Elvarratlan szálaink

- 61 -

Márk bulija után néhányan páran ott aludtunk nála - bár Liliék esetében indokolt lett volna, hogy ők is hazamenjenek (és velük együtt én is hozzájuk), valamiért mindenki számára egyértelmű volt, hogy ott alszanak, így egy gyors logisztika következtében beosztottuk a fekvőhelyeket Márkéknál.
Márk szobájában van egy nagy ágy és egy kihúzható kanapé, a vendégszobájukban pedig két ágy, egy nagyobb és egy egyszemélyes, illetve a nappaliban is rendelkezésre állt egy kanapé, meg ha nagyon akartuk volna, még összetolt fotelok is.
Mivel Márk két haverja valamikor hajnalban a bealvásuk előtti utolsó pillanatban befoglalták a vendégszobában a nagy ágyat, végül úgy alakultak a fekvőhelyeink, hogy Márk szobájában Emma aludt Márkkal az utóbbi ágyában, én Szaszával Márk kanapéján, Lili pedig fogta magát, és a vendégszobában lévő egyszemélyes ágy matracát áthúzta Márk szobájába azzal a felszólítással, hogy "ha már mi cringelni fogunk, hogy így alszunk négyen, ő nem fog kimaradni a buliból".
Ez azért vicces volt, amikor élőben mondta.
Egyébként nem egyszerre feküdtünk le aludni, Lili és én hamarabb kidőltünk, mint Szaszáék, akik szerintem a hajnali elalvásom után még órákig beszélgettek, ittak, meg mindent csináltak a teraszon, szóval én már csak az ébredésemkor szembesültem azzal, hogy valóban, Lilinek igaza volt, ez a közös alvás négyen egy kicsit tényleg érdekes, de csak elméletben, mert egyébként nem volt kínos. Annyira.

Ötünk közül én ébredtem fel először, és bár kétszer még visszaaludtam, a harmadik ébredésem után is csak én voltam fent, amin akkor bizonyosodtam meg, amikor végleg kirepült az álom a szememből, félig felültem a kanapén és körbenéztem a szobában.
Szasza mellettem aludt, felém fordított fejjel, fele-fele takaró volt rajtunk, és még bőven aludt, szóval eszem ágában se volt felébreszteni.
Lili a szoba másik felében lévő matracon aludt, ránézésre is nagyon mélyen, egy kicsit vicces pozícióban, de egyébként kényelmesnek tűnt, a takarót félig lerugdosta magáról álmában, az egyik csuklója lelógott a matracról, a szőke haja pedig csapzottan hullott az arcába, mindenesetre nagyon aranyosan szuszogott.
Márk és Emma a nagy ágyon voltak - Márk hason fekve aludt, Szaszához hasonló pozícióban, a cipője hanyagul volt eldobálva az ágy mellett, valószínűleg konkrétan csak bevágta magát hajnalban az ágyába Emma mellé, aki a falhoz közelebb aludt oldalt fekve, Márk felé fordulva. Emma keze egyébként Márk karján volt, valószínűleg alvás közben rakhatta oda.
Nem feltételeztem, hogy bárki ébren lenne rajtam kívül a házban, meg egyébként is kényelmes volt az ágyneműmben, úgyhogy nem mentem sehova, csak felvettem a telefonomat a földről, amit éjszaka raktam oda, és bekapcsoltam, hogy elüssem az időt.
Először is írtam Anyának, másodszor pedig megnyitottam a telefonos jegyzeteimet, és ezzel gördülékenyen el is ment egy óra, fel se tűnt.
Az ágy felől hallottam hangokat először, mire arra fordítottam a fejem - Emma volt, aki utánam elsőként ébredt, majd egy kis forgolódás után végül kimászott Márk ágyából.
- Szia Regi - köszönt suttogva, a szemét megdörzsölve, ahogy a szoba ajtajához lépett és észrevette, hogy én is ébren vagyok.
- Jó reggelt - köszönte vissza kedvesen, felnézve a telefonomból.
Emma egy pillantásra a mellettem alvó, póló nélküli Szaszára nézett, majd a telefonjával és egy doboz cigivel a kezében, halkan kisurrant a szobából, hogy senkit ne ébresszen fel.

