Elvarratlan szálaink

- 33 -

- Egy diákigazolványt kérhetek? - nézett rám a pénztáros, amikor Alízzal sorra kerültünk a mozi pénztáránál.
- Persze - vettem elő az enyémet, majd odaadtam neki, és Alíz is.
- Külön fizetitek vagy egybe? - kérdezte a pénztáros, miközben beütött valamit a gépébe.
- Külön - feleltem jobb híján, mivel Alíz nem szólalt meg.
- Készpénz vagy kártya?
- Mindkettőnknek készpénz - válaszoltam kettőnk nevében.
- Rendben. Akkor kettőezer-négyszázkilencven forint mindkettőtöknek. Tízforintosotok van esetleg?
Ahogy kifizettük a mozijegyeket, átsétáltunk a büféhez.
- Te mit fogsz kérni? - néztem Alízra, miközben beálltunk a sorba.
- Nem tudom - tűrte az egyik hajtincsét a füle mögé zavartan - Te?
- Szerintem egy közepes popcornt, meg talán IceTea-t, de ezt még nem találtam ki - fürkésztem a kiírást a pénztár felett.
- Az baj, ha én most nem kérek semmit? - kérdezte Alíz az egyik kezével a másik karját dörzsölgetve, miközben zavartan az egyik lábáról a másikra állt.
- Nem, dehogy - néztem rá, de egy kicsit azért meglepett - De hogyhogy?
- Otthon kicsit elrontottam szerintem a gyomrom és nem vagyok éhes - válaszolta a tekintetét elkapva.
Megvan az az érzés, amikor csak úgy, a semmiből bekapcsol valami ösztönszerű megérzés, de mégsem tudod elmagyarázni, hogy miért?
- Szegény - húztam el a szám - De persze, megértem. Nekem úgy is lehet, hogy sok lesz, szóval ha mégis kérsz popcorn-t, akkor vegyél nyugodtan az enyémből.
- Köszi, Regi.

A mozis jegyellenőr eligazítása alapján bementünk a hatos moziterembe, miközben én a popcornommal, az üdítőmmel és a táskámmal egyensúlyoztam, hogy semmi ne csússzon ki a kezemből.
- Melyik sorban vagyunk? - kérdeztem Alíztól, ahogy beértünk a terembe.
- Hetes, asszem - nézte meg gyorsan a jegyeket - Tizenhárom-tizennégyes székek.
- Az merre van? - pillantottam végig a mozitermen.
Ahogy végignéztem a sorokon a lépcső alján állva, nemsokára összetalálkozott valakivel a tekintetem, mire felcsillantak a szemeim.
Márk volt a moziteremben, és ahogy észrevett, felragyogott arccal felpattant a hátsó sorban a helyéről és lejött hozzánk.
- Regikeeee, haliii - pattant elém Márk, mire meglepetten elnevettem magam, és igyekezve, hogy ne most öntsem rá a jegesteámat vagy szórjam ki a popcornt, mosolyogva visszaöleltem.
Márk a stílusához illően egy világosabb színű, bő farmerban volt, fehér pólóban, edzőcipőben és a szokásos bőrnyakláncával, a sötétszőke hajából viszont vágtak valamennyit, így most már sokkal szőkésebbnek tűnt, ami kiemelte a zöldeskék szemeit - persze így is lelógtak a szőke tincsei, és az a tipikus, hátratúrós-fiúhaj volt, de pont olyan hosszúságúra vágták, hogy copfba már nehezen tudta volna fogni. Kicsit a fiatal Ryan Gosling-ra emlékeztetett a hajstílusa.
Őszintén, tényleg tök jól állt neki a haja, a stílusához, a kisugárzásához és a beköszöntő tavasz-szezonhoz is tökéletesen passzolt.
- De jó lett a hajad - dicsértem meg meglepetten, ahogy észrevettem.
- Kösz - vigyorodott el Márk, ösztönösen beletúrva - Elvesztettem egy fogadást, azért lett vágva belőle.
- De tényleg jól áll.
- Rád lehet számítani, Redzs - borzolta össze a hajam tetejét vigyorogva, a Lili által kreált (mint "Redzsina", amit az angoltanárunk szokott használni rám), ezáltal a családjában elterjedt becenevemet bedobva, mire elnevettem magam.
Alíz mögöttem állt, és a fejét elfordítva hagyta, hogy beszélgessünk.
Márk a vállam mellett elpillantva, ahogy feltűnt neki Alíz, egyből felismerte, függetlenül attól, hogy nagyjából azon az egyetlen házibulin látta csak decemberben, amit még Lili szervezett a szalagavató utáni hétvégén.
- Cső - intett neki a szokásos nyitott, barátkozós stílusában, mire Alíz felé kapta a fejét.
- Szia - köszönt vissza neki Alíz elhalkult hangon, mint aki szinte csodálkozik, hogy a végzős, és lássuk be, azért kifejezetten helyes, jellegzetes kisugárzású Márk hozzászólt.
- A szöszi srácot hol hagytátok? - kérdezte Márk mosolyogva Alíztól és tőlem, felváltva nézve ránk.
- Vincét? - kérdeztem vissza.
- Ja, még a bulin ő volt veletek a trióban.
Alízra néztem, aki kellemetlenül szorongatta a pulcsija ujját, a szemeit lesütve, majd vissza Márkra.
- Most ketten jöttünk - válaszoltam meg egyszerűen, mosolyogva - Mivel nem vagyunk trió.
- Kár, pedig már kezdtelek shippelni vele - nézett Márk Alízra derűsen, lazán felé mutatva, olyan márkosan, mire elmosolyodtam - Hol ültök?
- Ott - mutattam a helyünk irányába.
- Nem ültök be hozzánk? - dobta fel Márk.
- Nem oda szól a jegyünk.
- Hagyjad már, kit érdekel? - röhögte el magát.
- Tudom, csak ha valakinek meg mellétek szól...
- Vagyunk kábé nyolcan a teremben, ha ilyen lesz, akkor is talál majd helyet magának. Vagy max majd akkor átültök.
- Odaüljünk akkor? - néztem Alízra, mert nem szerettem volna mindig helyette meghozni a döntéseket.
- Nekem mindegy, ülhetünk - adta meg magát, elhárítva magáról a döntést.
- Kivel vagy itt? - kérdeztem Márktól.
- Öcsémmel, már lógtam neki egy mozival.
- Krisivel? - csillantak fel a szemeim.
- Miért örülsz neki jobban, mint nekem? - röhögött ki Márk, mire én is felnevettem.
- Nem az, csak őt már régen nem láttam - szabadkoztam nevetve.
- Aha - hagyta rám szórakozottan, miközben átvette az üdítőmet, hogy ne mindent én cipeljek, de nyilvánvalóan egyből beleivott, ahogy elindultunk felfelé a lépcsőn.
A minden-megvámolás egyike a tipikus Márk-szokásoknak, amiktől nehéz nem kedvelni.