Elvarratlan szálaink

- 36 -

- Ezt ne mondd el Márknak, mert egy életen át szivatni fog - kötötte a lelkemre Lili nevetve, miután kiszórakoztuk magunkat az elégetett palacsintánkon.
Ma tanítás után egyből Liliékhez mentem (Lili apukája vitt minket el kocsival), és úgy döntöttünk, hogy kedvünk van palacsintát enni, úgyhogy miközben Lili bekapcsolt egy kis hangszórót, hogy zenét hallgatva főzőcskézzünk, neki is láttunk a konyhában a hadműveletnek.
Egyébként ekkor éppen ketten voltunk a házukban, mert Leni és Casso étteremben voltak kettesben, Szasza pedig még nem ért haza, mert edzésen volt.
- Nem fogom, mert engem is szivatni fog - ígértem meg jókedvűen, ahogy felszedtem a palacsintadarabokat a földről.
- Ez viszont egész jó lett, szívem sincs megenni - gondolt bele Lili, ahogy kész lett a következő palacsinta - Mekkora háziasszony vagyok, figyeled? - kérdezte vigyorogva, poénból, mire felnevettem, ő pedig feldobta a palacsintát a palacsintasütőből és egész ügyesen elkapta, miközben az arcán is látszott, hogy pont úgy szurkol magának, mint én is neki.
- Menő - mosolyogtam a mozdulatsorát nézve.
- Ezt beépítem a kövi szabadprogramomba - nevetett Lili a műkorcsolyás-koreóját elképzelve, mire én is felnevettem - Hú, amúgy ezt nem is meséltem. Lesz koris párom. Az edzőm kitalálta, hogy összerakna valakivel egy versenyre majd párba, hogy páros produkciónk legyen.
- Ez tök jól hangzik.
- Ugye? Szerintem is. És ráadásul fiú lesz - vigyorodott el - Gondolj bele, mi lennénk a kövi Valery és Vasilisa-duó.
- De akkor még nem tudod, hogy ki lesz?
- Nem, de remélem, jófej lesz. Ha meg hot is, akkor majd valahogy meghívom Nándit a közös versenyünkre, hagyj nézze csak - mondta Lili a volt barátját felhozva, de ahogy feljött a téma, érződött, ahogy belül kicsit megváltozik a hangulata - Bocsi, ha ezerszer fel fogom hozni Nándit ma, csak... - túrt a hajába szabadkozva - Tudod. Száz gondolatomból vagy kilencvennyolc ő most, azon belül meg kábé hatvannégyben ki akarom nyírni, harminckettőben el akarom sírni magam és a maradék két alkalommal hiányzik. Jézusom, mikor tanultam meg így fejben számolni? - rökönyödött meg saját magán, zavartan elnevetve magát.
- Nyugodtan felhozhatod, akárhányszor csak akarod - mondtam kedvesen elmosolyodva - Egyáltalán nem zavar, sőt, ha ez segít neked, akkor még jó is.
- Köszi, cuki vagy - mosolyodott el egy picit, maga elé nézve - Csak néha kicsit furán érzem magam. Mármint, neked sokkal nagyobb problémáid vannak, mégis én pofázok ennyit a problémáimról, hogy összevesztem egy gyökérrel és szakítottunk - látta be kellemetlenül nevetve egyet.
- Nem, dehogy is. Ne érezd így.
- De rólad akkor is régebben beszéltünk, mindig csak rólam.
- Mert én most rendben vagyok. Mármint jó úton haladok affelé. Tényleg - mosolyogtam rá, hogy megnyugtassam - És ez a legnagyobb részben neked és a családodnak köszönhető.
- Remélem, Szaszának is.
- Persze - igazítottam el a hajam akaratlanul mosolyogva.
Lili erre kedvesen rámnézett, majd miközben elkészült egy újabb palacsinta, a lejátszási listán pedig váltott a zene, ha már feljött a bátyja a témába, rákérdezett valamire.
- Egyébként, kicsit már lejárt kérdés, csak érdekel. Mikor kezdett el tetszeni neked egyébként? - kérdezte mosolyogva - Csak mert erről eddig nem is nagyon beszéltünk, csak akkor merült fel a témátok először, amikor már megcsókolt.
- A szalagavatón vallottam be magamnak először - válaszoltam őszintén, akaratlanul mosolyogva, ahogy a palacsintatésztát kevergettem - Egyébként akkor lehet nekem is egy kérdésem?
