Elvarratlan szálaink

- 58 -

[Szasza szemszöge - szilveszter előtt egy nappal]
A sport miatt nem nagyon gyújtok rá csak úgy napközben, bulikban oké, de alapvetően nem kéne ráfüggenem, úgyhogy most is csak azért szívtam el egyet, mert rohadtul felbasztam magam, ahogy Emmától jöttem el, leraktam a kocsit otthon és átsétáltam Márkékhoz, ma másodszorra.
Nem szeretem, amikor azt érzem magammal kapcsolatban, hogy értelmetlen dolgokkal baszom el az időmet és már azt se tudom, mit csinálok, márpedig most, hogy hatvanmilliomodik alkalommal összevesztem a barátnőmmel, egy olyan kapcsolatban, amit lassan már csinálni se akarok, csak nem csinálni sem akarom a körülmények miatt, és az utóbbi hetekben csak tagadok magamban mindent, rohadtul kezdem megközelíteni ezt az érzést.
- Megint összevesztetek? – kérdezte Márk, miközben megbontottunk egy-egy sört a szobájában.
- Ja, ne is mondd – döntöttem neki a fejem a kanapé háttámlájának, felrakva a lábam az asztalára.
- Azért ez már durva, tesó – jegyezte meg – Kábé kétnaponta veszekedtek, hallod, kezdjetek már magatokkal valamit.
Feszülten elnevettem magam és inkább csak beleittam a sörömbe.
Van, hogy valami már annyira el van baszva, hogy értelme sincs nekiállni megmenteni.
Nem akartam, hogy így gondoljak valaha az Emmával való kapcsolatomra, akármilyen értelemben, de én komolyan kezdem elengedni ezt, mert haldoklik az egész és kurvára belefáradtam abba, hogy megmentsem.
Néha még tagadom magamban, de alapvetően kezdem elfogadni, hogy én ezt már nem is akarom megmenteni, csak szakítani nem akarok. Nem azért, mert folytatni akarom azt, ami közöttünk van, csak abba nem akarok belekezdeni, ami azután kezdődne, ha szakítok vele, a volt egyik legjobb barátommal, aki az osztálytársam, tök jó haverunk volt mindig is és ezermillió közös élményünk van vele társaság-szinten. Szétbasznám az egészet.
Gondolnom kellett volna erre akkor, amikor elkezdtem én is többként nézni rá barátnál.
Alapvetően az is sokáig visszatartott attól, hogy feladjam ezt a kapcsolatot, hogy Emmát se akarom elveszíteni, az emberi kapcsolatunkat. Rohadtul szerettem, barátilag, de úgy tényleg, nagyon bírtam vele lenni, meg bírtam, hogy velünk van, jóban vagyok a családjával is, ő is az enyémmel, rohadt sok közös élményünk van, az összes gimnáziumi évem alatt a társaságunk része volt, szóval fontos nekem, még ha nem is úgy volt mindig, mint én neki – ahogy kibukott, hogy többet érez barátságnál, pont azért nem akartam kioffolni, mert esélyt akartam adni neki, hogy ne basszam el a viszonyunkat, mentek a táncpróbák, nekem is elkezdett bejönni, rendesen lányként kezdtem nézni rá, olyan szempontból, hogy amúgy szép, meg cuki, meg jól elvagyok vele, de nyilván elsősorban a barátságunk miatt mentem bele ebbe.
Egy darabig nem akartam megfogalmazni ezt, de most már kimondom, hogy visszacsinálnám, akkor is, ha tényleg tetszett az elején - ha visszamehetnék az időben, nem mennék ebbe bele megint, mert kurvára attól tartok, hogy ha minden így megy tovább, csak sokkal jobban el fog baszódni a viszonyunk így, hogy már voltunk együtt, mint ha már az elején kioffoltam volna, és rohadtul úgy fogom érezni, hogy én basztam el, mert én basztam el.
Sokat tagadtam magamban, sokat győzködtem magam, hogy lesz ez jobb, működni fogunk, de most már lassan nincs mit tagadni ezen, mert kurvára nem működik, hiába adtam esélyt neki.
Sokáig nem akartam kimondani magamnak, de most már kezdem belátni, hogy ezt elbasztam és nem kellett volna.
