Elvarratlan szálaink

- 63 -

[Lili szemszöge]
- Lilien, Nátán! - szólt ránk az edzőnk - Csináljátok a páros elemtől. Megy az idő.
Szemforgatva Nátánra néztem, majd odacsúsztam hozzá.
- Nem nézhetjük a külön résztől? - nézett Nátán az edzőre.
- Bele ne halj, hozzám kell érned, Úristen - ironizáltam a hangomat elvékonyítva, csak hogy minél inkább hasonlítson az övére.
Nátán egy bosszús pillantást vetett rám, majd visszanézett az edzőre.
- Nem, a párostól csináljátok - mondta az edző - És örülnék neki, ha így egy hónap után abbahagynátok végre egymás lehúzását, nagyon nem könnyítitek meg vele a dolgomat, a sajátotokat meg pláne nem.
- Én nem tehetek róla, hogy egy seggfej - tettem fel a kezeimet.
- Te mondod? - röhögte el magát Nátán, mire a szemöldökömet felvonva, csípőre tett kézzel fordultam felé - Nálad lekezelőbbet...
- Fejezzétek be, nem érdekel, ki milyen! - zárta le a témát az edző - Ha nem vagytok képesek együttműködni, párcsere lesz. Vagy egyáltalán nem is lesz páros munka.
- Oké - válaszoltuk egyszerre, belemenve ebbe az ajánlatba.
- Ez nem volt tényleges választási lehetőség. Húsz percet kaptok, ha addigra nem sikerül begyakorolnotok a koreográfiát az elejétől kezdve a dobásig, tovább maradunk itt, egészen addig, amíg nem sikerül összehozni.
Az edzőnk ezzel kiment a jégpályáról, mi pedig Nátánnal egymásra néztünk.
- Kösz - lökte be nekem.
- Nem miattam volt - vágtam rá - De essünk túl rajta.
- Mindjárt, csak iszok - csúszott hátra a jégen, majd a palánkhoz ment, hogy igyon a kulacsából.
Magam előtt összefont karral vártam meg, ahogy Nátán ráérősen iszik, idegesítően lassan, majd a kezébe vette a telefonját és megnyitott rajta valamit.
- Te mit csinálsz? - kerekedtek a szemeim.
- Visszaírok egy haveromnak, egy pillanat.
Az edzés kellős közepén.
Hitetlenül nevetve széttártam a karomat a világnak afféle "mit vétettem?"-stílusban.
- Nátán! - szóltam rá fél perc múlva.
- Pillanat, várj már - telefonozott tovább.
- Na jó, mennyit írsz még neki? - hitetlenkedtem - Egy közös gaminget nem akartok letolni egyébként?
Nátán nem válaszolt, én pedig kardomba tudtam volna dőlni.
- Tuti, hogy nem ugyanazzal beszélgetsz még mindig - közöltem valamennyivel később, mert észrevettem, ahogy a képernyőjén alkalmazást váltott.
- Rámírt a barátnőm.
Akaratlanul kitört belőlem a szarkasztikus nevetés.
Bárki képes járni vele?
- Na ne viccelj.
- Nem viccelek - mondta.
- Nátán, megy az idő - jeleztem neki.
- Én tudom a koreót - válaszolta lazán, a telefonján pötyögve - Te nem?
Bosszúsan elfordítottam a fejem.
Meg akarom ölni.
Hogy lehet valaki ennyire nagypofájú?
Nagyjából másfél perc múlva már kellőképpen felidegesítettem magam, úgyhogy erőteljesen rászóltam.
- Varsányi Nátán, leszarom a barátnődet, most azonnal gyere ide, mert nem fogok csak miattad tovább ittmaradni!
Nátán meglepetten pillantott rám, de ez csak egy másodperc volt, mert folytatta a telefonozást.
- Nyugi már.
- Úgy értem, hogy most! - ismételtem meg magam ellentmondást nem tűrve.
Az elmélettől eltekintve, technikailag van két idegesítően erős akaratú bátyám, ami megnevelt arra, hogy ne adjam fel könnyen.
Nátán elröhögte magát.
- Figyelj, lehet, hogy otthon te vagy a kis hercegnő, de engem nem fogsz ugráltatni.
