Sokolov

II.

Anna,

Két kerek nappal később sem voltam okosabb.
Belevetettem magam az internet mélységeibe, de miután levert a víz és a szélütés fenyegetett, jobbnak láttam befejezni a Bratva tanulmányozását.
Az eddigi unalmas kis életemben elképzelhetetlennek tartottam, hogy ilyesfajta bűnszervezet valóban működhet.
Úgy hittem csak a Hollywoodi filmekben léteznek Maffiozók, hogy ez mind eltúlzott fikció.
Tévedtem, de még mekkorát.

Nana megmutatta a házat, a lelkemre kötötte, hogy Mr Sokolov irodájába nem mehetek be, sőt a közelébe sem.
Azt mondta, hogy csak vészhelyzet esetén zavarhatom a pakhant.
Kicsit úgy éreztem magam mintha az egyik keresztapa filmbe csöppentem volna.

A második nap végére már nem kaptam a mellkasomhoz mikor elhaladt mellettem egy-egy fegyveres őr, vagy öltönybe öltözött biztonsági ember.

Annyit sikerült megtudnom, hogy Vladimir, a pakhan egyik őre, a másik Lazar.
Lazar, negyven körüli sötét hajú és szemű férfi, aki arcán semmiféle érzelem sem tükröződik, egy tégla falra emlékeztetett leginkább.
Ha a sztoikus kifejezést keresném a szótárban, az ő képe lenne mellette illusztráció gyanánt.
Vladimir-nél csak pár centivel lehet alacsonyabb, de így is felkellett néznem rá mikor bemutatkoztam, pedig én sem vagyok alacsony nő létemre, a magam 173 centijével.
Kezdtem azt hinni, hogy itt mindenki óriás.
Mégis mivel etették ezeket az embereket gyerekkorukban?

Olgán a szakácsasszonyon, Valerián a takarítónőn, Nanán és a két őrön kívül más nem tartózkodott a házban hosszabb ideig.
A többi őr általában kint állt.
A kert hátsórészében láttam egy épületet, ahová felváltva mentek be, valószínűleg ott laknak.

Érdekesnek tartottam, hogy ennyi emberre van szüksége Mr Sokolovnak, mintha az angol királyi sarjak egyike lenne.

-Aleksel ma fogsz találkozni. -Nana megtörölte a kezét a konyharuhába miután letisztította a pultot. Nem kellene takarítania, de a régi szokásokat nehezebben vetkőzi le az ember mint azt hinné.
Felcsillant a szemem a nevet hallva, végre megismerhetem a kisfiút akire vigyázni fogok. Az elmúlt két napban kaptam egy mappát, amiben mindenféle dolog volt felsorolva róla, gondos pontokba szedve.
Mikor kel, mikor fekszik, mi a kedvenc étele és meséje. Meg kellett tanulnom mielőtt a gyermek közelébe engedtek volna.
-Végre. -sóhajtottam egyet majd beleharaptam az almámba, figyeltem Nana szemforgatását, bosszantotta ahogyan csámcsogok.

Kuncogtam a bosszúságán, kissé mókásnak tartottam a komolyságot ami a házat lengte körbe. Nem értettem a világvége hangulatot, mindenki annyira karótnyeltnek tűnt.
-Anna! -kivette az almát a kezemből és az orra alatt bosszankodva sétált el mellettem
-Nana. -vigyorogva követtem, hátraigazítottam a hajam ami egyre inkább zavart, túl hosszú volt, és a nyári hőség miatt úgy éreztem megfogok főni. -Miért ilyen búvalba -elharaptam a nyelvem mikor kikerekedett szemekkel nézett rám.

Vettem a lapot, nem szabad káromkodni, még akkor sem ha csak ketten vagyunk.

-Miért ilyen komoly mindenki? -figyeltem nagynéném minden egyes mozzanatát, azt ahogyan körbepillantott kissé idegesen, majd azt ahogyan felém hajolt suttogva
-Anna, ez nem egy sima munka, ebben a házban mindenkinek megvan a saját helye. Csak így maradhat fenn a rend és fegyelem. Igor -Nana mély levegőt vett, sietve kijavítva magát -Mr Sokolov nem akárki, ő egy nagyon fontos ember.
-Úgy érted egy nagyon fontos maffiozó. -felhorkantottam, ekkor Nana olyan csúnyán nézett rám, hogy inkább elfordítottam a fejem, bár ne tettem volna, hiszen Vladimir az ajtóban állt. Hirtelen kikerekedtek a szemeim és egy kínos mosollyal lepleztem a zavartságomat.
Az arcom olyan vörös lehetett mint Olga, az idős szakácsnő festett haja.