Elvarratlan szálaink

- 69 -

[Egy évvel ezelőtt]
- Megcsaltalak, Regi.
Erre a mondatára kihagyott a szívem egy ütemet.
- Tessék? - kerekedtek el a szemeim, Bence pedig a világ természetességével erősítette meg.
- Szonjával járok.
Hitetlenül, idegesen elnevettem magam, miközben a torkom elszorult, én pedig először el se akartam hinni, hogy ez igaz.
- Ezért jöttél ide? - borultam ki könnyes szemekkel - Ezért beszélünk most, ezért vitatkozunk, hogy ezt így belökd a végén? - emeltem meg a hangom hisztérikusan.
- Nem üzenetben akartam szakítani - vont vállat.
Összetört a szívem.
Ripityára.
- Azt hittem, megmagyarázni akarod majd, hogy miért kerülsz - suttogtam könnyezve.
- Hát... - vonogatta a vállát újra - Nem.
Kitört belőlem a sírás, ott, előtte.
Sebezhető voltam, és meg is sebzett, gondolkodás nélkül.
- Mióta jársz vele is? - kérdeztem tőle homályos tekintettel, megremegő hangon.
- Két hete nagyjából.
- Pár napja még azt mondtad rá, hogy nem kell aggódnom miatta!
- Aggódnod tényleg nem kell.
Csak pislogni tudtam, széttárni a karom a világ felé, hátha megválaszolja nekem, hogy mégis mit vétettem.
- Hogy lehetsz ilyen? - tört ki belőlem.
- Szonja mellett jobban érzem magam.
- Egy éve a barátnőd vagyok! - fakadtam ki.
- És?
Fájt a nemtörődömsége. Nagyon fájt.
- Nem tudom elhinni, hogy megcsalsz, Bence. Ráadásul két hete!
- Csak gondoltam, kipróbálom, hogy vele milyen, mielőtt szakítanék veled.
- Hogy kezelhetsz így? - borultam ki - Mint egy ideiglenes tartalékot, amíg nem találsz jobbat nálam?
- Te is megtehetted volna.
- De nem tettem meg, mert én szeretlek téged, és veled akartam maradni!
- Hogy tudd kinek mondani még a szarjaidat? - vágta rá - Csak mert te meg így kezeltél!
- Nem, a barátomként kezeltelek! Te kérdeztél az otthoni dolgaimról!
- Mert veled ezt kellett csinálnom!
- Kellett? - tágultak ki a szemeim hitetlenül.
- Ja, kellett! Szonja mellett legalább nem kell.
Keserűen mosolyogva, a fejemet elfordítva megtöröltem a szemem.
- Miért csinálod ezt? - néztem vissza rá könnyes szemekkel, remegve.
- Mit?
- Mint ha nem érdekelne ez az egész.
Bence vállat vont.
- Mert már nem érdekel.
Soha nem törtek még össze így.

[Egy évvel később/most]
Szasza nem hívott vissza tegnap.

Nem fogom azt hazudni, hogy miután hazaértem a próbáról, nem néztem ötpercenként a telefonomat, nem estem kétségbe minden egyes eltelt húsz perc után, amikor még mindig nem láttam kiírva a nevét a képernyőmön, nem volt bennem az ideg és az aggodalmas görcs egész este, ami aztán ahhoz vezetett, hogy elalvás előtt, amikor a gondolataimmal küzdve órákig forgolódtam, nem sírtam el magam mindentől egyben.
Talán nem érintene ez az egész ennyire rosszul, nem gondolnék ennyire a legrosszabbra, nem lennék ilyen bizonytalan, kétségbeesett és sokkal jobban kezelni tudnám ezt a helyzetet, ha mindez nem arra jött volna rá, hogy a semmiből találkoztam az apámmal újra, akit a szemem előtt ütöttek el, összevesztem vele egy kórházban, azóta pedig súlyosabb állapotban van, mint előtte.
Tavaly májusban apukám távozása se érintett volna ennyire rosszul, talán meg se történt volna ilyen formában, nem fajulhatott volna el idáig, ha nem vagyok romokban lelkileg attól, hogy Bence megcsalt és elhagyott.
Ezek a dolgok egyszerűen csak összeadódnak, és sajnos igazán szeretnek egyszerre érkezni, hogy végkimerülésig meggyengítsék az embert.

Ma délelőtt volt egy külön táncedzésem, amin a mindenfelé kalandozó gondolataim és a finoman szólva nem összeszedett lelkiállapotom miatt nem tudtam azt a formámat nyújtani, amit szerettem volna, de Anita látta rajtam, hogy nagyon nem vagyok ott fejben valami miatt, ezért gyakorlatilag már ő is csak vigasztalt és motivált, ahogy csak tudott, hogy valamennyire "visszanyerjen" erre az órára.
Nagyon hálás voltam neki és egyszerre nagyon sajnáltam, mert nem ezt a teljesítményemet érdemelte, és tényleg nagyon megértő volt, akkor is, ha nem kérdezett rá, hogy mi történt, egyszerűen csak látta rajtam, hogy van velem valami és megesett rajtam a szíve. Fel is ajánlotta, hogy befejezhetjük negyed órával korábban a próbát, de nekem akkora lelkifurdalásom volt vele szemben, hogy nem éltem ezzel a lehetőséggel és megpróbáltam kiküzdeni magamból azt a maradék tizenöt percet is.
Nem úgy mennek a dolgok az elmúlt hétvége óta, ahogy azelőtt.