Elvarratlan szálaink

- 62 -

[Alíz szemszöge]
Regi mondta, hogy Márknak barátnője van, ami először kicsit rossz volt, de igazából úgy se gondoltam soha komolyan, hogy bármi lehet köztem és igazából akármilyen fiú között (nemhogy Márkkal), mármint, ez csak valahogy az olyan lányokkal történik meg, mint Regi, vagy Lili, vagy az egyik új osztálytársam, Móni, akibe szerintem az összes fiú szerelmes az évfolyamból. Valamit tudnak, amit én nem. Szerintem soha senki nem fog elhívni randizni, nem is tudom elképzelni, de már elfogadtam. Csak néha álmodozok róla, de nem tudom elhinni, hogy ez velem is megtörténhet.
Szóval annyiból jó volt, hogy megtudtam, hogy barátnője van (ha jól értettem, Szasza volt barátnője, ez azért egy kicsit fura), hogy így valamiért kevésbé tartok attól, hogy találkozok vele, ezért ma nem volt annyira para abban az irányban menni haza, mint a többiek, mivel azt az utat, amerre menni szoktam (mindig zenét hallgatok alatta), most felújították.

Az új sulimat sokkal jobban szeretem, mint a régit. Kicsit kevesebb az ablak, ezért néhány folyosó sötétebb, mint a régi sulimban, de vannak olyan részei, amiket sokkal jobban szeretek. A könyvtár nyitva van minden szünetben, és találtam pár fotelt, amik a polcok mögött vannak, és ott nem szoktak lenni, mert néhány magyartanár arrafele járkál néha, de engem ez nem zavar. A magyartanárom is arra szokott járni, párszor beszélgettünk már a könyvtárban, amikor elvonultam oda szünetekben, és tök jó volt, mert nagyon kedves a tanárnő és szerintem jó viszonyom lett vele. Emiatt a magyarórák a kedvenceim, és valahogy biztonságban érzem magam a tanárnő közelében. Szóval a könyvtárat nagyon szeretem. Ezenkívül az udvaron is találtam egy padot, amit általában nem foglal be senki, úgyhogy azon ott mindig jól elvagyok. Tudom, hogy hülyén hangzik, de mostanában színezni szoktam, csak úgy, mert az alatt tudok gondolkodni, meg zenét hallgatni, és mégis csinálok valamit közben.
Azt szeretem még ebben a suliban, hogy nagyon sokan szoktak olvasni szünetekben, ami miatt soha nem érzem furán magam, ha egyedül kötöm le magam valamivel. Nem néznek ki miatta, és ez jó érzés. Igazából eddig semmivel kapcsolatban nem néztek ki, jó, annyira nem is ismernek, én vagyok a csendes lány az osztályban, de senki nem bánt, nem beszélnek ki, mert nem is tudnának mit kibeszélni. Próbálok mindenkivel kedves lenni, és úgy érzem, hogy ilyenkor mások is kedvesek velem. Sok a lány az osztályomban, ami jó, mert nem olyan lányok, mint az előző suliban Lucáék. Sokkal jobb érzés a közelükben lenni.
Amikor ebbe a suliba kerültem, az igazgatónőnek mindent elmondtak Anyáék, hogy miért akarnak idehozni ilyen sürgősen, talán emiatt is vettek át ilyen hamar, és egyből összeismertettek a sulipszichológussal. Eddig párszor voltam nála, mert az igazgatónő az átvételemkor egyből értesítette a pszichológust, hogy járni fogok hozzá, ez igazából nem az én döntésem volt, de mivel kedvesnek tűnt a pszichológus, és szerencsére órák után vannak vele alkalmaim, ami senkinek nem tűnik fel az osztályomból, mert addigra hazamennek, nem ellenkeztem. Eleinte kicsit feszélyező volt az egész, de aztán rájöttem, hogy igazából kedves és egyre könnyebben mondok el neki dolgokat. Regiről sokat meséltem neki, mert az valahogy könnyen megy, sokkal könnyebben, mint magamról, és rajta keresztül tudtam beszélni a problémáimról. Például az ájulásomat úgy meséltem el, hogy elmeséltem Regiről, hogy ott volt mellettem, amikor ez történt, ezután pedig a pszichológus rákérdezett, hogy miért, hogy volt ez pontosan, és innentől kezdve valahogy jobban ment a mesélés.
