Elvarratlan szálaink

- 47 -

- Lilu még mindig nem került elő? - kérdezte Márk, ahogy lehuppant hozzánk a nappaliban a kanapéra.
Akkor éppen öten voltunk, Szasza és én a kanapén ültünk egymás mellett, miközben a barátom a felhúzott térdeimet simogatta a beszélgetés közben, Peti és Ambrus a velünk szemben lévő kanapén helyezkedtek el, Erik pedig - ma ismertem meg, Szasza egyik gyerekkori barátja, még elvileg általánosban voltak osztálytársak, meg együtt jártak kisebbként focira és azóta nagyon jóban vannak - egy fotelban, és miközben beszélgettünk, meg viccelődtünk, mellékesen szétdobtunk egy üveg bort.
A többiek jobbára még kint voltak a tűz környékén vagy az erkélyen, mi viszont ezelőtt olyan negyed órával bejöttünk onnan.
- Nem még - pillantott a telefonjára Szasza, majd beleivott a poharába.
- Mit mondott, mikor jön? - kérdezte Márk, miközben felrakta a lábát a dohányzóasztalra valami taco-szerűséggel a kezében, amit közben evett és fogalmunk sincs, honnan szerzett ilyet.
- Fél órája - válaszoltam Szasza helyett a szőke srácra nézve.
- Lehet, csak nem látja az időt, nem? - gondolt bele Márk, ahogy Szaszával összenéztek.
Szasza nem válaszolt semmit, csak inkább nem reagálva szóban, ráhagyva biccentett egyet, én pedig megsimítottam a karját.
Nem hozta fel sokat témába, de én észrevettem, hogy viszonylag gyakran megnézte az időt, vagy hogy a húga jelzett-e bármit.
Pont úgy viselkedett, mint aki nem tudja megmagyarázni, miért, csak rossz előérzete van, ami kicsit nekem is aggodalomra adott okot, de én voltam a nyugtató fél, úgyhogy igyekeztem nem aggódni.

Olyan húsz perccel később épp megint kint voltunk az erkélyen társaság-szinten, a legtöbben rágyújtottak, előkerült egy rekesz sör, meg valaki újhoz került a hangszóró, szóval kicsit másféle zenéket hallgattunk, mint az azt megelőző másfél órában, de igazából jó volt, Biankával (akit már ismertem tegnapról) még táncoltunk is rá pár perccel előtte, amikor a konyhában kaját kerestünk magunknak, mindenesetre épp kint voltunk és felhőtlen volt a hangulat, amikor Szaszát felhívta Lili, úgyhogy a barátom lerakta a sörét, beleszívott egyet a cigijébe, pár lépéssel odébb ment és felvette.
Bár benne voltam a beszélgetésben, amíg telefonált, figyeltem rá, hogy mi látható az arcán - nagyjából tíz másodperce telefonált csak, amikor gondolkodás nélkül elnyomta a nemrég meggyújtott cigijét, és vonalban maradva sietősen, gondolkodás nélkül bement a házba, amitől egyértelműen rossz érzésem támadt, úgyhogy pillanatokon belül követtem őt, pár percet kérve a többiektől.
- Merre vagytok? - kérdezte Szasza a telefonban, ahogy végigment a házon az előszoba felé tartva, miközben érzékelte, hogy vele jöttem, de teljesen a lány szavaira figyelt, minden kimondott szótöredékre, ami akárhogy is füleltem, nem Lili hangja volt, pedig tisztán láttam, hogy amikor Szaszát felhívták, Lili neve szerepelt a kijelzőn, és ez nem nyugtatott meg nagyon.
Az előszobába érve Szasza gyorsan felvette az edzőcipőjét, mire bizonytalanul én is felvettem a cipőmet, majd ahogy Szasza kinyitotta a bejárati ajtót, a kabátomat is felkaptam, mert kimentünk a ház elé.
Szasza feszülten rágózva hallgatta a lányt a telefonon keresztül, majd ahogy kiértünk a ház elé, becsukta mögöttünk az ajtót.
- Csak álljatok meg itt, beviszem majd - mondta neki, én pedig minden egyes szavára odafigyeltem, hátha le tudok szűrni belőle valamit - Nem, az odébb van. 31-es. Arra nem lehet behajtani, a másik irányból gyertek. Lesz egy kurva nagy, fehér ház, ott jobbra majd, aztán kábé az utca közepéig gyertek be.
