Elvarratlan szálaink

- 59 -

Nagyon szerettem volna beszélni Szaszával élőben az országos meccse előtt, vagy legalább csak megölelni, de sajnos minden keresztbetett a mai napon és nem így alakult.
Tudtam, hogy ma délelőtt volt Emmánál, hogy megbeszéljék a dolgaikat, és nagyon sokat gondoltam rá - bár üzenetben beszéltünk valamennyit, és azt mondta, hogy tudtak normálisan beszélni, jutottak is valamire és volt értelme, amikor a nagy sportcsarnokban a nézőtérről láttam őt felmenni a jégre, valamiért azt éreztem rajta, hogy nincs felhőtlen hangulatban.
Nem tudtam, hogy miért, ez a beszélgetés Emmával csak eszembe jutott indokként, hogy mi van, ha amiatt, de egyébként abba se voltam biztos, hogy tényleg fura hangulata van, vagy csak én gondolom bele, mert valójában csak koncentrál és a játékban van mentálisan.
Ez tényleg egy fontos meccs volt, egy mérföldkő a céljáig, és nagyon meg akarta nyerni, hogy biztos legyen a továbbjutásuk a Londonban megszervezett Európa-bajnokságra.
Egyszer megnéztem Szasza érmeit és díjait, amiket találtam a szobájában, amíg ő valahol máshol volt - rengetegszer volt megyei, vagy országos bajnok, és egy csomószor nem is csak a csapatát díjazták, személyesen is kapott okleveleket, érmeket, vagy kupát, mint legjobb játékos, legtöbb gólt szerző, legjobb mezőnyjátékos, legsikeresebb támadó, ésatöbbi. Nagyon büszke voltam rá. Ezenkívül EB-aranyérmes is, és tudom, hogy ezt akarja mindenáron megismételni.
Annyira szurkoltam neki ma.
Szerettem volna, ha el tudná érni a célját.