Nem válaszoltam neki, csak odacsúsztam hozzá és kérdés nélkül kiütöttem a telefonját a kezéből, ami így kiesett a jégpályán kívülre az edző cuccaihoz.
- Mi a szar? - kapott észbe Nátán, majd rámnézett.
- Nem kis hercegnő vagyok otthon - válaszoltam meg neki egy erőltetett mosollyal az arcomon.
- Kiütötted a kezemből a telómat!
- Jaj ne - játszottam a megszeppentet ironikusan - Mi lesz veled? Mi lesz a barátnőddel? Bele se merek gondolni.
- Tuti betört a képernyőm.
- Tuti nem érdekel. Hét perce várok rád.
- Nincs rajta fólia, baszki!
- Akkor minek hozod be edzésre? - kérdeztem vissza egyszerűen - Konkrétan a palánk szélén tartottad. Ha eltört, akkor gratulálok.
- Ha eltört, kifizeted.
- Szerintem a szüleid meg fogják tudni oldani.
- Te fogod kifizetni.
- Nem, nem fogom.
- De, ki fogod.
- Nem fogom.
Álltam a tekintetét, felfelé nézve rá, anélkül, hogy a szempillám megrebbent volna.
- Ha nem jössz ide dühöngeni, nem törik össze.
- Ha kibírsz húsz percet a csajod nélkül és nem húzod az időmet, nem töröm össze.
- Te nem vagy normális.
- Percekig kértelek, hogy fejezd be, mert az időmből megy. Vess magadra.
- Nem csodálom, hogy nincs palid.
- Csodálom, hogy van barátnőd. Megírhattad volna neki, hogy részvétem.
- Azt se tudja, ki vagy.
- Én se tudom, hogy ki ő. Úgy nézek ki, mint akit érdekel?
- Őszintén? Ja.
Felnevettem.
- Lehet, hogy otthon te vagy a szupersztár, de itt nem vagy - néztem rá mosolyogva.
Nátán ellökte magát a palánktól és közelebb csúszott hozzám egy kicsit, de el se szakítottam a tekintetem a szemeitől, akármilyen közel kerültünk így egymáshoz.
A bátyámtól tanultam.
- Idegesnek tűnsz - jegyezte meg Nátán egy apró mosolyra húzva a száját.
Vibrált körülöttünk a feszültség, de igyekeztem azt a hatást kelteni, mint aki még soha nem volt nyugodtabb.
- Néha nehezen viselem az egoista parasztokat.
Egy pár másodpercig még álltuk egymás tekintetét, szinte már-már versenyszerűen, hogy ki bírja tovább, majd végül elcsúszott tőlem és kikerült.
Mosolyogtam egyet magamban. Nyertem.
Szasza büszke lenne rám, ha látta volna.
- Na, csináljuk ezt a szart - mondta Nátán a jégpálya közepére csúszva.
Nem válaszoltam neki, csak elé csúsztam.
- A páros résztől csináljuk? - kérdeztem ránézve.
- Gondolom.
Megálltunk egymással szemben.
- Te rágózol? - tűnt fel.
- Nem, eszem a semmit - válaszolta szarkasztikusan.
- Köpd ki.
- Mert?
- Mert edzésen nem rágózunk. Félrenyeled, megfulladsz és elejtesz az emelésnél.
- Azzal menne az időd sajnos - húzta egy szemtelen mosolyra a száját.
- Azzal, ha betörne valamelyikőnk koponyája és ki kéne hívni a mentőket, talán kicsit jobban.
- Te látsz itt kukát? - nézett körbe, ezzel igazából közölve, hogy nincsen.
- Nem, de oldd meg. Köpd zsepibe.
Nátán kiszedte a rágóját a szájából.
- Átveszed?
A kérdésére kikerekedtek a szemeim.
- Pfúj, nem! - hajoltam el tőle - Hülye vagy?
- Akkor marad - dobta vissza a rágóját a szájába.
Fújtatva ráhagytam inkább, majd közelebb csúsztam hozzá, hogy csinálni tudjuk a páros elemet.
- Inkább csak csináljuk.
Megfordultam előtte, háttal állva elé, ő pedig átfogta a derekam.
Az a szerencséje, hogy legalább jó illata van és erős, különben már rég az edzőm asztalát ütöttem volna párcserét követelve.