Nem volt sok időm kérdésekre, mert amire Szasza lerakta a telefont, fényesen világítva bekanyarodott egy taxi az utcába, mire Szasza ellökte magát a kerítésüktől és a járdához lépett, ahol lelassított az autó és kipattant belőle két lány.
- Tudsz segíteni? - nézett Szaszára az egyik lány.
- Ja, ezért jöttem ki - lépett oda Szasza, majd kiszedte a szőke húgát a kocsi hátsó üléséről.
Lili úgy tűnt, hogy egyáltalán, vagy csak alig van magánál, magától nem tudott volna megállni, nemhogy menni bárhova, úgyhogy miután a lányok továbbmentek a taxival, Szasza felvette a karjaiba a húgát, mire ösztönösen már nyitottam is nekik a bejárati ajtót, hogy Szasza be tudja venni.
- A szobájába viszed? - kérdeztem tőle.
- Jobbhíján.
Így követtem az emeletre, ahol kinyitottam neki Lili szobájának az ajtaját, Szasza pedig menyasszonyi pózban bevitte őt oda, miközben Lili a nyakánál kapaszkodott belé.
Becsuktam az ajtót magunk mögött, majd amíg Szasza lerakta Lilit az ágyra, elővettem Lili gardróbjából egy pólót és egy itthoni nadrágot, hogy ráadjuk majd ezeket.
- Csinálod? - nézett rám, a ruhákat észrevéve a kezemben - Hozok addig vizet neki.
Liliről leküzdöttem a bulizós ruháit, majd ráadtam a tiszta ruhákat, addigra pedig Szasza vissza is ért, és leguggolt a húga ágya mellé.
- Mi történt? - kérdeztem Szaszától, most, hogy már volt alkalmam rá.
- Leitatták - mondta Szasza egyszerűen - Valami faszi, aztán a barátnői már úgy találtak rá valami padon a sarokban, hogy járni se tudott, és akkor hívták a taxit. Kérdeztem a barátnőjétől, még amikor felhívott, hogy biztos pia volt-e, és nem beginázták, vagy bármi, de szerinte csak pia. Mondjuk, ha a csávó rakott volna valamit a piájába, akkor az valószínűleg nem így nézne ki, bízzunk ebben. Hol a táskája? - pillantott körbe Szasza.
- Nálam, átvettem az előbb - adtam oda neki - Szerintem mindene megvan.
- Nem lepett meg volna mondjuk, ha nem lenne meg mindene - nézett bele Szasza a kis női táskába.
Lili nem aludt, csak átfordult a másik oldalára.
- Hányni fogok - szólalt meg nyöszörögve, mire már pattantam is és áthoztam egy lavort a fürdőből, odarakva az ágy mellé.
Amint leraktam a lavort, Lili már hajolt is fölé és hányt valamennyit, mire Szasza megtartotta, én pedig fogtam a szőke haját, hogy ne legyen útban.
Nem hányt sokat, de a tisztaság kedvéért adtam neki egy zsepit, amivel lassú, határozatlan mozdulatokkal megtörölte picit a száját.
- Meg fog halni a másnaposságtól holnap, baszki - jegyezte meg Szasza nekem - De lehet, még holnapután is.
- Legalább valamennyi kijött most belőle.
- Ennyi nem fog kijönni belőle. Na, megvagy, Hugi? - kérdezte Szasza Lilitől.
- Nagyon szarul vagyok - jött ki ez a pár szó Liliből, elég összemosottan.
- Fürdőszobáig el tudsz menni?
Lili lehunyt szemmel megrázta a fejét és gyakorlatilag visszarogyott az ágyára.
- Igyál már valamit - mondta neki Szasza.
- Nem, nem - tiltakozott Lili egyből, de összefolytak a szavai, úgyhogy különösen figyelnünk kellett, hogy mit mond - Így is szarul vagyok.
- Vizet, te - nyúlt a pohárért Szasza, amit behozott korábban - Tudsz inni egyáltalán?
- Nem akarok inni.