Ja. Bárcsak rohadtul visszacsinálhatnám ezt az egészet.
És nem azt mondom, eleinte úgy veszekedett velem arról, hogy nem kell nekem a kapcsolatunk, mással akarok lenni, meg nem mozdítok meg minden követ miatta, jobban érzem magam mással és másra gondolok néha helyette, hogy nem volt igaza. Komolyan.
Az egészet kurvára nem úgy akartam és kurvára nem úgy képzeltem el, hogy a végére igaza legyen, és ebben az az ironikus, hogy azért lett igaza, azért támasztottam végül alá mindent, amit annyit elleneztem neki, mert előtte annyit nyomta ezt és annyira haldokolni kezdett a kapcsolatunk a veszekedésektől, hogy ebbe fordult át.
Nem volt igaza, amikor az elején ezeket képzelte a dolgokba, aztán vágta őket a fejemhez, mert nekem tényleg fontos volt, tényleg akartam ezt, komolyat akartam, és amikor elkezdtünk többek lenni barátokból, tényleg csak ő volt és tényleg tenni akartam érte, az egész onnan indult egyáltalán, hogy az emberi kapcsolatunkat akartam megmenteni.
Ő is ezt akarta, én is ezt akartam, és rohadtul az ellentétjét értük el vele.
Biztos én is elbasztam dolgokat, biztos megérzett valamit egy idő után, de az is biztos, hogy a legtöbb kísérletétől a kapcsolatunk megmentésére csak távolabb kerültem tőle, hiába tudom, hogy csak nem akar elveszíteni.
Én se akartam elveszíteni.
Mindent akartam, csak azt nem, hogy a végére úgy alakuljon, hogy a fenti pár dologban igaza legyen attól, hogy nem működik a kapcsolatunk, rohadt sokat veszekedünk a semmin, és ezzel minden alkalommal egy kicsit jobban meghaljon az, ami közöttünk van.
És nem azért lett igaza abban, hogy tudok valaki másra úgy gondolni néha, hogy jobban megtalálom benne azt, amit keresek, mert ne akartam volna Emmától azt, amit ő is tőlem, és mert tudatosan másban akartam volna keresni akármit, hanem mert annyira haldoklik ez az egész, hogy sok tagadás után már én is kezdem elengedni és elveszíteni a motivációt arra, hogy megmentsem azt, vagy próbáljam felépíteni azt, amit már nem is akarok, mert semmi sem úgy van, ahogy két hónapja még akartam, amikor még azt hittem, hogy tudom, hogy mit akarok.
Kurvára nem így akartam.
Esküszöm, hogy én csak az egyik legjobb barátomat nem akartam elveszíteni.
- Min vesztetek össze egyáltalán? – kérdezte Márk.
Nem mentem bele, csak megvontam a vállam.
Röviden, rohadjak meg, hogy beszélgetni mertem egy másik lánnyal, aki történetesen a húgom barátnője és tizenhat éves.
Kicsit hosszabban, rohadjak meg, mert Regi ült mellettem a moziban és beszéltünk pár szót, amíg Emma mosdóban volt, sőt, Márk szobájában is, amikor Emma valami szar filmet nézett a húgommal, amire senki nem kényszerítette egyébként, meg persze a főbűnöm, hogy hogyan merészeltem tudni Regiről azt, hogy pszichológus akar lenni.
És ez csak az első öt perc volt, ahonnan indult az egész.
Nem azért, de őszintén jobb volt Regivel dumálni azt a pár percet Márk szobájában, mint egy órát végigvitatkozni Emmával.
Vajon miért?
- Lehet, beadok egy jó kis újévi szakítást, vagy nem tudom – jegyeztem meg kellemetlenül, és már előre elegem volt az egészből.
Márk kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Komolyan?
- Nem tudom, tesó, én nem akarok egy olyan kapcsolatban lenni, ami arról szól, hogy veszekedünk folyamatosan, mert minden baja van, és ha rosszul veszem a levegőt, már megy a féltékenykedés. Baszott fárasztó egy idő után, hidd el.
- De baszki... - túrt a hajába kínosan – Ez nagyon szar így.