- Persze.
- Te mikor kezdted el érezni rajta?
- Hogy tetszel neki? Hú, ez jó kérdés - gondolt bele, hogy a lehető legpontosabb választ tudja adni - Azt igazából mindig tudtam, hogy szimpatikus vagy neki, mert a legtöbb barátnőmet általában pont leszarja és a nevüket se jegyzi meg. Igazából egész végig reméltem, hogy tetszeni fogsz neki, mert végig shippeltelek titeket, szóval próbálok nem elfogultan gondolkozni. Nyilván, biztos akkor lettem benne, amikor újévkor sejteni kezdtem, hogy volt köztetek valami szilveszterkor, de egyébként már korábban is sejtettem. Voltak árulkodó pillanatok - mesélte mosolyogva - Azóta meg csak azok vannak.
Letörölhetetlen mosollyal az arcomon merítettem át valamennyi tésztát a palacsintasütőbe, ahogy bevillantak a szemem elé a tegnap esti jelenetek, amikor Szasza hazakísért.
Pár másodperc múlva végül megtörtem a csendet.
- Tegnap kimondta, hogy szeret.
Lili felcsillanó szemekkel, tátott szájjal rámnézett, majd elvigyorodva tapsikolt párat.
- Úristen! - szökkent egyet a hírtől feldobódva - Komolyan?
- Igen - vigyorogtam boldogan.
- De várj, most először?
- Magától igen. Mármint, eddig is volt ilyen, csak akkor én mondtam először és válaszként mondta, de... szóval most magától - meséltem, miközben a belső énem sikítva ugrabugrált az emléktől.
- Jézusom, de örülök! - lelkesedett Lili - És ugye szokott szép dolgokat mondani neked? Tudod, ilyen cuki dolgokat, amiktől vigyorogsz, mielőtt elalszol.
Az ajkamba haraptam, hogy a mosolyomat egy picit visszafojtsam, de persze így is látszott, mindenesetre egyértelműen biccentettem egyet.
- Na jó! - vigyorgott Lili, szökkenve egyet a lelkesedéstől - De nem kliséseket, ugye?
- Nem, dehogy. Épp az az egyik legjobb benne, hogy olyan természetesen mondja, és legtöbbször nem is csinál nagy dolgot abból, hogy kimondja, mert tök őszinte, és épp ez az benne, ami... - próbáltam folyamatosan mosolyogva körülírni - Ami olyan... Úristen - temettem a tenyereimbe az arcom vigyorogva.
- Annyira jó így látni, Regi!
Kedvesen néztem rá, majd miközben megfordítottam az akkor készülő palacsintát a palacsintasütőben, eltereltem magamról a témát, hogy ne csak rólam beszéljünk.
- Mit nézzünk majd egyébként? - kérdeztem, csak mert szó volt arról, hogy valamit fogunk az este során, ami alatt szigorúan nassolunk.
- Van egy romantikus-filmek listám, mit szólsz, ha arról választunk majd?
- Oké, tökéletes - mentem bele probléma nélkül.
Lili feldobott egy újabb palacsintát, és ezt mondjuk már kevésbé csont nélkül, de mindenesetre elkapta.
- Hallod, amúgy ez sehogy nem jön ide témába, de Alízzal mi van mostanában? - hozta fel, mire ránéztem.
- Mármint, az osztálytársam Alízzal?
- Úgy hívják, nem?
- De, de.
- Nem tudom egyébként - mondtam őszintén - De már van egy olyan érzésem egy ideje, hogy valami nincs rendben, csak nem akar beszélni róla.
- Én is csak annyit vettem észre, hogy sokkal lehangoltabbnak tűnik. Vagyis, nem is lehangolt, csak olyan... semmihez sincs energiája, tudod. Fáradtnak tűnik, de mindig. Ráadásul sokkal kevesebbet is látni. Legtöbbször, amikor látom, egyébként lefele megy a földszintre talán, vagy mit tudom én, de szinte csak lépcsőzéskor látom, vagy mosdóban. Pedig amúgy korábban sokkal többször összefutottunk, büfénél, tesiöltözőben, ha bementem az ebédlőbe, a menzán is... szóval ezért tűnt fel.
A hajamba túrtam, majd végül kimondtam az első pár észrevételemet, amik gyűlnek bennem egy ideje, csak nem mindet mertem még megfogalmazni magamban.
