Sokolov

XV.

Anna,

-Nem is tudom. -motyogtam a tükörképemnek. Furcsán éreztem magam ezekben a drága holmikban. Körbeforogtam újra és újra, de még mindig idegennek éreztem az egészet.

A méregdrága Louboutin kiemelte a hosszú lábaimat, erre adtam egy plussz pontot. A Dior ruha sellő fazonja tökéletesen illeszkedett az alakomra, leért egészen a földig, az egyik oldalán teljesen fel volt hasítva, egészen a combom közepéig. Nagyon szép darab volt, csinos.
A vörös ruha passzolt a cipőm talpához, bár azt nem tudtam megfejteni, hogy egy fekete tűsarkúnak miért piros a talpa, hisz alig látszik. 
Státusszimbólum lehet.
Mivel a selyem ruhámnak vékony spagetti pántjai voltak ezért melltartót nem tudtam alá venni, és egyetlen egy pántnélküli cici fixem sem volt.
Erre nem gondoltam vásárláskor.
Reméltem, hogy a mellbimbóim nem fognak önálló életre kelni az est folyamán, és diszkréten a ruha takarásában maradnak.
Még csak az hiányzott, hogy látványosan kiszúrják mindenki szemét.

Felvittem egy kis vörös rúzst és összepréseltem az ajkaimat, hogy eloszlassam azt azokon.
Szemhéjtus és diszkrét műszempilla emelte ki a szemeimet. Olyat választottam ami nem kiabálja, hogy mű, de mégis jobban látszik mint a sajátom szimplán csak ki spirálozva.

-Woaaah. -Valeria kuncogva lépett be a szobámba. Megdöbbenve néztem a lányra, ő egy szobalány ruhát viselt, és hirtelen olyan rosszul éreztem magam, hogy leakartam vetni azt a sok drága göncöt. -Gyönyörű vagy! -ujjongva ugrált körbe, megfogta a vállaimat és körbeforgatott.
-Val, te miért nem vagy kiöltözve? -halkan kérdeztem, bizonytalanul bámulva le az alacsony fiatal nőre. Valeria csodaszép volt még egy egyszerű ruhában is. Ez is kiemelte a csinos alakját, olyan keblei voltak amikért más fizetne.
-Én dolgozom, buta! -kuncogva kezdte igazgatni a hajam. Ezúttal teljesen kiegyenesítettem a fürtjeimet, egyszerűen leengedtem, hagytam, hogy szabadon leérjen a derekamig. -Pezsgőt? Kaviárt? Még valamit? -kacagva emelte fel a kezét egy képzeletbeli tálcát tartva
-Ha ennek az estének vége, neked adom ezt a cipőt! Menni fog a piros szoknyádhoz amiben a clubba jöttél. -mozgatni kezdtem a szemöldököm huncutul vigyorogva
-Barátnő. -utánozta a mimikámat hangosan felnevetve -Oh várj! -sietve a zsebébe nyúlt a fehér kötényének és kivett belőle egy karperecet.
-Ezt neked hoztam. -megfogta a csuklómat és feltette rá az ékszert. Egy aranyozott egyszerű, de nagyon szép darabot adott. Egyetlen apró fekete kő díszítette, olyan ében fekete mint a lány haja és szemei. -Ezt nem fogadhatom el! -tátva maradt a szám
-Nyugi, nem drága. -legyintett és végig pillantott rajtam, olyan csillogó szemekkel ahogyan egy lány testvér tenné
-Hát most már az, mert az eszmei értéke miatt ez a legdrágább dolog amit viselek. -kitártam a karjaimat, hogy megölelhessem. Felhúzta a pisze orrát és egy pillanatnyi színészkedés után nevetve vissza ölelt.
-Drukkolj, hogy ne csesszem el az estét! -kifújtam a levegőt és lassan újra a tükör felé fordultam

Valeria mosolyogva felemelte a hüvelykujját, valószínű néha a felét sem értette annak amit motyogok.

Igor,

A bálteremben álltam és bájcsevegtem a vendégeimmel, egy kicsit másnapos voltam az előző este elfogyasztott, egy teljes üveg vodka miatt.
Annyira azért nem, hogy ne koccintsak olykor egy egy vendéggel.

Valeria tökéletesen végezte a feladatát, illedelmesen körbejárt és biztosra ment, hogy mindenki elégedett legyen.
Ez már a nyolcadik éve itt, tökéletesen beilleszkedett az első pillanattól kezdve.

Követtem a tekintetemmel ahogy Mikhail elé állt.
Ez érdekes volt mindig, kissé felvontam a szemöldököm figyelve a párost, ekkor Sergei mellém csapódott.