan.
Regi felnevetett.
Simán elnézném egy darabig, ahogy nevet, mert rohadt cuki.
- Te hogyan viszonyulsz hozzá? - érdeklődött.
- Mint a húgomhoz, aki az összes létező csávónak bejött már, és kábé minden másodiknak letörném a kezét.
- Jól áll a védelmezés - mosolygott Regi.
- Nem feltétlen védelmezés, csak a húgom nem tudja, mi az a színvonal, én meg igen. Különben nem járna most ezzel a Nándival, vagy hogy a faszba hívják - röhögtem el magam őszintén.
Én meg ezért dobtam a barátnőmet miattad.
Kétszer találkoztam a gyerekkel, mindkétszer felbaszott, de ebből egyszer legalább Márkkal voltam és közösen égtünk ki rajta.
- Elvileg kedves Lilivel - vont vállat Regi kedvesen - Kitartotta Lilinek az ajtót. Meg bemutatta a családjának, azt hiszem.
- Jézus, avassuk is szentté. Ha azt mondod, hogy szokott levegőt venni, már megyek is a Vatikánba kérvényezni.
- Jó, mondjuk ez tényleg elég alap - nevette el magát - Mindegy, Lili jól érzi magát vele.
Ja, én is ezzel szoktam meggyőzni magam, egész addig, amíg nem találkozok a csávóval.
Regi rápillantott a telefonjára, mert jött valami értesítése, és hátha az anyukája az, hogy menjünk vissza, de végül nem ő volt.
Az exe.
Alapból se nehéz felbaszni, de ritkán akadnak olyan emberek az életemben, akiktől így fel tud menni a vérnyomásom önmagában attól, ha eszembe juttatják, hogy létezik még.
- Mit akar tőled? - kérdeztem a szemeibe nézve, ahogy észrevettem a telefonján az exe nevét.
- Nem tudom - válaszolta, miközben kihúzta az értesítést.
Nem mondom, hogy meggyőzött.
Amúgy ebben a helyzetben alapvetőbb kérdéseim lennének inkább, kapásból, hogy Regi mit akart tőle egyáltalán, úgy általában valaha - a következő kérdésem, hogy hogyan járt vele egy évet, vagy hogy hogyan sírhatta még vissza egy csomó ideig később.
Belegondolva amúgy az egészet nem vágom, szóval rohadt sok kérdésem lenne.
Nem vagyok tagadásban, nyilván Regi nagyon kötődhetett hozzá, részben, mert ő volt mellette, amikor még a szülei együtt voltak, egy évet voltak együtt, első kapcsolat, első szerelem, satöbbi, ezeket még így értem is, a többit, ami miatt összejött vele, azt nem nagyon fogom fel, de lehet nem is akarom, illetve a helyzete is olyan volt, hogy azt is értem, hogy nehezen tette túl magát rajta - de amúgy még most is megkérdőjelezem néha, hogy túl van-e rajta egyáltalán, most ezt így teljesen őszintén.
Tisztában vagyok vele, hogy hogyan működik ez, és nem önmagában azért, mert van egy húgom, aki járt már hasonlóan szar emberekkel, vagy mert én is voltam már egy toxic fasz, hanem általában láttam már eleget ahhoz, hogy pontosan jól tudjam ezt a részt.
Abban a fázisban van, amikor mindenkinek, még magának is azt magyarázza be, hogy túlvan az exén, meg általában az első szakításán, amikor amúgy nem, távol van attól, hogy ne érdekelje már, csak már kezd tisztábban látni, legalábbis másik szemszögből, mint eddig, rájött arra, hogy az exe egy gyökér volt és haragudni akar vagy tényleg haragszik is rá, ami félrevezető és más érzés, mint a korábbi szakaszok szakítás után, de ettől még nem feltétlenül lépett túl rajta.
Sőt, konkrétan az, ha valakire hiperérzékeny vagy, akár úgy is, hogy nagyon fel tud zaklatni, nagyon dühös leszel tőle, azt hajtogatod, hogy miket csinált, hogy egy szemét, rohadjon meg, "megmutatom neki, hogy mit vesztett", "mindent a fejéhez akarok vágni", mit tudom én, szóval általánosságban elég szélsőséges érzelmeket tud kiváltani belőled, akkor mindent csináltál már, de semmiképpen nem léptél túl teljesen és pláne nem érdektelen.
Ez az a fázis, amikor ennek ellenére már tud érdekelni valaki más, önmagában azért is, mert örülsz, hogy az a valaki nem az előző és jobban értékeled, szóval így közöttünk is volt valami - nem azt mondom, hogy befolyásolt volna minket az előző kapcsolata, vagy ezek az érzései, csak szimplán van az a tény, hogy Regi még rohadtul messze van attól, hogy rendben legyen.
