Elvarratlan szálaink

- 14 -

Amikor másnap reggel beléptem az osztályterembe, semmi mást nem éreztem, csak hogy konkrétan a fél osztály rámnéz, össze-, megint rám, majd egymásra és úgy csináltak, mint ha mindez nem történt volna meg.
Egy jó napindítás.

Mindegy, igyekeztem minderről tudomást se venni és elhesegetni a rossz előérzetemet, ami talán a negyedik szünetig sikerült, amikor Lili megkeresett a suliban és "azonnal beszélnünk kell"-felszólítással egy nyugodtabb helyre ráncigált a sulin belül.
- Meg kell ölni az exedet, és jelentkezek gyilkosnak - közölte mindenféle bevezetés nélkül, mire egyből megemelkedett a pulzusom a témától.
Amellett, hogy ezt és ilyen módon kezdte, már az is nyugtalanító volt önmagában, hogy Bence bármit is csinált, az Liliig eljutott, aki alapjáraton nem is beszél Dávidékkal, sőt.
- Mit mondott? - kérdeztem halkan.
- Semmit. Képek - vette elő a telefonját Lili, mire kikerekedtek a szemeim - Akarod látni, vagy csak elmondjam?
- Először inkább csak mondd - válaszoltam, ahogy közben már éreztem is a remegést belülről.
Lili arcán már előre látszott, hogy sok jóra nem számíthatok, sőt, mint ha azt mondta volna vele, hogy "mondanám, hogy ne borulj ki, de ki fogsz és jogosan", úgyhogy ő is erőt vett magán először, mielőtt belement volna.
- Mindet ő csinálta rólad gondolom, bugyiban vagy és melltartóban rajtuk egy ágyon, szerintem az ő szobájában, a háttér alapján, és ebből több is van. Meg egy másik képen melegítőben vagy, egy tükörszelfi, amin hátulról ölel át, önmagában nem is lenne gáz vele, csak hát... úgy fog meg. Mármint, konkrétan... ott van a keze.
Elkerekedett szemekkel hallgattam, és kishíján a sírás határán voltam.
- Mi? - borultam ki, elgyengülten érezve magam.
- Jézusom, Regi - szűrte le a bennem lévő érzéseket Lili az arcomról aggódva.
- Hova küldte ezeket? - kérdeztem remegő hangon.
- Dávidnak vagy Bálintnak, nem tudom, de tudod, milyenek ezek, tovább küldték, baszki. Három srácot basztam le az osztályomból egyszerre, akiknél megláttam ezt. Gondolom, nem akarod látni a képeket akkor.
- Tudom, melyikek lehetnek. Inkább nem - dörzsöltem meg az arcom, de teljesen szét voltam csúszva ettől az egésztől.
- Jól vagy azért? - fürkészett Lili.
És épp itt tartottunk a beszélgetésben, amikor megszólalt a telefonom a zsebemben, mert Szasza írt, hogy következő szünetre ér ide.
Nem tudtam eldönteni, hogy mit mondjak neki, amikor majd észreveszi rajtam, hogy valami nagyon nem stimmel.

Olyan szinten volt gyomorgörcsöm, amikor a következő órára beléptem az osztályterembe, hogy nem csodálkoztam volna, ha elsírom magam és ájultan összeesek, így egymás után.
Mindenki felém nézett, ahogy megjelentem.
Konkrétan mindenki.
A lányok összesúgtak, a fiúk egy apró mosollyal néztek rám, majd össze.
Mint ha az egész világ ellenem fordult volna - megint.
Vagy talán soha nem is volt az én oldalamon, csak egy kis ideig fegyverszünetet kötöttünk.
- Sziráki, kijönne? - szólított fel a biosztanárnő az óra elején, hogy lefeleltessen.
Gyenge lábakkal felálltam a padomból, majd hevesen verő szívvel végigmentem a padok között.
Éreztem a tekinteteket, ahogy elmentem a többiek előtt, és nem olyan tekintetek voltak, amiket csak úgy semmibe tudok venni, de valamilyen szemszögből még olyanok sem, mint amiket tavaly májusban éreztem a régi sulimban.
Úgy éreztem magam, mint egy tárgy, mint egy megtestesült, két lábon járó, szaftos pletyka. Mint egy darab hús.
Mint egy lány, akinek a volt barátja által fehérneműs, elég kirívó képek terjedtek el az új sulijában, és pontosan jól tudom, hogy most ez a téma a fiúk között.
- Haljak meg, kajak jó segge van - hallottam valamelyik fiútól, aki egy másik fiúnak mondta, terv szerint halkan, de kristálytisztán hallottam, és az egyetértést is.
Valamelyik fiú poénos füttyentését pedig pláne.
Azt hittem, minden módon megaláztak már, ahogy csak meg tudnak.
Tévedtem.

Az osztály előtti stresszhelyzettől - ami teljes mértékben elvonta a figyelmem - kegyelemnégyesre összeszenvedett felelésemet követően visszaültem a helyemre, a tanárnő pedig bekapcsolta a projektort, hogy egy, az új témánkhoz kapcsolódó videót mutasson nekünk YouTube-on.
Nos, a videó egy reklámmal indult, amiben egy fehérneműben lévő nő jelent meg.
- Regi, te vagy az? - hallottam meg valahonnan az osztályból, ami osztatlan sikert aratott a fiúk körében, sőt, egy-két halk lánynevetést is hallottam, ami talán még jobban is fájt, mint a fiúké.
A tanárnő csúnyán nézett arra, én pedig csak el akartam tűnni onnan.
Bár ezek után már az sem segített volna azon, hogy kevésbé érezzem magam szétcsúszva.