A meccsen Szasza döbbenetesen játszott.
Nem tudom, hogy csak a meccs fontossága és az erős ellenfél miatt szívta fel magát ennyire, és ezért volt ilyen kisugárzása, vagy valami más miatt is ideges volt, mindenesetre szédítően gyors volt, megállíthatatlan, elsöprő és veszélyes. Ez a másik csapatnak is feltűnt, érezhető volt, hogy elég nagy mértékben rá szentelték a legtöbb figyelmet.
Az összes rizikós helyzetet megkockáztatta, bevállalósan és merészen játszott, semmitől se megrettenve, csak ment, suhant, észvesztő sebességgel és intenzitással, akkorra erő volt benne, amit kintről is érezni lehetett, és senkiben nem hagyott kétséget affelől, hogy ő ezt most meg akarja nyerni, és meg is fogja.
Nagyon sok gólt lőtt, rengetegszer került az ellenfél kapuja közelébe, és megértettem, amiért tőle, a huszonhetes játékostól azért már tartottak valamennyire a másik csapatból, mert látták, hogy mire képes és mennyi akarat van benne.
A többiek a csapatából is hasonló mentalitásban lehettek - eszméletlen izgalmas volt a meccs, fej-fej mellett haladtak, mindenesetre azt éreztem Szasza csapatán, hogy valami feszültség mindenkiben van most.
Talán az öltözőben, csapat-szinten lehetett valami, vagy az edzőjükkel, ami mindenkire hatással lehetett.
Nagyjából félidő környékén viszont kiállítottak két embert is Szasza csapatából, mert valami fizikai konfliktus történt, valakit nekivágott valaki a palánknak, önvédelem, a harmadik beszállt... egyébként elég ijesztő volt ott helyben, még kívülről is.
Mindenesetre "agresszív viselkedés" címszóval a kiállítás után a másik csapat egy időre létszámfölénybe került. Többek között Szasza se értett egyet a büntetéssel, szét is tárta a karjait a bíró felé, hogy ez most mi, a bíró mondott neki valamit, egyébként meglepően lekezelően, mire Szasza felvont szemöldökkel kapásból visszaszólt az ellenfél csapat irányába mutatva, enyhén szólva ellenezve a döntést.
A bíró nem engedett, Szasza viszont (valószínűleg részben a bíró stílusa miatt is) szintén nem engedte el ezt még, és kérdés nélkül odacsúszott hozzá a jégen a palánkhoz, mire a bíró is felállt a székéről. Szasza megállt előtte, a bíró szavaira válaszként határozottan érvelve neki, végig nyílegyenesen tartva a szemkontaktust, meg se rezzenve, és még a sisakját is levéve közben, hogy szemtől szembe beszéljenek vele.
- Az merész - jegyezte meg Márk meglepetten elröhögve magát.
- Nyomod, Szasza - szólt előre Lili a bátyjának büszkén, ami persze odáig nem hallatszott el, de Lilinek ez a szurkolása része volt.
Szasza tényleg gond nélkül leállt vitatkozni a bíróval, keményen, egyenlő félként, eszébe se jutott megadnia magát, mert igazságtalannak találta a helyzetet, amitől ideges lett és fel se merült benne, hogy annyiban hagyja.
Ez ment is egy darabig, mindenki azt nézte, hogy most mi lesz, a legtöbben szerintem már biztosak voltunk benne, hogy vissza lesz vonva az a büntetés, Szasza körül konkrétan vibrált a levegő a feszültségtől, és nagyon határozott volt, Szasza edzője is beszállt egy idő után, a bíró viszont megmakacsolta magát kettőjükkel szemben és hajthatatlan volt, úgyhogy végül az edzője szavára Szasza szemforgatva visszament a jégpálya közepére, hogy menjen tovább a meccs.
- És akkor Szasza felcseszte az agyát - harangozta be Lili a várható eseményeket a száját elhúzva.
- Ja - értett egyet Márk, miközben a hajába túrt.
Innentől kezdve, mivel Szaszáék csapatából mindenki ki volt akadva, kétféleképpen játszottak tovább, vagy plusz lendületet adott nekik az idegesség, vagy elvett belőle, mert nem tudtak koncentrálni, mindenesetre nem voltak egységesek, így bár eddig felhozták a vezetést, megint fej-fej mellettire esett vissza az állás.
Szasza az előbbiek táborát erősítette, érződött rajta, hogy ideges, hogy dühös, és ennek fényében játszott tovább, a két csapattársa kiállítása után kapásból lőtt egy óriási gólt, egy olyat, amit alig fogtak fel egyáltalán, mert akkora erővel történt.
A döbbenettől kikerekedett szemekkel tapsoltam neki, tulajdonképpen annyira, hogy már teljesen kipirosodott a tenyerem és a hangomból is ment el, de nem sajnáltam.
Innentől kezdve minden felgyorsult - valahogy itt már sokkal veszélyesebbnek tűnt a meccs, Szasza is olyanokat csinált, meg kockáztatott, hogy néha én ijedtem meg, és persze úgy tűnt, hogy tudja, mit csinál, mégis féltettem kicsit, azért ez elég durva sport, és ekkora sebességben, ilyen erővel bármi megtörténhet.
Főleg, ha valakiben annyi feszültség és indulat van, mint akkor őbenne.
- Konkrétan minden gólt Szasza lövi most már, mi van velük? - fogta a fejét Lili, aki hozzám hasonlóan szétizgulta az egészet.
- Szét vannak esve a többiek - válaszoltam meg az arcomat megdörzsölve.
- Amúgy eddig is sokat lőtt, de most már tényleg kábé minden gól ő - értett Márk Lilivel.
- Ugye? Akkor jól látom.
A meccs utolsó percében jártunk, döntetlen volt az állás, az átlagosnál lényegesen magasabb gólszámokkal, minden ezerszeresen felpörgött, csak úgy kapkodtam a fejem.
Alig volt hátra néhány másodperc, Szaszánál volt a korong, végigment a pályán, koncentrált, tudom, hogy koncentrált az idegessége mellett is, de valahogy mégis úgy alakult, hogy ellőtte a tökéletes helyen, a tökéletes időben, és...
Kapufa.
Majdnem, hajszál híján volt és megnyerték volna.
És láttam, félreérthetetlenül láttam, ahogy ettől elpattant az agya, annyira kevésen múlott, teljesen kiborult tőle magában, eközben pedig leperegtek az utolsó másodpercek és az utolsó pillanatban valahogy becsúszott egy lapos, szinte véletlen, szerencse-gól a kapujukba egy olyan játékostól az ellenfél csapatából, akivel kapcsolatban percekkel azelőtt volt esedékes, hogy kiállítsák, csak végül nem állították ki.
Egy ponttal vesztettek.
- Ez komoly? - tört ki Liliből hisztérikusan, miközben felpattant a helyéről, az utolsó gólt látva, amikor a meccs véget ért.
- Basszameg - túrt a hajába Márk idegesen.
- De ne már! - borult ki Lili ezen az egészen - Ez a gól mi a szar volt?
- Ki lehetett volna védeni simán, a kapus volt a szar, nem figyelt oda - mutatott a kapus irányába Márk.
- Senki nem volt úgy ott fejben most a végén - mondtam őszintén.
- Videóbíró! - tüntetett Lili kettőt tapsolva.
- Milyen videó? Láttuk - nézett Márk Lilire.
- De ez akkor sem fair, Szasza lehozta az egész meccset, nem kaphatnak ki egy góllal az utolsó másodpercben! - háborgott Lili - Szerintem már vége is volt a meccsnek, bent se volt az a lapos szar a végén! Kurva bíró, megverem!
- Szasza konkrétan fel fog robbanni - közölte Márk.
- Szerintem már felrobbant - vágta rá Lili - És én is felrobbantam. Ő mennyire robbanhat fel!
- De hát nem az ő hibája, ő volt messze a legjobb játékos - szólaltam meg.
- Nem érdekli ez szerintem - állt fel Márk.
- Na, ez a szar a csapatsportokban, tessék - mutatott a pályára Lili - Hülye bíró, szarért kellett kiállítani azt a két embert, amiatt borult meg az egész.
- Meg nem kiállítani azt a faszt, aki lőtte a gólt a végén - tette hozzá Márk.
- Hát, én megőrülök! - fogta a fejét Lili.
- Mikor lehet találkozni Szaszával? - kérdeztem kettőjüktől.
- Attól függ, hány embert nyír ki most az öltözőben - válaszolta Márk gondolkodás nélkül.
- Meg onnan kifelé - tette hozzá Lili.
- Ja - értett egyet Márk.