Elvarratlan szálaink

- 60 -

- Boldog szülinapot!
Márk április tizenegyedikén lett tizennyolc éves, ami csütörtökre esett, így két nappal később, tehát ma volt a szülinapi bulija.
Mivel már április közepe van, érezhetően kezd jó lenni az idő, igazi tavaszias, kellemes, így a buli náluk volt, jobbára a kertben. Márkhoz illően a grillszett is előkerült, szóval jelentem, több grillezett húst és zöldséget ettem, mint valaha, mindenesetre nagyon finom volt.
- Csak úgy repül az idő - poénkodott Lili eljátszva az elérzékenyülést Márk "felnövését" illetően, mire nevetve ránéztem.
Tényleg repül.

Az utóbbi majdnem egy hónapban sok minden történt.
Először is, Alízt átvették az új sulijába. Még mindig furák nélküle a tanítási napok, és bár délelőttönként így nem tudunk együtt lenni, annyi biztos, hogy még ha kicsit más formában is, a barátságunkat megerősítette az, hogy iskolát váltott - kicsit olyan, mint ha a kapcsolatunk átlépett volna iskolai barátságból, amit az osztálytársi viszony és a mindennapos találkozás tart össze, a sokkal igazibb barátságba. Alíz eleinte szinte minden nap beszámolt arról, hogy milyen az új hely, milyenek az emberek, én pedig minden ilyen alkalommal próbáltam nagyon megerősítő lenni, és mindenről érdeklődni, amiről csak tudok.
Alíznak tetszik az új sulija, mert állítása szerint sokkal kevésbé lóg ki a többiek közül, mint itt. Ennek őszintén örültem. Bár tudomásom szerint szoros kapcsolatba még nem igazán került senkivel, azt mondta, hogy befogadóak voltak vele a többiek, és egyébként sokkal több a lány, mint a fiú (erre számítottam, tekintve, hogy kifejezetten humános beállítottságú iskola), de a fiúk is nagyrészt rendesek. Ez mindenképpen biztató. Ezenkívül Alíz összeismerkedett Karinával, aki gólyanapon volt abban a suliban (nagyon jól sikerült a felvételije, úgyhogy szinte biztos, hogy felveszik oda, nagyon szurkolok neki), és elvileg mindkettőjüknek szimpatikus volt a másik, úgyhogy most tudomásom szerint köszönőviszonyban vannak, meg követik is egymást Instán.
Alíz új sulija Szaszáék gimije alatt van egy utcával, így próbáltam puhatolózni Alíznál, hogy esetleg találkozott-e valamikor Márkkal, ezt a témát pedig Alíz eleinte nagyon próbálta kerülni; később kiderült, hogy azért, mert suli után, délutánonként szándékosan a kevésbé forgalmas irányban szokott hazamenni, a hosszabb úton, amerre a diákok jellemzően nem szoktak, mivel az elájulós-balesete óta parázik Márkkal találkozni, és attól fél, hogy meg se tudna szólalni a közelében azután, hogy Márk vitte be a suliorvosiba és szinte mindent tud róla, egyszóval zavarban lenne, nem tudná kezelni, fél, hogy beégne Márk előtt és emiatt inkább szabotálja a találkozás lehetőségét is.
A probléma ezzel csak az, hogy ezt addig játszotta már, hogy Márk lassan nem is fog a gimijébe járni, mert mindjárt érettségizik, és próbáltam ezt jelezni neki, hogy ezt a rövid időt használja még ki, ha már ilyen szerencséje van, hogy egy utcányira vannak egymástól, de nem igazán hatott.
Márknál is puhatolóztam, hogy esetleg látta-e valamikor Alízt, ő pedig azt mondta, hogy nem, eddig egyszer se. Elvileg magában már többször össze is zavarodott, hogy most akkor ide jött-e végül, mert nem értette, hogy akkor hogy nem látta eddig (megértem), és már azon volt, hogy biztos ő a hülye és félreértett valamit, mindenesetre miután megerősítettem neki, hogy nem hülye, Alíz tényleg oda jár, azt tudom, hogy egyszer ráírt Alízra és megkérdezte tőle, hogy milyen az új sulijában. Alíz egyből felhívott, amikor meglátta az értesítést, és minden válasza előtt megerősítést kért tőlem, mielőtt elküldte volna Márknak az üzenetet. (Márk és Alíz kapcsolatában én vagyok a megerősítő harmadik fél.) Márk nagyon jófej és rendes volt vele, érdeklődött, hogy milyen az osztálya, milyenek az emberek, jó-e a büfé (igen, ezt is megkérdezte) és igyekeztem nem mosolyogva, meglepődés színlelve hallgatni, amikor Márk szemszögéből hallottam később ugyanezt a történetet.

Ezenkívül még március végén megkerestem Anitát, a táncedzőt, hogy szívesen belevágnék a szólóprojektbe, így az edzéseim száma nőtt, a csapatos- és a páros-edzéseken kívül külön edzéseim is vannak, jobbára hétvégén, de szívesen csinálom. Elvileg nyár elején lesz egy válogató egy országos tánccsapatba, amire most nagyon motivált vagyok, úgyhogy arra gyakorlunk sokat, illetve a következő fellépésen szóló-produkcióm is lesz.
Egyébként az utóbbi egy hónapban Karinával és Zsolttal is elkezdett jobban összeforrni a családi életünk - többször is voltak nálunk, én is voltam Zsoltnál Anyával, tavaszi szünetben pedig még a lovastanyára is kimentem Karinával, ahol Karina mindent lelkesen bemutatott, a tanyát, az összes lovat, egy nyugodtabbra még rá is vett, hogy üljek fel, tartott nekem lovasbemutatót Csillaggal (a lovával), szóval összességében nagyon aranyos program volt, és úgy érzem, hogy sokkal közelebb kerültünk egymáshoz a hetekben.
Egyszer olyan találkozót is tartottunk nálunk, ahová Szaszát is áthívtam, akivel persze Zsolt és Karina a fellépésemen találkoztak már, de ez alkalommal rendesen tudtak beszélgetni is, és nagyon jó érzés volt.