Ahogy így álltunk, pár pillanat múlva mindketten elkezdtünk hangosan beszámolni kettőnknek, de ez így egyszerre természetesen nem ment, mert nem együtt volt.
- Én számolok be - jelentettem ki neki, miközben azóta is háttal simultam neki, a kezeivel a derekamon.
- Nem, én. Te szarul számolsz.
- Csak hogy tudd - nevettem fel idegesen - Veled ellentétben én a korcsolya mellett zenélek, táncolok és színészkedem is. Tudok számolni, ne félts engem. Nekem nem csak a jégből áll az életem.
- Ezért vagy bénább, mint én.
- Ezt mindig csak mondod, de még nem sikerült nagyon lenyűgöznöd.
Ha elengedte volna a derekam, vele szembefordulva mondtam volna mindezt neki, de ugyanúgy fogta, így be kellett érnem azzal, hogy hátrafordítom felé a fejem.
- Nem azt mondom, hogy nem tudsz számolni, csak élesben mindig elbaszod - közölte Nátán - Gondolom, zavarba jössz, vagy nem tudom.
- Mitől jönnék zavarba? - forgattam meg a szemeimet unottan.
- Lássuk be, elég sokat kell fogdosnom téged a koreó alatt. Nem lehetsz hozzászokva.
- Nem véletlenül rohanok a fürdőbe edzés után egyből. Amúgy meg hozzá vagyok szokva, ne aggódj. Jobban, mint te.
- Te vagy az a csaj, aki mindenkire ráhajt, ha ivott egy korty alkoholt, ugye?
- Nem, az a barátnőd.
Nátán idegesen fújtatott egyet, mire elégedetten mosolyogva elfordítottam tőle a fejem.
- Öt, hat, hét, nyolc - számoltam be, és már vettem volna a lendületet, de ő csak azért sem indult el - Na jó, Nátán, baszki! Beszámoltam! - csattantam fel.
- Én számolok.
- Jézusom! - idegesítettem fel magam rajta.
A cél érdekében ráhagytam a számolást, mert ha ennyire számít neki ez a gyerekes dolog, én nem fogom az időmet feleslegesen erre áldozni.
- Öt, hat, hét, nyolc - számolt be Nátán pont ugyanúgy, mint én, aminek a hallatára megforgattam a szemem, majd újra lendületet vettem.
Nátán a koreográfia alapján felemelt a derekamnál fogva, majd ahogy gyakoroltuk, az egyik kezével átfogott a combomra emelés közben, hogy így tudjunk forogni együtt, én a levegőben hátrahajolva, ívbe feszített háttal, miközben ő végig tartott engem.
Fekete, szűk leggings volt rajtam, fekete hosszúujjúval, sportos anyag volt, de vékony is, így minden egyes érintését éreztem.
Ahogy végeztünk a forgással, újra fogást váltott, hogy lesegítsen a levegőből a jégre - a kezei között csúsztam lefelé egészen addig, amíg a jeget nem érte a korcsolyám, majd megtámaszkodtam a két vállán, vele szemben érkezve.
Nátán egyik keze a derekamon volt, a másik pedig a belső combomon, ahogy földet értem, majd elengedtük egymást, folytatva a koreográfiával.
- Nem számolsz? - kérdeztem rá időközben Nátánnál, miközben a koreó alapján megfogtuk egymás kezét és így mentünk tovább.
Zavarba jöttél, Nátán?
A gondolattól elmosolyodtam magamban.
- Szükséged lenne rá? - kérdezett vissza lazán, majd elengedtük egymás kezét, mert a külön részünk következett.
Egyszerre kellett volna forognunk, de nem igazán sikerült szinkronban.
- Neked lenne szükséged rá - jegyeztem meg, mert ő csúszott ki a tempóból.
- Te rontottad el - vágta rá gondolkodás nélkül, miközben már csak azért se hagytuk abba a koreográfiát, mert azzal azt az érzést keltettük volna a másikban, hogy nem tudjuk, hogy van tovább.
- Én biztos nem. Ütemre voltam.
- Akkor ülj még be pár zongoraórára.
Erre nem válaszoltam, mert az én részem volt a koreográfiában és semmiképpen nem akartam elrontani úgy, hogy végignézte az egészet, hibákat keresve, így úgy csináltam, hogy semmibe ne tudjon belekötni.