Az új sulimban azt is szeretem, hogy kisebb, mint az előző, nincs annyi ember, nincs akkora tömeg, így nincs annyi tekintet rajtam, amikor végigmegyek az aulán. Szeretem azt is, hogy nem akkorák a terek. Inkább folyosók vannak, mint aulák, és ez sokkal komfortosabb. Az épület nem annyira modern, mint az előző, inkább régiesebb kicsit, de jó értelemben. Néhány folyosón vannak könyvespolcok, amikről szabadon el lehet vinni könyveket, az osztályteremben sok a fából készült bútor, ami sokkal családiasabb, a lépcsőknek pedig kicsit roxfortos hangulata van. Tetszik a korlát.
A tesiórák is sokkal jobbak, mert sokkal kevesebb a sportoló, és nem olyan durvák, mint az előző sulimban. Sokat szoktunk játszani, amiben én annyira nem vagyok jó, de egyrészt legalább nem csak futunk, meg erősítünk, másrészt pedig nem olyan ciki, mert a többiek is elbénázzák a dolgokat néha. A tesipóló pedig sötét színű. Nem kell azon aggódnom, hogy átlátszik-e az izzadtság. Ráadásul egyenpulcsi is van tesiórákra, amit bármikor hordhatok anélkül, hogy bárki furán nézne, hogy miért vagyok pulcsiban.
És mivel sokkal kevesebb fiú van, mint az előző iskolámban, ebből következtetve kevesebb a szerelmespár is a sulin belül, akik azt sulykolnák belém, hogy mindenkinek van már barátja vagy barátnője, csak nekem nem, és velem van a probléma.
Ezen a helyen sokkal kevésbé érzem azt, hogy probléma lenne velem, és nem tudom, hogy ez annak a hatása, hogy nem ismernek engem, vagy csak hogy kiszakadtam a régi közegemből és ide kerültem, mindenesetre itt most tényleg jobban érzem magam.
Ha Regi nem lett volna olyan önzetlen és megértő, és nem támogatott volna abban, hogy átjöjjek, most ez nem így lenne. Regi volt az egyetlen dolog, ami visszatartott attól, hogy eljöjjek abból a suliból, egészen addig, amíg nem mondtam el neki, és ha azt mondta volna, hogy nem szeretné, hogy elmenjek a régi gimimből, vagy azt éreztem volna rajta, hogy nem akarja, biztosan ott maradtam volna.
Hiányzik az, hogy Regivel legyek délelőttönként, mert az egyetlen barátnőm, de ezzel egyszerre nagyon hálás is vagyok neki. Regi igazi barát, és néha belegondolok, hogy mennyire jó, hogy addig abban a suliban maradtam, amíg meg nem ismertük egymást. És hogy mennyire jó, hogy ilyen önzetlen tud lenni. Ha fiú lennék, én is biztosan szerelmes lennék belé, mert rá fel lehet nézni, mert olyan kedves, okos, és megértő, és még nagyon szép is.
Volt, amikor úgy éreztem, hogy Regihez sokkal jobban illenek az olyan barátnők, mint Lilien, akivel együtt járnak bulizni, mindenféle menő helyekre, tök jó programjaik vannak, Lilien által meg tud ismerni új embereket, jó társaságokba tud kerülni, együtt járnak táncedzésre, az a fellépésük is annyira jó volt (megnéztem videón), meg egyébként is Lilien bátyjával jár, és Márkkal is olyan jó barátsága van... néha kicsit féltékeny is voltam Lilienre, de igazából rá minden miatt, és már nagyon régóta. Már Regi előtt is az voltam, főleg akkor, amikor tavaly Vincének Lilien tetszett, mert annyira gyönyörű, annyira csinos, olyan menők a ruhái, a cuccai, a kisugárzása, a megjelenése, annyira tehetséges, és mindenki szereti, amit teljesen meg tudok érteni, meg mindenkinek ő tetszik, de ezt is megértem, ő a legnépszerűbb lány a sulinkból, és mindenki olyan akar lenni, mint ő, és épp ezért sokáig így voltam vele, sőt, talán még most is.
Viszont azóta, hogy Regi kiállt mellettem, úgy érzem, hogy nekem is nagyon jó barátnőm, talán máshogy a barátnőm, mint Liliennek, de nincs bennem az, hogy az ő barátságuk erősebb lenne, vagy azt Regi jobban szeretné, csak másmilyen az egész. Mindenesetre Reginek tényleg nagyon hálás vagyok, és jó lenne, ha egyszer viszonozni tudnám neki mindazt, amit kaptam tőle, azt a támogatást, vagy hogy a legmélyebb pontomon is ott volt velem, hogy átsegítsen rajta.
És emellett lehet, hogy nem is annyira számít az, hogy elhív-e valaki randizni, vagy sem, mert egyelőre azt is nehéz felfognom, hogy talán kezdek kikerülni valamiből, amiből azt hittem, hogy soha nem leszek képes.