- Vágom, én se akarok szakítani, mert Emma, meg a haverunk volt, meg nektek még mindig, osztálytárs, meg minden faszom, de... - dörzsöltem meg a szemem idegesen – Kurvára nem működik, nagyon halott. Nincs is jó hatással rám, nem is érzem magam jól ettől az egésztől. Most maradhatnék mellette, mert hátha minden jobb lesz és hirtelen olyan lesz, amit keresek egy kapcsolatban, vagy ő is olyan lesz, akit keresek, de nem lesz, ez már egyértelműen kiderült.
- Három hete vagytok együtt, tesó.
- És ennyi idő alatt kiderült, hogy nem működik, szerintem ez pont elég – röhögtem el magam feszülten.
- Csak veszekedésből nyilván nem fog kijönni, hogy működik-e.
- Szerintem eléggé kijön, hogy nem, abból, hogy csak veszekedünk. Ja, nem, nem csak veszekedünk, néha elsírja magát, megsajnálom és nem ellenkezek, hogy hagyjuk már ezt a szar vitatkozást – tettem hozzá ironikusan – Neki se jó ez. Nekem meg pláne nem. Az egész már csak egy szenvedés az idegrendszerünknek, meg a lelki egészségünknek.
- De semmi jó pillanatotok nincsen, vagy mi?
- De, nyilván, valamennyi van, csak sokkal kevesebb, mint kéne. Mondjuk ezeknek a pillanatokban is, ha épp valamelyikőnknél vagyunk ketten, a felében csak baszunk békülésből. Ezért aztán kurvára megérte eldobni a barátságunkat, tényleg – ittam bele a sörömbe.
Márkban azt bírom, hogy konkrétan nincs olyan téma, amiről ne tudnánk beszélni, meg soha nem felszínesek a beszélgetéseink, mert kábé mindent tudunk a másikról, ha már együtt nőttünk fel, szóval vele tényleg minden téma bedobható.
- Amúgy én eskü azt hittem, hogy a barátság miatt várni fogtok valameddig a szexszel.
- Áh – röhögtem el magam kellemetlenül – Alapból úgy jöttünk össze, hogy nála voltam, összevesztünk azon, hogy kiborult, hogy nem vagyunk együtt, biztos játszom vele, meg minek beszélgettem Regivel, rohadt sokat veszekedtünk, lezártuk azzal, hogy megbeszéltük, hogy oké, együtt vagyunk, nyugi legyen, elkezdtünk smárolni, aztán... ja.
- Te kezdeményezted amúgy ezt, vagy ő? Mármint, azt, hogy lefeküdjetek.
- Hát... - gondoltam bele feszülten elnevetve magam – Egyszerre, nem tudom. Oké, elvileg én, mármint úgy konkrétan, de azért, mert ő meg olyanná tette az egész helyzetet, hogy olyan lett a hangulat, érted, vannak ezek a jelek, meg mozdulatok, amikből egyértelműen lejön, hogy mit akar, szóval összességében egyszerre volt. Magamtól nem hajtottam volna rá így egyből. Az ágyra én vittem le, de nyilván nem csak úgy a semmiből, azért eléggé olyan volt a hangulat, hogy akarta ezt, szóval... érted. Aztán meg magától leszopott kapásból, gondoltam magamban, baszki, nem vagy valami ráérős, konkrétan tíz perce mondtuk ki, hogy együtt vagyunk és a hároméves barátságunkat szakítjuk meg.
- Azért ez kemény amúgy. Elkapkodtátok ezt szerintem.
- Ne nekem mondd, én akkor már azért mondtam ki vele a kapcsolatunkat, mert azon veszekedett velem kurva sokat, hogy miért nem mondtuk ki eddig. Nem azért, más csajoknál én se húznám ezeket ilyen sokáig, de Emma rohadtul más volt azért. Nem terveztem kapásból megbaszni, hidd el.
- Akkor ő kapkodta el. Gondolom, már nagyon akarta veled ezt az egészet, meg biztosra is akart menni, és azért. Mióta bejössz már neki.