- Nem azt kérdeztem, hogy akarsz-e - ült le Szasza a húga mellé az ágyra - Ülj fel valamennyire, Hugi - húzta fel a hátára rakva a kezét, majd ahogy Lili ülőpozícióba került, meg is tartotta a karjával, különben rongybabaként hullott volna vissza az ágyra.
Ahogy Szasza végül megitatta Lilivel a vizet, Lili a bátyjának dőlt.
- Tudsz adni még?
Elvettem a poharat Szaszától, majd gyorsan átmentem a fürdőbe, hogy újratöltsem.
Amikor visszaértem vele, Lili azt is megitta, majd visszafeküdt az ágyára.
- Hülye Nándi.
A szavait értelmezve Szaszával összenéztünk.
- Legalább ezzel egyetértünk - gondolt bele Szasza.
- Örökre egyedül leszek! - fakadt ki Liliből nyöszörögve, mire ránéztünk.
- Miért lennél? - kérdezett vissza Szasza.
- Mert senki nem szeret.
Azért ezt szomorú volt hallani tőle, mert ez alapján tényleg ez lehet benne, csak most mondta ki.
- Téged? Szerintem ezt gondold át mégegyszer - válaszolta Szasza Lilinek, miközben picit megemelte a húga fejét és eligazította a párnáját.
Lili erre nem válaszolt, talán el se jutottak az agyáig ezek a szavak, csak pár másodperc múlva megszólalt újra.
- Szasza.
- Igen?
- Úgy vittél fel az előbb, mint Apa Anyát.
- Mi? - nevette el magát Szasza értetlenül, de így is nagyon kellett figyelnie, hogy mit mond Lili.
- Olvastam a naplóban.
- Hogy Anya úgy bebaszott, hogy Apa vitte fel a szobájába, mert nem tudott járni magától? Azt nem hinném - mosolyodott el Szasza.
- Neeem. Elájult. És Apa felvitte a suliorvosiba - válaszolta Lili, bár az utolsó szót nem értettük tisztán, csak utólag következtettem ki.
- Te is az ájulás szélén vagy mondjuk.
- Aztán összevesztek. De szerelmet vallottak egymásnak.
- Na, az jó - hagyta rá Szasza elröhögve magát.
- Egyedül fogok maradni.
- Te sose vagy egyedül, Hugi.
- Nátán is hülye. Mindenki hülye!
Szasza magában mosolyogva hagyta, hogy Lili kifakadjon.
- Szasza - szólalt meg Lili megint.
- Mondd.
- Ribanc vagyok?
- Ki mondta ezt?
- De komolyan, ribanc vagyok? - kérdezte meg újra.
- Miért lennél?
- Mert nem tudok elköteleződni, csak szarul.
- Attól, hogy volt pár szakításod, meg hülyékkel vagy körülvéve, nincs gáz az elköteleződéseddel, Hugi.
- De. És egy szar vagyok - nyöszörgött Lili.
- Hogy lennél az?
- Szerinted ki lesz életem szerelme?
- Honnan tudjam? - röhögte el magát Szasza őszintén.
- Te mindent tudsz.
- Lesz olyanod, nyugi - tért vissza Szasza Lili élete szerelmére - Rágörcsölsz.
Lili erre nem tudott válaszolni, úgyhogy pár másodpercig csend volt, ami alatt már épp nyitottam volna a szobaajtót, hogy hagyjuk pihenni, amikor újra megszólalt.
- Te vagy a kedvenc bátyám - mondta Szaszának lehunyt szemmel.
Szasza erre elnevette magát, függetlenül attól, hogy pár perce még mennyire feszült volt.
- Te tényleg nagyon be vagy baszva.
- De komolyan.
Szasza halványan elmosolyodott.
- Most hiába mondanám, hogy te meg a kedvenc húgom vagy, kurvára nem fogsz emlékezni rá, úgyhogy ezt máskorra tartogatom inkább - mosolygott szórakozottan, miközben kicsit megemelte Lilit alulról, hogy kihúzza alóla a takaróját, hogy aztán betakarja vele - Kérsz valamit amúgy?
Lili egy picit megrázta a fejét, miután egyáltalán felfogta a kérdést, mire Szasza felállt mellőle a guggolásból és újra kérdezett tőle.
- Biztos? Most használd ki, hogy ugráltathatsz, többet ilyet nem lesz.