- Alíz nincs kibékülve magával, nagyon bizonytalan szegény, főleg az utóbbi időben - válaszoltam - Nagyon szorong, érződik rajta. És ne legyen igazam, de enni is sokkal kevesebbet látom mostanában. Feldobtam neki kajálást, sütizést, visszautasította, moziban voltunk, nem akart enni semmit, hívtuk Márkékkal kajálni, azt is visszautasította, a menzán én se látom vagy csak ritkán, és napközben se nagyon látom enni.
- Ne már, pedig Alíz tök vékony - kerekedtek el Lili szemei - De ha nem lenne, se megoldás, ha nem eszik rendesen.
- Attól félek, hogy teljesen eltorzultan látja a dolgokat magával kapcsolatban, mint amilyenek valójában. Rengeteget hasonlítgatja magát másokhoz.
- Szegény. Pedig szerintem olyan cuki lány - mondta Lili őszintén - Különleges.
- Szerintem is, de ő inkább furának találja magát.
- Tényleg furi lány, de jó értelemben. Mármint, nem úgy furi, amit el akarsz kerülni, hanem inkább... meglepő a személyisége, ami mellett nem lehet unatkozni. Tényleg más, de nem negatívumként, hanem éppen ez tesz hozzá.
- Jó lenne, ha ezt ő is így látná - sóhajtottam el magam.
- És a külsőjével sincsen baj. Tök cukin nevet például, meg a szeplői is olyan szépek. Mármint, ha megnézed, minden második sminkes TikTok-videóban ilyeneket sminkelnek maguknak, olyat, ami neki természetesen megvan.
- Nekem a haja is tetszik.
- Igen, olyan kis "messy", de cuki és pont hozzá illik.
- Ugye? Szerintem is - értettem egyet.
- És akkor már nem Vincét crusholja? - próbálta felvenni Lili a fonalat, mert Alíz egyébként nem szokott sokszor témába jönni köztünk.
- Nem tudom - vallottam be sóhajtva - Kicsit zavaros, mert most már azt mondja, hogy nem érdekli, de én inkább úgy látom rajta, hogy csak lemondott róla és azt akarja, hogy ne érdekelje.
- Ne már, pedig én úgy shippeltem őket. A jó értelemben furi lány a jó értelemben furi, természettudományos-matekos-sakkszakkörös sráccal.
- Igen, csak... - túrtam a hajamba, ahogy belemélyedtem ebbe egy kicsit - A karácsony, meg a szilveszter elég sok mindent felborított ebben.
- Mármint, hogy Vince karácsonykor átment hozzád?
- Igen, és ezen Alíz kiborult, eleinte mérges volt rám, hogy hátbaszúrom, aztán meg méginkább azt kezdte el hajtogatni, hogy ő sosem fog tetszeni Vincének, mert én tetszek neki, meg az "olyanok, mint én".
- Mondjuk Vincének szerintem tényleg tetszel, de már december óta.
- Szasza is ezt mondta - gondoltam bele.
- Igazából olyannyira, hogy ha nem shippeltelek volna a bátyámmal, még shippelni is tudtalak volna Vincével decemberben.
- Komolyan? - lepődtem.
- Ja, néha esküszöm, cukinak láttalak titeket. Nem tudom, mondjuk Bécsben, hogy odament hozzád és együtt néztétek a képeket, amikor a folyosón beszélgettetek a babzsákoknál, vagy hogy átment hozzád karácsonykor, hogy megajándékozzon... mondjuk az inkább egy kicsit para. Vagy nem tudom. Jó, igazából lényegtelen is, Szaszával vagy a legeslegjobb - mosolygott rám, mire én is elmosolyodtam - De akkor Alíz emiatt akart lemondani Vincéről? - tért vissza a témára.
- Részben. Meg ugye volt a szilveszter, ami után mindenki rákattant az osztályból, meg az évfolyamból, hogy miket csinált azon a bulin, mert kiborult részben ezen a karácsonyos dolgon és kicsit többet ivott a kelleténél, és elég megalázó volt, szóval sokáig Vince szemébe se tudott nézni.
- Mondjuk az rohadt undorító volt Dávidéktól, basszus - jegyezte meg Lili azzal kapcsolatban, amikor épp Alízt szivatták - Bár az a társaság minden pillanatban szánalmas, csak mindig másért. Akkora trash az egész.