Önmagában, ha minden simán ment volna az életében onnantól kezdve, hogy ide költözött, az a két tény, hogy túl kell tennie magát a szakításán, meg úgy általában az egész május-júniusán, amik történtek vele akkor, ráadásul még teljesen új környezetbe is került, maga mögött hagyva mindent, elveszített nagyjából mindenkit, akihez kötődött, a hobbijait, a helyeket, amikről most érződik, hogy mennyit tudna mesélni, szimplán ezeken túllenni is kemény, és megkérdőjelezte volna nálam, hogy jó ötlet-e belerángatni ezután bármibe, nemhogy erre jöjjön még az is, hogy visszajött az apja, át kellett élnie újra az egészet, nem csak megforgatva benne a kést, még hozzádöfve vagy öt másikat, ezenkívül még az exe is megjelent megint, aki miatt most aggódhat, meg az osztálytársainak pofázott arról, hogy mi volt közte meg Regi közt, amit megalázónak érez, baszki, ez az a mennyiségű dolog egyszerre, aminél már ott tartok, hogy pont leszarom, hogy én mit, hogyan akartam tőle, komolyan muszáj azt nézni, hogy neki mi segít legjobban ebben a helyzetben - őszintén, ha korábban tudok róla mindent, az utolsó lett volna, hogy így elsiessek vele bármit, ami utólag visszanézve rohadtul gyors volt, pedig még így is belassítottam időközben, szóval a legalapabb dolog, hogy elengedem ezt, ha azt mondja, hogy szüksége van rá, akkor is, ha szar.
De ha nem mondta volna magától, akkor is bennem lett volna - mondjuk ő úgy fogta ezt fel, hogy visszahúzna, és nem akar terhelni azzal, hogy össze van omolva az egésztől, pedig amúgy nem erről van szó, csak tér kell neki, meg idő, amíg nyugalom van, csak áll minden egy helyben, de ezekből kurva sok, amit mondjuk az exe most pont elvesz tőle.
- Azzal viccelődött kétszer is egymás után, amikor beszéltem vele, mert elvileg vicces, ahogy aggódok, hogy elmegyek-e vele randizni, különben nincs titoktartás, nagyon jót nevettem, tényleg - mondta Regi feszülten elnézve valamerre.
Nagyon meglepett, baszki, főleg, hogy azóta próbálkozik vissza Reginél, amióta csak ismerem.
Értem, hogy most már a csávó is érzi, hogy ezerszer jobb a volt barátnője, mint ő, és leesett neki azóta, hogy azzal bánt úgy, mint egy utolsó szarral, akiért mindenki más a két kezét összetenné, és most azzal flexel az osztálytársainak, hogy vele együtt volt, meg hogy megvolt neki, és rájött arra is, hogy mégnagyobb flex lesz, ha megint lesz bármi köze Regihez, én ezt értem, csak reflexből fogom megölni, ha látom, mert kurvára nem lesz ellenfél.
Összesen annyi nyugtalanít ezzel az egésszel kapcsolatban, hogy Regire milyen hatással van vagy lesz minden, amit a volt barátja csinál még.
Nem feltételezem, hogy visszamenne hozzá, de azok alapján, amiket eddig láttam vele kapcsolatban, nem vagyok nyugodt és nincs is biztonságban.
Ha három szóval kéne körülírnom, azt mondanám, hogy szimplán csak felbasz az egész.
- Akkor lehet, nem annyira volt poén - válaszoltam egyszerűen.
- Ha ezzel akar zsarolni, akkor inkább iskolát váltok.
Konkrétan úgy menekül az exe elől, ami önmagában nem normális már.
- Nem fogsz, mert nem kerülsz olyan helyzetbe, hogy zsaroljon - közöltem tényként.
Regi erre rámpillantott.
Nem tud róla, de amióta ismerem, a függője vagyok annak, ahogy csillognak a szemei.
- Köszönöm - mondta őszintén.
- Mit?
- Hogy mindig megnyugszom, amikor veled beszélgetek - vallotta be zavartan elnevetve magát - Mármint, veled kapcsolatban, meg a családoddal kapcsolatban is hálás vagyok azért, hogy azt éreztetitek velem, hogy van kire számítanom. Tudom, hogy ez most kicsit furán hangozhat, de... szóval tényleg - mondta, mire elmosolyodtam.
- Alap, Művészke.
- Nekem is ki kellene találnom rád valami jó becenevet - nevette el magát halkan.
- Nem erőltetem.
- Te talán nem - nézett rám nevetve - Majd én.

Na igen.
Mondanám, hogy a következő életemben, ha lesz olyan, nem kezdenék el így nézni a húgom barátnőjére, akit akkor két hete ismertem meg és minden borul ezzel, de asszem a következő életemben se rajtam múlna ez.

Ez sem.