- Én ezt értem, de ez nem így működik – közöltem a hajamba túrva – Az egész nem így működik, és épp ezért nem működik. Értem, hogy ő kitalált valamit, hogy hogy szeretné, meg hogy legyen, mint valami bakancslista, amit így pipálgathat, hogy jó, randiztam Szaszával, akkor egy hét múlva már járunk is, soha többet nem beszélget más lányokkal, meg mit tudom én. Azért, ha nem baj, kapcsolatban nem feltétlenül azt keresem, hogy előre megírt bakancslista legyek. Annyira irreális problémái vannak, hogy azt te nem hiszed el, valami nem úgy megy, ahogy ő azt szeretné, vagy ami neki bejön, és már hisztizik, meg zsarol érzelmileg, amin én felbaszom magam és veszekedünk. Ha nem Emma lenne, hanem valaki más csajjal lenne ugyanez, már rég szakítottam volna, de úgy a harmadik ilyen után egyből.
- És akkor Emmát is dobni akarod, vagy hogy?
- Nem tudom, nem akarok szakítani vele, de azért csinálni ezt, mert volt legjobb barát, osztálytárs, meg haveri társaság, ez egy kibaszás magammal, és rohadt toxikus kapcsolat lenne belőle, ami senkinek nem hiányzik. Neki se. Nem véletlen vitatkozik ennyit, ő se érzi jól magát ebben a kapcsolatban, mert rohadtul mások az elképzeléseink, ami nyilván addig nem jött ki közöttünk, amíg barátok voltunk. Kíra után meg szerintem nekem rohadtul elég volt a toxic kapcsolatokból, meg a veszekedésekből.
- Ja, mondjuk – látta be – De nem próbáltátok megbeszélni ezt az egészet? Mármint... érted. Hátha.
- Kicsit nehéz úgy, ha konkrétan a fejébe vesz ilyen dolgokat, kitalál hozzá teóriákat, meggyőzi magát vele és onnantól kezdve akármit mondok, az jön, hogy kamuzok, meg letagadom. Olyat szólt legutóbb, hogy én biztos Regivel basztam karácsonykor, amíg ő Egerben volt, Regiék meg nálunk. Most erre mit mondasz, de komolyan? – kérdeztem őszintén – És nem csak az, hogy vádolgat, meg ilyeneket teorizál, azért kurva szar, hogy baszki, az egyik legjobb barátom volt, kilencedik óta jóban vagyunk, azért jövök vele össze, hogy ne baszódjon el a barátságunk, és ennyi bizalom nincsen, meg mondok valamit és nem hiszi el, csak feltételezget minden ilyet. Rohadt szar.
- Megértem – sóhajtott Márk – Ez mondjuk tényleg szar.
Erre nem mondtam semmit, csak elfordítottam a fejem az ablak felé.
- Ennyire rágörcsölni egy kapcsolatra azért durva – gondolt bele - De amúgy ez főleg Regi? Mármint, amiket felhoz neked ilyenkor.
Beleittam a sörömbe, amíg átgondoltam, hogy erre mit mondjak anélkül, hogy félreértene, vagy szarul hangzana.
- Ja, leginkább Regi – mondtam – Általában onnan indul, vagy ha nem, oda kötünk ki. A szalagavatós after után kapott rá, a következő napot, amikor volt Lili hb-je, végigveszekedte velem, élőben, írásban, hívásban, mindenhogy, főleg, hogy Regi ott volt a hb-n, ő meg nem, aztán utána lévő nap mentem át hozzá és jöttünk össze. Azt hittem, ezzel akkor így leáll, de nyilván nem – emeltem a számhoz a sörömet újra.
- Gondoltam, hogy féltékeny lesz rá amúgy.
- Rohadt rossz a stratégiája egyébként. Nem lenne oka rá, ha nem haldokolna már a kapcsolatunk lassan a veszekedéseitől.
- Mert, amúgy így van oka?
Beletúrtam a hajamba.
Voltak olyan elveim korábban, hogy a húgom barátnőitől nem akarok semmit, mert egyrészt kockáztatom vele Lili barátságait, másrészt meg valahogy nem tudnék úgy nézni rájuk, nem is szoktak bejönni.