Ezen magamban nevettem egyet, Lili pedig a párnájába fúrva a fejét, újra nemlegesen reagált.
- Hagyjuk aludni akkor - mondta nekem Szasza - Hugi, ha hánynod kell, a lavorba, ha lehet.
- A szőnyeget azért elhúzom szerintem - vettem el azt az ágya mellől, csak mert a pihe-puha kis szőnyeget jelentősen nehezebb kimosni, mint feltakarítani a parkettáról - Ne hozzunk még egy pohár vizet neki?
- Hozhatunk, de mondjuk sokat nem raknék rá, hogy meg is találja, ha kell neki - válaszolta Szasza.
Mindenesetre töltöttünk még Lilinek egy pohár vizet, majd mivel szinte már aludt is egyből, becsuktuk az ajtaját magunk mögött.
- Párszor azért benézek majd hozzá, hogy mi a helyzet - mondta Szasza, ahogy kijöttünk.
- Én is - értettem egyet.
Mielőtt lementünk volna az emeletről a többiekhez, még megálltunk ketten egymással szemben.
- Annyira éreztem, hogy lesz valami, basszameg - dörzsölte meg az arcát Szasza feszülten, most, hogy már külön voltunk Lilitől és nem róla gondoskodott, így kijöhetett rajta a felgyülemlett idegesség.
Érdekes volt látni, ahogy félre tudta tenni a saját feszültségét, magában tartani annyira, hogy alig lehetett róla megmondani, amíg Lilivel törődött és őt nyugtatta.
Nem először csinálhatja a húga érdekében.
Őszintén tisztelem őt és felnézek rá.
- Legalább nem lett nagyobb baj - néztem rá - Sokkal rosszabb is történhetett volna.
- Jobb, ha nem gondolunk bele, hogy mi lehetett volna, baszki. Konkrétan bárki azt csinálhatott volna vele, amit akar, alig van magánál. Még jó, hogy a barátnői megtalálták.
- Igen - értettem egyet, majd megkönnyebbülten elsóhajtottam magam a gondolattól, hogy tényleg nem lett ennél nagyobb baj - Olyan rendes voltál vele - mondtam neki őszintén.
- Te is. Kösz amúgy - nézett rám, így utólag megköszönve, hogy segítettem neki.
- Ez a minimum - mosolyogtam rá.
Szasza lehunyt szemmel sóhajtva egyet az egésztől, beletúrt a hajába, majd ahogy visszanézett rám, megszólalt újra.
- Ezért nem miattad aggódtam volna jobban, ha ketten lettetek volna ebben az élethelyzetben egyébként - tért vissza a korábbi beszélgetésünkre, csak mert minden beigazolódott, amit pár órája mondott a konyhájukban.
Jól esett, hogy bízik bennem és a felelősségtudatomban.
- Én pedig ezért nem aggódok melletted - válaszoltam mosolyogva, tekintve, hogy jelenleg sokadszorra szerettem belé attól, ahogy kezelte a szituációt és törődött a húgával.
- De most komolyan, faszért ilyen felelőtlen. Tudom, hol voltak, nagyobb esélye volt konkrétan, hogy kihasználja valaki, hogy ennyire magánál sincs és semminek nem tud ellenkezni, mint hogy már aludjon is itthon.
- Egy hete szakítottak Nándival, biztosan ez is közrejátszott abban, hogy nem volt meg ugyanaz az önkontrollja, mint máskor.
- Ja, vágom. Ezért kéne ilyenkor fokozottabban vigyáznia magára.
Megsimítottam a karját, mire sóhajtva inkább el is engedte a témát.
- Márknak szóljunk? - kérdeztem tőle.
- Ja, persze - mondta Szasza a húga szobája felé nézve - Meg senki nem is jön fel az emeletre, hogy tudjon aludni. Csak mi, vagy Márk, ha benézünk hozzá. A többieket nem engedem fel.
- Biztos megértik.
- Megértik, vagy nem, a húgom alszik, szóval nem jönnek fel.
- Mondjam én is pár embernek?
- Nem kell, mondom majd én.
Bólogattam, majd inkább mi is lementünk az emeletről, hogy hagyjuk aludni Lilit.
Na, igen.
Sokadszorra látom be, hogy Szasza karaktere mennyire hiányzott az életemből korábban.