Sokolov

XLIX.

Anna,

A hazafelé vezető úton nem szólt hozzám Igor, levegőnek nézett még akkor is mikor bekapcsoltam a rádiót és direkt egy idióta pop zenét kezdtem hallgatni.

Igazat mondott, hiszen világossá tette, hogy megváltozik a felállás míg nem tanulok meg bízni benne.
De hogyan is bízhatnék meg abban, aki képes volt orosz rulettezni velem, bújócskát játszani a fegyverét az orrom előtt lengetve.

Kócosan, kimerülten léptem be a házba.
Sokolov mögöttem sétált unottan.
Nagynéném a nappaliban állt ledermedve, elszörnyedve nézett végig rajtam.
Bizonyára úgy festettem mint valami csapzott kutya.

Egyenesen a konyha felé akartam sietni, hiszen onnan nyílt az a folyosó ahol a szobám helyezkedett el.

-Nyet, Annushka! -a Pakhan hangjára megfordultam -Az emeletre! Mától velem alszol.

Ezt hallva úgy éreztem magam mintha leforráztak volna. Nana arcára kiültek az érzelmei, a döbbenet és valami más.
Úgy festett mint akit a szélütés kerülget.
-Babushka majd szól Vladimirnak, hogy hozza fel a ruháidat. -a lépcső felé biccentett -Fel, Annushka. Most.

-Pakhan? -Nagynéném megrázta a fejét -Miért alszik Anna fent? Melyik szobába vigye Vladimir a ruháit?
-Az enyémbe, velem fog aludni, az én ágyamban. -megropogtatta a nyakát és rám nézett. -Elveszem feleségül, van valakinek ellenvetése? Hívjunk össze kupaktanácsot? Esetleg kérjem meg a kezét az apjától? -elnevette magát és arra az őrre nézett aki a nappaliban állt Babushka mellett. A férfi megrázta a fejét, bizony ő nem kérdőjelezte meg a Pakhanja döntését.

Nana szája tátva maradt, végig simította a blúzát majd felvonta az orrát. Igor viselkedése nemcsak őt lepte meg, hanem engem is. -Annát veszed feleségül?
-Igen, Babushka, a fogadott lányodat, akit annyira nagyon szeretünk mindketten. Hát nem csodás ez a nap? -gúnyosan elvigyorodott -Talán gondod van ezzel? Nem vehetem feleségül?
-Nem nem, nem erről van szó. Egyszerűen csak hirtelen ért a dolog. Mi itt nem tudtuk, hogy ti ketten. -Nana rám nézett, ha a tekintetével ölni tudott volna én már nem élnék.
-Nem én kértem, hogy vegyen feleségül! -összefontam a mellkasom előtt a karjaimat sóhajtozva -Ez a heppje, ma este eldöntötte, hogy a neje leszek, úgy, hogy igent se mondtam. -Sokolovra néztem grimaszolva. Nagynéném elszörnyedve hallgatta, ahogyan a Pakhanról beszélek.
-Lányom! Vigyázz a szádra!
-Vigyázzon a szájára a jövendőbeli férjem! -hátradobtam a hajam és trappolva elindultam fel a lépcsőn
-Hát nem csodálatos? Igazi főnyeremény ez a lány! -Sokolov morogva indult utánam.

Nana oroszul kezdett imádkozni, biztos voltam benne, hogy ezúttal tényleg kihordott lábon egy infarktust.

Nem hittem el, hogy mibe keveredtem.
Még csak néhány napja tudtam, hogy Aleks az én kisfiam, és most már a Pakhannal alszom egy szobában.
Nyíltan felvállalta, hogy elvesz feleségül.
Eddig azt hittem csak blöfföl, de nagyon úgy tűnt, hogy valóban komolyan gondolta.
Úgy viselkedett mintha elment volna az esze.
Értetlenül álltam a dolgok előtt. 

-Borzasztó egy nőszemély vagy, ugye tudod? -Igor komótosan követett
-Mégis elakarsz venni. -motyogtam a szobához érve. Megtorpantam az ajtóban, valahogy nem éreztem a dolgot helyénvalónak. Ezen a helyen aludt Aleksandrával, abban a szobában szeretkeztek. -Én nem akarok ebben a szobában aludni.
-Nem tudom mikor kértem ki a véleményed ezzel kapcsolatban. -megfogta a kezem és kinyitotta az ajtót, egyenesen behúzott magával a helyiségbe.
-Igor! Itt aludt Aleksandra is! -hevesen tiltakozni kezdtem.

Megfeszült az állkapcsa a halott neje nevét hallva.
Megfogta az arcomat ezután megemelte annyira, hogy a szemeibe nézhessek. -Sasha meghalt, és te is követni fogod ha tovább idegesítesz. -ezután elengedett és ledobta a szemüvegét az ágyra.