Elvarratlan szálaink

- 23 -

Nem éreztem az idő múlását, hogy mennyit lehettünk külön Szaszával, de már bőven elmúlt éjfél, amikor összekulcsolt kezekkel visszaértünk egy séta után a nyaraló utcájához - hangulatos volt éjszaka a Balaton-parton sétálni.
A sötétnek tűnő víz nagy hullámokkal csapódott neki a tó szélén lévő kövekhez, visszatükrözve a felettünk lévő félholdat, a szél enyhén fújt, az utcán pedig egy lélek sem volt rajtunk kívül - csend volt, és nyugalom, ketten mégis olyan volt, mint ha betöltöttük volna az egészet élettel.
Ekkor már régóta csak beszélgettünk, témából témába vágva, és annyira felszabadultnak éreztem magam, amiért minden alkalommal hála csilloghatott a szememben, akárhányszor csak ránéztem - persze mindketten ittunk már korábban a buli folyamán, de nem úgy voltunk feloldódva, ami csak az alkoholnak köszönhető.
Vannak emlékezetes pillanatok az életben, amik mélyen megmaradnak és bármikor visszaszállna oda az ember, hogy újra átélhesse, ezek pedig pont olyanok voltak.
- Durva, hogy március van - gondoltam bele, amikor már közeledtünk a nyaralóhoz - Mármint, Lilivel december elsején kezdtem el beszélni. Négy hónapja.
- Ja, kemény - nézett rám egy halvány mosollyal az arcán.
- Egyébként szerinted mi fog fogadni, ha visszaérünk? - kérdeztem a nyaraló irányába pillantva.
- Ahhoz képest, amikor eljöttünk, vagy mindenki be lesz lassulva, vagy be lesznek pörögve - vázolta fel a két végletet, ami között a házibulik ugrálni szoktak.
- Remélem, az utóbbi, mert nekem most van energiám.
- Nekem is, szóval maximum felélesztjük a többieket.
Szerencsére az utóbbi volt, ráadásul a legtöbben akkor kaptak energiára a lenti szinten a táncoláshoz, úgyhogy egy csomóan táncoltak együtt, amibe Lili, ahogy meglátott minket visszajönni, egyből be is rángatott, egy koktélt a kezembe nyomva, amit valamikor akkor csinált személyesen nekem.
Szaszával így kicsit elváltak az útjaink, de a gödröcskéivel az arcán megígérte, hogy megkeres majd, szóval mosolyogva megadtam magam a barátnőmnek, aki a kezemet fogva ugrált a táncoló többség irányába.

A táncolás közben eleinte még rajtam maradt Szasza bőrdzsekije, amit aztán közben levettem magamról, leraktam az egyik asztalra, kicsit megigazítottam a hajam, amit a kinti szél fújt még szét egy kicsit, majd Lili koktéljával a kezemben visszacsatlakoztam a barátnőmhöz a bulizásba.
Ahogy megittuk a koktéljainkat, leraktuk a poharakat, és így már, kicsit jobban felüdülve, megsokszorozódott energiával tudtunk ugrálni a zenékre.
- Mesélj, merre voltatok? - kérdezte Lili vigyorogva a fülemhez hajolva, hogy halljam a kérdését a hangos zenétől is.
- A környéken sétáltunk - válaszoltam mosolyogva - Ti Nándival?
- A szobámban - vigyorgott tovább Lili, mire én is, majd egymás kezét megfogva táncoltunk tovább - Amúgy Emma kidőlt.
- Hogy érted?
- A vendégszobába raktuk, nagyon rosszul volt. Volt egyébként valami balhé, amiről lemaradtam?
- Beszéltem Emmával, de majd elmesélem.
- Okés, mindenképp.
Épp itt tartottunk a beszélgetésben, amikor becsatlakozott hozzánk pár lány, Lili barátnői, akik közül néhányat már ismertem, mindenesetre innentől már társaságként buliztunk tovább.
Jópár számot végigtáncoltunk már, ugrálva, beszélgetve, nevetve, amikor kiszúrtam Szaszát és pár másik srácot a helyiség másik felében - akkor éppen valamin nagyon jól elszórakoztak, nem tudom, mi történt, de nagyon röhögtek rajta, úgyhogy akaratlanul elmosolyodtam, ahogy feléjük pillantottam.
Egy darabig aztán eltűntek, majd már épp gondolkodtam, hogy megkeresem én Szaszát, amikor a táncolás közben megéreztem egy érintést a derekamon, mire felcsillanó szemekkel megfordultam és természetesen vele találtam magam szemben.
- Szia - vigyorodtam el, felhőtlenül feldobódva, hogy itt van, miközben kicsit odébb húzódtunk a tánctéren, elvegyülve az emberek között, és a karjaimat összekulcsoltam a nyaka körül.
- Helló - pillantott rám Szasza egy apró mosollyal az arcán, majd a számhoz hajolt, mire a haját megsimítva viszonoztam a csókját - Abba ne hagyd amúgy - jegyezte meg derűsen a táncolásomra utalva, ahogy elhajoltunk egymástól, mire elnevettem magam, majd így már vele együtt, a jelenlététől és az érintéseitől továbbfokozott hangulattal táncoltam tovább önfeledten megélve az egész jelenetet.
Ugráltam, hagytam mozogni az összes porcikámat, a kezemet, a csípőmet úgy, ahogy a zenére jól esett, igazgattam a hajam, csillogott a szemem attól, amilyen jól éreztem magam, nevettem, amikor beszéltünk, gátok nélkül, felszabadultan.
Egyébként ezekben a helyzetekben kifejezetten hálás tudok lenni annak a sokévnyi tánctanulásnak.
- Hányféle megfogalmazásban kéred, hogy konkrétan istennő vagy? - kérdezte teljesen egyszerűen, a gödröcskéivel az arcán, a fülemhez hajolva, mire elvigyorodtam.
Oké, és talán ő is.