Volt egy olyan elvem is, hogy tapasztalat alapján nem tagadom magam előtt, hogy mi van bennem, mit érzek vagy mit akarok – ettől függetlenül egy darabig azért rendesen tagadtam magamban, nagyjából párhuzamosan azzal, hogy Emmával kezd elbaszódni a kapcsolatom, hogy nem csak mint a húgom barátnőjeként nézek rá, rohadtul megjelenik a fejemben, amikor beszélünk, hogy kibaszott szép, rohadt okos, rohadt cuki, bírom, amikor beszélgetünk, mert érdekes csaj, a meglátásai, ahogy gondolkodik, a stílusa, rohadtul eszembe jut teljesen random, egyre többször, például tegnap este tizenegykor a kettes villamoson egyedül, újra és újra, és konkrétan a megtestesítője annak, amikor azt mondom valakire, hogy az esetem, mindezt úgy, hogy korábban meg se fogalmaztam ezt így, ennyire pontosan.
Egyszer tudatosítottam magamban azt, hogy akaratlanul megjelent a fejemben, és azóta minden tagadásom és önmagam győzködése ellenére sem tudtam kirakni a gondolataim közül, mármint úgy rendesen, hogy ne jusson eszembe többet így.
Baszki.
Nem akartam tőle semmit, meg ez az egész csak úgy megtörtént, hogy dumáltunk párszor, dumáltunk még párszor, dumáltunk a medencéknél, a kocsimban, összefutottunk anyám kiállításán, rohadt jó volt hallgatni, dumáltunk karácsonykor, feljött pár mélyebb téma, vagy csak jól elvoltunk egymással, mert úgy alakult, hogy egy helyen vagyunk, rákérdezett egyszer, hogy a húgom barátnői elvből offosak-e nekem, és mostanában realizáltam, hogy neki nem. Sőt.
Egyre kevésbé.
Nem tudnék őszintén nemet mondani rá.
- Nem volt közöttünk semmi Regivel.
Ennyi elég is volt Márknak ahhoz, hogy értse, hogy mi van.
Nem volt semmi, de lehetett volna, ha nincs Emma, szóval ezért nem volt.
Tudom, hogy lehetett volna, én se vagyok hülye, én is éreztem, és tudom, hogy ő is.
Nem csak nekem nehéz letagadni.
Márk biccentett egyet, majd beleivott a sörébe és félig témát váltott.
- Mit szólsz ahhoz, hogy találkozott az exével? – nézett rám, Regi témájában maradva.
- Azt miért nem mondtad amúgy, ha már láttad? – kérdeztem vissza értetlenül elröhögve magam.
- Akartam, csak vágod, nem tudtam, hogy Emma mikor látja a telód, meg ilyenek, aztán inkább élőben akartam, nehogy kiakadjon, vagy valami.
- Kész vicc – forgattam meg a szemem, hogy most kajak ehhez kell Márknak is tartania magát.
- Amúgy fix egy gyökér a csávó – mondta Márk.
- Ja, gondoltam, az alapján, amiket Regi mondott eddig.
- A gyerek szerintem jó, ha mostanában lett tizenhat amúgy – röhögte el magát Márk – Ilyen deákos, egoista skinny boy-nak néz ki.
Ezen röhögtem egyet, Márk meg derűsen folytatta.
- Annyira nem lehetett jó randi egyébként, tuti vitatkoztak közben valamin – mesélte a lábait felrakva – Regi megölelt a csávó előtt, amikor odajöttem, meg olyan szívesen beszélgetett velem, hogy gondoltam is magamban, lehet, ki kéne mentenem, vagy valami. Szerintem tiszta ideg lehetett előtte, csak ahogy odajöttem, kicsit feldobódott, hogy kizökkent a beszélgetésükből. A csávó meg se szólalt, amíg ott voltam, kezet se fogtunk, be se mutatkoztunk, semmi, ott ült és nyomkodott.
- Gondoltam, hogy egy nyomorék amúgy. Mondtam már Reginek, hogy életkorban lehet, felfelé kéne nyitnia, hogy minél inkább kikerülje ezt a fuckboy-réteget – néztem Márkra röhögve.
- Meg bekerülne egy másik rétegbe... - vigyorodott el Márk.
- Ja, jöhetne – emeltem a számhoz a sörömet magamban mosolyogva, majd beleittam.
Márk derűsen nézett rám, majd ő is beleivott a sörébe.
- Amúgy te akarsz tőle valamit? – kérdezte Márk természetesen, ahogy leraktuk a söreinket.