- Ne is mondd, most, hogy Szaszával járunk, tegnapelőtt például Lucáék konkrétan meginterjúvoltak.
Lili ezen hangosan nevetett egyet, kinevetve Lucáék teperését.
- Imádom, hogy ezekkel a jelenetekkel mindig csak megindokolják, hogy a bátyám miért tőled akart valamit, és tőlük meg miért nem - jegyezte meg szórakozottan, mire én is nevettem egyet - Egyébként tudtad, hogy Hédi ráírt Márkra?
- Mi, komolyan?
- Aha, tegnap. Két napja irogatnak.
- Mondjuk Hédi még a legnormálisabb abból a trióból, de ne már - nevettem el magam akaratlanul.
- Szaszával már megbeszéltük párszor, hogy Márknak nem mindig értjük a nőügyeit - fogalmazta meg Lili szépen, a mosolygödröcskéivel az arcán.
- Igen, ezt már nekem is mondta - emlékeztem vissza.
- Márk az az ember, akiről csak addig hiszed azt, hogy mindenkivel flörtöl, amíg valakivel tényleg nem csinálja, és nem érted, hogy miért pont vele.
- Nem mondom, hogy engem nem hozott zavarba eleinte párszor - láttam be elnevetve magam, visszaemlékezve arra, amikor még nem szoktam hozzá ahhoz, hogy Márk az egyik legextrovertáltabb ember, akit valaha ismertem.
- Ja, nem, már a legelejétől tudta ő is, hogy mi a helyzet veled meg Szaszával - legyintett Lili - Valakivel meg kellett beszélnem, hogy jöjjetek már össze - vigyorodott el, rámnézve.
- Ez tényleg így volt? - nevettem fel.
- Nem is tudom, pontosan mikor, valamikor karácsony környékén Márk nálunk volt, itt filmeztünk a nappaliban, Szasza meg nem volt itthon, lehet, pont Emmával volt, mindenesetre Márk felhozta, hogy amúgy van-e valami Szasza meg közted, és akkor megbeszéltük, hogy mekkora ship vagytok, vagyis lennétek, ha Szasza nem járna épp Emmával. Aztán amúgy szilveszter délelőtt visszatértünk a témára Márkkal, mert tudod, amikor moziban voltunk közösen szilveszter előtti nap, utána meg átmentünk Márkhoz, miután téged hazavitt anyukád, Szasza meg Emmát és engem is, Szasza lerakta otthon a kocsit és visszament Márkhoz, és akkor szóba jöttél te is kettőjük között, amiből meg Márk mesélt másnap, és megint megállapítottuk, hogy össze kéne jönnötök.
- Mármint, Szasza és Márk között jöttem fel? - értelmeztem, és hát, nem kicsit keltette fel az érdeklődésemet ez a téma.
- Aha. Elvileg például dumáltak arról, hogy te előtte lévő nap, vagy mikor találkoztál az exeddel, amit Márk ugye látott, Szasza meg finoman szólva nem volt oda érte. Meg amúgy amikor mentünk haza hárman Szasza kocsijában, akkor azt még én is éreztem, hogy Emmának megint nem tetszett valami, úgyhogy Szasza először engem vitt haza, és utána össze is vesztek Emmával, amíg őt vitte el, és ezután egy órára ment Szasza vissza Márkékhoz, úgyhogy arról is szó volt, hogy Szaszát egyre jobban kezdte felcseszni, meg fárasztani, hogy Emmának mindig mindennel baja volt, meg addigra már tényleg haldoklott a rendesen el se kezdődött kapcsolatuk. Na mindegy, szóval az a lényeg, hogy elvileg Szasza nem mondta ki, mert azért akkor még barátnője volt, de Márk leszűrte belőle, hogy erősen opció vagy a bátyámnak, hogy hagyja ezt az Emma-dolgot és válasszon inkább téged, mert egyrészt azzal Szasza már tisztában volt, hogy érdekled, másrészt meg már magának is minimum kezdte kimondani, hogy te is őt. Főleg, hogy azt mondta Márknak, hogy jobb, ha nem iszik annyit, mielőtt szilveszterkor átjön az én bulimra, meg inkább korábban jön, mielőtt nagyon bebaszna, mert ott leszel.
A mondatát értelmezve a hajamat megigazítva akaratlanul elmosolyodtam.
