Sokolov

XVIII.

Anna,

Igor gyanakvóan felvonta a szemöldökét. -Ti ismeritek egymást?
Nana ezt hallva közbeszólt. -Nem, nem nem ismerik egymást. -legyintve rám pillantott majd Elenara, egy erőltetett mosoly kíséretében. -Anna hat éve Oroszországban nyaralt, akkor egy kis balesetet szenvedett, Elena véletlen figyelmetlen volt vezetés közben, hogy elkerüljék a pert Elena fizetett neki, nos hàt innen ered ez a jó viszony. -felkacagott Nana megint csak elbagatellizálva a helyzetet. Elena sztoikus arckifejezéssel figyelte a nagynénémet, míg én majdhogynem tátott szájjal tettem ugyan ezt
-Baleset? -Igor unottan nézett a nőre, majd mikor újra kinyitotta a száját a telefonja megcsörrent.
Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt mikor felvette azt és oroszul kezdett heves beszédbe. Valószínűleg volt fontosabb dolga annál, mintsem hogy egy nevetséges kis "balesettel" foglalkozzon hat évvel korábbról.
Az egyetlen gond az volt, hogy egyáltalán nem az történt amit Nana előadott.

Az igazság sokkal árnyaltabb és sötétebb volt.

Elena nem szólalt meg, egyszerűen csak figyelte ahogy a bátyja kisétál a nappaliból Lazar társaságában.

Amint megbizonyosodott arról, hogy Igor làtó és hallótávolságon kívül van, felém fordult.

-Aláírtad a szerződést! Nem jöhetsz a családom közelébe! -összeszorított fogakkal hajolt le hozzám. Én sem voltam éppen alacsony, de ő topmodelleket megszégyenítő magassággal volt megáldva.
-Nem tudtam, hogy Sokolov vagy! -összeráncoltam a szemöldököm, kissé indulatosabban feleltem
-Elena! Annát én ajánlottam be. -Nana közbeszólt egyenesen közénk állva -Semmiről sem tud, tudott. -megköszörülte a torkát majd Aleksre nézett aki a sarokban játszott a kisautójával. Összezavarodtam, hisz nem értettem miféle titkos jelet próbált Nana Elenának előadni.
-Biztos ez? -a nő összefonta vékony karjait a mellkasa előtt, lassan végig nézett rajtam úgy mintha csak kosz lennék a cipője talpán. Ez roppantul felbosszantott.
-Átvágtál! -kihúztam magam, hogy magabiztosabbnak tűnjek mint aminek éreztem magam. -Hat éve! Megvezettél, elvetted tőlem a legfontosabb dolgot! Tudod te min mentem keresztül? -hevesen mutogatva vontam kérdőre, egy hajszál választott el attól, hogy ne essek neki és üssem meg

Elena szemei kikerekedtek majd egy halvány mosoly ült ki az arcára, Nanára pillantott majd újra rám. -Szóval Babushka igazat mond. Nem tudsz semmit, maradjon is így. Az, hogy mit miért tettem nem a te dolgod. Megkaptad a pénzed, cserébe azért, hogy befogd a szád. Vagy több kell? -gúnyosan felvonta a szemöldökét majd a nappali közepén lévő aranyozott-üveg asztalhoz lépett, és egy mozdulattal megmarkolta a dizájner retiküljét. Lehunytam a szemeimet egy percre, alamizsnát akart adni, tudtam jól.
Visszanyeltem a könnyeimet, elég volt egyszer átélni a megaláztatását, hat éve.

-A világ összes pénzével sem tudnád elfeledtetni azt a fájdalmat amit okoztál! -suttogtam halkan a nőre nézve, majd Nanára pillantottam, aki sajnálkozva nézett vissza rám. Nana tudta min mentem keresztül hat éve, hisz általa ismertem meg Elenát, viszont a nagynéném nem tudta, hogy Elenával én találkoztam akkor.
Nem lett volna szabad, hisz benne állt a szerződésben, hogy nem láthatom a megbízót, de a nő megszegte ezt az első nap. Majd aláíratott velem egy újabb dokumentumot, miszerint sosem beszélhetek semmiről.
Féltettem Nanát, ezért sosem említettem, hogy azokban a hónapokban mit is éltem át pontosan.
Nagyjából tudta, de nem teljes egészében.
Ő úgy hitte én magam egyeztem bele mindenbe...

Nana megrázta a fejét majd próbált felém nyúlni, hogy megsimogasson, de egyet távolabb léptem.

Nem rá haragudtam, csupán csak a helyzetre, arra, hogy hat éve tönkrement az életem amiatt a nő miatt aki most letörölhetetlen gúnyos mosollyal bámult rám.
Mikor ideköltöztem azt hittem Igor a szívtelen, de nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Elena az a típusú ember, akit messziről elkerülnék normál esetben. Most már megértettem a Pakhan miért nem büszkélkedett a húgával.