- Alapból nem akartam tőle semmit, nem csak Emma miatt, ott van Lili, meg Regi most még baszakodik az exével, de ettől még... hát ja - túrtam a hajamba, mert amúgy jogos a kérdés, de inkább meg se válaszoltam rendesen, mert nem is tudtam volna hogyan - Regi ott lesz holnap nálunk szilveszterre, szóval inkább éjfél előtt ugrok be oda, hogy ne igyak annyit addig, amíg ott vagyok. Jobb az, ha nem akkor leszek full bebaszva – közöltem őszintén elröhögve magam.
Márk jókedvűen nézett rám.
- Amúgy azt tudod, hogy bejössz neki.
- Tudom. Ezért nem kéne bebasznom.
Ha nem vágtam volna már le, hogy nem vagyok semleges neki, abból, amilyen a közelemben, ahogy néz rám, ahogy nevet a poénjaimon, meg amilyen a levegő is köztünk, amikor beszélünk, nem is gondolkodnék olyanokban, hogy nem kéne bebasznom, mivel akkor nem biztos, hogy visszafogom magam attól, hogy leszarjam az egészet és rámozduljak.
Túl tiszta előttem a kép, hogy mit tudnék csinálni, ha megengedném magamnak.
Csak mert akármennyire is tagadtam magamban egy darabig, van, amit nem lehet, és erre nagyjából akkor kezdtem rájönni, amikor Emma sokadszorra felhozta, hogy biztos bejön nekem, és egy idő után már kicsit máshogy ütött azt mondani, hogy nem, vagy felhozta azt, hogy mi lehet Regi és köztem, és egy pillanatra annyira nem is hangzott rosszul.
Nem tudom azt mondani, hogy nem jön be, hogy bejövök neki, vagy hogy minden gondolatomat vállalni tudnám az utóbbi időben.
Mindent elmondott, hogy felbasztam magam azon, hogy találkozott az exével, ő pedig egyből a rámnézett, a reakciómat figyelve, ahogy meghallhattam.
Nem mindig érzem helyesnek amúgy, részben a húgom miatt is.
Nem tudom, hova tagadjak még bármit, de jó lenne még, hátha elmúlik addig.
Tényleg csak úgy megtörtént az egész, hogy az utóbbi napokban kezdem feladni azt, hogy tagadjam magamban, hogy megfogott, mert ez történt, ez van, most már csak az a kérdés, hogy mi lesz ebből egyáltalán.
- Oké, vágom – biccentett Márk mosolyogva.
- A végén még felfognám potenciálnak.
Márk beletúrt a hajába.
- Ez így egyben elég komplikált Emmával, tesó.
- Nekem mondod? Most jövök tőle, miután csak veszekedtünk, semmi más. Holnap délelőtt még beugrok hozzá, hogy szilveszter előtt kicsit béküljünk már ki, hogy normálisan mehessen az este utána.
Márk egy pár másodperc múlva megkérdezett.
- Amúgy dobnád miatta?
És feltette a kérdést, amit eddig magamnak se akartam nagyon, mert pont az ellentétje mindennek, amit valaha akartam.
- Emmát Regi miatt?
- Aha.
Nem válaszoltam egyből, csak kinyitottam egy vodkát, amit behoztunk, majd mielőtt beleittam volna, inkább át se gondoltam, hogy hogyan fog hangozni, csak őszintén megszólaltam.
- Szarul hangzik, de igen.
Márk meglepetten nézett rám, majd miután elemeltem a számtól az üveget, átadtam neki.
- Nem konkrétan Regi miatt – mondtam őszintén – Csak azért az jelent valamit, ha egy csaj, akit néhány hete ismersz, ilyen gyorsan ráébreszt arra, hogy kurvára nem olyan kapcsolatban vagy, amit keresel. Innentől kezdve meg nincs miről beszélnünk. Csak Regi miatt nem szakítanék, mert ha tényleg csak Regi lenne a probléma a kapcsolatunkban, akkor fel se jönne egyáltalán ez az egész, és nem is lehetne probléma. De alapvetően még nem akarom kimondani, hogy szakítok.
- Hát, figyelj. Tudod, hogy én szurkolok, tesó.
- Kösz.