Nehezen tudnám letagadni, hogy szerelmes vagyok.
- Szóval megállapodhatunk abban, hogy ez annak szólt, hogy ha kicsit többet iszik, ezerszázalékosan rád fog hajtani, mert rád akar - fordította le Lili mosolyogva, hangosan kimondva a gondolataimat - Úgyhogy nem színleltem meglepődést, se én, se Márk, amikor kiderült szilveszter után, hogy tényleg volt valami köztetek.
- Igazából akkor flörtöltünk először nyíltan.
- Azért az a medencés-jelenet is ott volt... - vigyorgott - Annyira imádlak titeket együtt! Még akkor is annyira cukik, meg szépek vagytok, amikor körülöttetek vannak mások és törekedtek arra, hogy visszafogottabbak legyetek, mert egyszerűen már ahogy egymásra néztek... te jó ég! - lelkesedett, amit megilletődötten mosolyogva hallgattam - Anyának elolvastam a kilencedikes, meg a tizedikes naplóját, mármint, nagy részben, és néha annyira a szüleim szerelmére emlékeztettek! És ez a legjobb dolog, amit csak hallhatsz.
- Kedves vagy - mosolyogtam rá.
- Majd mesélj, hogy milyen érzés, mert én egyelőre ilyen Nándi-szintű seggfejekkel szívok.
- Még lehetsz a koris fiúval a Valery-Vasilisa duó - emlékeztettem mosolyogva.
- Úristen, olyan menő lenne!
- Mikor tudod meg, hogy ki lesz?
- Elvileg jövő héten kezdjük a páros edzéseket.
Épp ezt beszéltük Lilivel, amikor meghallottuk, hogy egy autó beáll Liliék kocsibeállójába, de szerintem csak nekem tűnt fel.
- Na jó, amúgy ha már nőnap van, szükségem van a női önérzetem megerősítésére és kiválóan elkészítettük a palacsintákat... - lapozgatott Lili a zenéi között, hogy váltson egyet, majd berakta a Little Mix-től a Power-t - Most vibe-oljunk - rakott le mindent a kezéből, és a kezemet megfogva beljebb húzott a konyha közepére, hogy táncoljunk.
Szeretem Lili energiáját.
Szóval éppen Lilivel táncoltunk mindenféle "girlpower" zenékre a konyhában, nevetve, csak úgy, spontán, felszabadultan, amikor meghallottuk, hogy nyílik a bejárati ajtó, úgyhogy mindketten arrafelé néztünk, hiába nem lehet rálátni a konyhából az előszobára - ahogy a szívem jó értelemben félreütött, egyből éreztem, hogy ki érkezett meg, és ettől azonnal eltöltött az a kellemes, meleg, szerelmes érzés.
- Helló - hallottam meg Szasza hangját, ahogy becsukta maga mögött a bejárati ajtót, mire akaratlanul elmosolyodtam egy picit és összenéztem Lilivel.
- Regi és én vagyunk csak! - szólt ki Lili a bátyjának.
- Regit belopnám akkor egy percre - válaszolta Szasza, mire Lilivel vigyorogva összenéztünk, majd mivel ő is mutogatott, hogy menjek, meg egyébként is nyilván menni akartam, kiléptem a konyhából, az előszoba felé tartva.
Ahogy a hajamat ösztönösen eligazítva átmentem az előszobába, és Szaszával megláttuk egymást, a szívem hangosan megdobbant, a szemeim pedig felcsillantak.
Szasza egy apró mosollyal az arcán odalépett hozzám, átadva egy gyönyörű csokor virágot, ezzel egyszerre pedig a számhoz hajolt, az egyik kezével a derekamnál fogva magához húzva, én pedig ösztönösen a tarkóhoz nyúltam, mielőtt teljesen elszédülnék a hosszú csókjától.
Úristen.
- Hallom, itt már megy a nőnap - suttogta a számra szórakozottan mosolyogva, ahogy elváltak az ajkaink egymástól, ő pedig a konyha irányába pillantott, ahol azóta is szólt a zene.
- Igen - nevettem el magam halkan - És köszönöm szépen - mosolyogtam rá a virágot rendesen a kezembe véve, majd ahogy elléptünk egymástól egy kicsit, megnéztem a tőle kapott, első nőnapi csokromat - Jézusom, ez gyönyörű! - olvadtam el teljesen, miközben picit megszagoltam a csokrot, és isteni virágillata volt - Nagyon köszönöm, Szasza - néztem rá teljesen oda- meg vissza, megismételve magam.