Nem adom meg neki ezt a sikerélményt.
- Fogd már össze rendesen a hajad, rohadt zavaró - bökte ki végül, mire csak kiröhögtem.
Ennyibe tudott belekötni.
A következő páros elemünk következett, amiben újra háttal álltam neki, és így haladtunk tovább egymás kezét fogva, miközben megforgatott jobbra, balra, majd pár szinkronban történő táncmozdulat után felkapott, átpörgetett magán, majd behajlította a lábait, hogy egy lábbal ráállhassak a combjára, kitartva ezt a pozíciót, miközben tovább haladtunk.
Ezután egy újabb látványos emeléssel leszedett magáról, pont úgy, ahogy tanultuk.
- Te meg tarts még pár lábnapot - válaszoltam neki utólag.
- Arra neked is mehetne - mondta, és ekkor épp táncos rész volt a koreográfiában, ami alatt kiválóan el tudtunk vitatkozni - Meg seggre is.
- Majd szólok a barátnődnek, hogy a seggemet nézed - közöltem egyszerűen, majd mindketten forogtunk pár pirouette-t.
- Ilyen ruhákban mindenki a seggedet nézi. Azért veszed fel.
- Legalább nekem van mit nézni - vágtam rá.
- Hagyjuk már.
Páros elem következett, amiben egymással szemben voltunk, közel egymáshoz, egymás kezét fogva, úgyhogy a pólója aljához nyúltam, felhúzva rajta egy pillantás erejére.
Azt reméltem, hogy bele tudok kötni a felsőtestébe, de baszki, nem tudtam.
- A bátyámnak jobb. Kapd össze magad, Nátán - mondtam végül.
- Miért gondolod, hogy neked akarok bejönni?
- Amiért te is ezt gondolod rólam.
- Van csajom.
- Legyen.
Hamarosan eljutottunk addig a koreográfiában, amit az edző mondott, hogy el kell érnünk a gyakorlásban, úgyhogy ösztönösen lelassítottam, mivel tovább nem is tanultuk még, Nátán viszont felkapott és megcsinálta velem a dobást, amire egyáltalán nem számítottam, és épphogy landolni tudtam rendesen.
- Hé! - tártam szét a karom - Úgy volt, hogy ezt nem csináljuk meg most.
- Mert te csak úgy tudsz megcsinálni mindent, ha előre szólnak neked?
Erre inkább nem válaszoltam, csak ránéztem az órára.
Volt öt percünk addig, amit az edző tűzött ki nekünk határidőnek.
- Megcsináljuk újra? - kérdeztem tőle.
- Szerintem nem kell, tudjuk ezt - válaszolta, miközben a palánkhoz csúszott, hogy újra igyon a kulacsából.
Én is ezt tettem, és a kulacsaink egymás mellett voltak, úgyhogy ugyanoda csúsztunk mindketten.
- Elfáradtál? - mosolyogtam jókedvűen, az enyhén kipirult arcát látva, majd kinyitottam a kulacsom.
Még a haján is látszódott az izzadtság, mert oda nem jutott abból a töménytelen mennyiségű férfi dezodorból, amit magára fújt.
- Ennyitől nem.
- De - néztem rá vigyorogva - Ki vagy pirulva, Nátán.
- Csak mert téged emelgettelek.
- Ötvenkét kilót. Durva. Meggondoltam magam, lábnap helyett bicepszre kéne edzened.
- Nem a súlyoddal volt a baj, csak rossz volt a tartásod és így nehezebb volt megfogni.
- Aha.
- Kétszer akkora vagyok, mint te, persze, majd biztos nem tudlak felemelni.
- Nem vagy kétszer akkora.
- Hány centi vagy? - kérdezte tőlem.
- Százhetven.
Nátán felröhögött.
- Fix nem.
Tényleg nem, mert százhatvanöt, de semmi nem vett volna rá arra, hogy ezt be is valljam neki.
- Te mennyi vagy? - kérdeztem vissza.
- Százkilencven.
Erre én is felnevettem.
- Biztos, hogy nem.
Végül egyikőnk se tudta meg a másik pontos magasságát.
Pedig nagyon tudni akartam.