Emma még nem jött vissza kintről, amikor Szasza megmozdult mellettem, mire egyből rámnéztem. Már nagyon vártam, hogy felkeljen, szóval belelkesültem tőle.
- Szia - köszöntem neki mosolyogva, halkan, ahogy azt érzékeltem, hogy egyértelműen felébredt.
Szasza a hátára fordulva megdörzsölte az arcát, majd pár pillanat múlva, a friss ébredéstől érces hangon megszólalt.
- Szia, Kicsim.
Ez megmelengette a szívem így reggel.
Mosolyogva visszacsúsztam mellé ülésből fekvésbe, hogy megajándékozhassam a "csodás reggelem van, mert melletted ébredtem, és remélem, neked is"- hozzábújásommal.
- Mikor aludtál el? - érdeklődtem tőle egy pár másodperc mosolygós, szemlehunyós-csend után.
- Passz. Kérdezz könnyebbet.
Halkan nevettem egyet, majd kicsit felemeltem róla a fejem egy rövid jó reggelt-csók erejére.
- Gondolom, megint te keltél először - jegyezte meg Szasza, miután megcsókoltuk egymást.
- Nem is értem, honnan gondoltad - nevettem fel halkan.
- Lehet, onnan, hogy eddig még konkrétan csak elaludni láttalak, felkelni soha - válaszolta derűsen.
- Aki korán kel, aranyat lel - válaszoltam költőien, mosolyogva.
- ...az mazochista - fejezte be helyettem a mondást a gödröcskéivel az arcán, mire újra felnevettem - Van még ébren valaki?
- Emma, de az előbb kiment a szobából. Márk és Lili még bőven alszik.
- Látszik, kik a családtagjaim - jegyezte meg jókedvűen belegondolva, majd miközben erőt véve magán, felült, lehajolt hozzám, és a derekamat megsimítva egy csókot nyomott az ajkaimra, mire ösztönösen átöleltem a nyakát, a tarkójánál megsimogatva.
Ahogy elhajoltunk egymástól, mindketten feljebb toltuk magunkat félülésbe a kanapé támlájának dőlve, és ebben a pillanatban nyílt a szoba ajtaja, amin Emma jött vissza.
Szasza és én egyszerre néztünk rá.
- Helló - köszönt neki Szasza lazán, egy miattam rajtamaradt, halvány mosollyal az arcán, amit a csókunk után eredetileg még nekem intézett.
- Jó reggelt - köszönt vissza neki Emma egy kicsit elmosolyodva.
Emma egyébként egy melegítőshortban és egy bő pólóban volt, így látszott a lábain, hogy milyen vékony, jó értelemben. Sportosan vékony. A világosbarna, rövid, fokozatosra vágott egyenes haja egy kicsit kócos volt, a frufruja összekuszálódott az alvás során, de valahogy még ez is jól állt neki.
Nem volt rajta smink, talán csak egy kevés szempillaspirál-maradvány, de az is alig volt észrevehető, viszont smink nélkül is nagyon szépnek találtam a világos porcelánbőrét, a nőies arcélei kiemelték az arca legszebb vonásait, a természetesen rózsaszín ajkai telten és egészségesen színlettek, a friss orrpiercingje pedig pici strasszként csillogott az orra egyik oldalán, de nagyon jól állt neki. Emma szép lány.
A hosszú, keskeny ujjaival csendesen becsukta a szobaajtót, majd Márk ágya felé vette az irányt, mi ketten pedig utánanéztünk.
- Rúgd ki onnan - jegyezte meg neki Szasza a gödröcskéivel az arcán, Márkra utalva, akitől kicsit nehézkes volt Emmának visszamásznia az ágyba.
- Az lesz - nevette el magát Emma halkan.
Mindketten figyelemmel kísértük, ahogy Emma kicsit odébb gördítette Márkot, így vissza tudott feküdni mellé.
Hárman voltunk ébren a szobában, Emma, Szasza és én, mi ketten ráadásul egy ágyban, ami sokkal kellemetlenebbül is kijöhetett volna, ha Emma nem dönt úgy, hogy megpróbál visszaaludni, Szasza és én pedig, hogy kimegyünk a szobából, amíg a többiek alszanak, így szerencsére ezt megúsztuk.