Persze, tegnap mondta, hogy készítsek ma elő egy vázát, de azt hittem, hogy viccel, egyáltalán nem számítottam rá, hogy tényleg vesz nekem egy csokor virágot, és jobban beleestem ettől, mint ő arra valaha is számítana.
Szasza virágot vett nekem.
Alig várom, hogy Anyának elmeséljem, bár már így is imádja őt.
- Boldog nőnapot, Művészke - nyomott egy puszit a homlokomra Szasza egy halvány mosollyal az arcán, mire már meg se vártam, hogy elhajoljon tőlem, csak köré fontam a karjaimat, hogy hosszan megöleljem.
Rengeteget jelent nekem. Tényleg.
Amikor engedtünk az ölelésünkből, az egész jelenettől bódultan, mosolyogva hátraléptem egyet.
- Berakom egy vázába - jeleztem egy letörölhetetlen mosollyal az arcomon.
- Hajrá - nézett vissza rám a gödröcskéivel az arcán - Aztán hagylak a húgommal amúgy, csak most elraboltalak tőle egy percre.
- Te itthon leszel egyébként?
- Még egy órát nagyjából, aztán összefutok pár haverommal.
- Péntek este - értelmeztem mosolyogva.
- Ja. Na, rakd be abba a vázába - lépett még hozzám egy apró mosollyal az arcán, majd egy gyors csókot nyomott még a számra, mielőtt ő felment volna az emeletre, én pedig vissza a konyhába.
Mondanom sem kell, Lili kishíján felsikított a lelkesedéstől, amikor meglátta a kezemben a bátyjától kapott virágcsokrot, és olyan gyorsan keresett nekem egy vázát, mint amilyen gyorsan még senkit nem láttam egy szekrény után kapni.

A palacsintázás után Lili rávett, hogy hagyj csinálja meg a körmeimet (olyan profi körmös-szettje van, hogy azt egy hivatásos körmös is megirigyelhetné), úgyhogy miközben továbbra is szóltak Lili zenéi a kis hangszóróból, a nappaliban a szőke barátnőm még a haját is kontyba fogta, hogy tökéletes manikűrt varázsoljon nekem, miközben a zenéket énekelgettük és beszélgettünk, mindenről is.
Szerintem arányilag ebben a negyed órában hallottam a legtöbb pletykát. Lili sztorijai egyszerűen zseniálisak.
Szóval épp a lányos programunk közepette voltunk, amikor Szasza lejött a lépcsőn, mert indult el otthonról.
- Nézd, Reginek milyen bomba körmei lesznek! - nézett Lili a bátyjára, ahogy befejezte az egyik, korábban feketére festett, most viszont sötétbordó színű körmömet.
Szasza, amikor mellettünk ment el, lelassított, és végigpillantott a folyamaton.
- Hoppá - jelentek meg a szórakozott gödröcskéi az arcán, mire halkan elnevettem magam.
- De ugye, hogy illik Regihez ez a szín? - kérte ki Lili Szasza véleményét - Szerintem tiszta Regi.
- Kicsit olyan színe van, mint egy vörösbornak - gondoltam bele.
- Ja, kajak - értett egyet Szasza valamelyikőnkkel, vagy talán mindkettőnkkel, miközben a húga munkálkodását nézte.
- Okés, rakhatod a lámpába - jelentette ki nekem Lili ünnepélyesen, ahogy végzett az egyik kezemmel.
- Bátor, én oda nem raknám be - röhögte el magát Szasza, ahogy beraktam a kezem az UV-lámpába.
- Ne kételkedj benne, tudod, mennyiért vettem ezt a lámpát? - kérdezte tőle Lili nevetve.
- Nem akarom tudni - mosolygott Szasza derűsen.
Hamarosan Szaszának indulnia kellett, úgyhogy nyomott egy puszit a hajamba, Lilinek meg a gödröcskéivel az arcán összeborzolta a kontyba fogott haját, majd kiment a házból (direkt itt hagyta a kocsikulcsát, szóval bulizni ment).
- Továbbra is cukik vagytok - jegyezte meg Lili mosolyogva, mire én is mosolyogva ránéztem.

Én pedig továbbra is eszméletlen hálás vagyok miattuk.