Sokolov

XXXVI.

Anna,

Hajnali három körül járt már az idő mire mindenki elvonult és a ház is ugyan úgy ragyogott mint a vérontás előtt.

Ültem az ágyam szélén törölközőbe csavart hajjal és tördeltem a kezeimet. Még mindig éreztem magamon a fertőtlenítő szagát, pedig kétszer is letusoltam.
Egyszerűen nem tudtam elaludni, bámultam az ajtómat, majd hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam az ágyamról. Ledobtam a törölközőt a parkettára és elindultam, egyenesen előre.

A folyosón korom sötét volt, egy őrt láttam a végében. Egyszerűen csak elsétáltam mellette, úgy mintha ott sem lenne.

-Hová mész? -erős orosz akcentussal szólalt meg. Sosem beszélgettünk, de természetesen látásból ismertük egymást, hisz szinte egy fedél alatt éltünk már pár hónapja. Fiatal férfi, Vlad korabeli lehet, csakhogy sokkal szigorúbbnak nézett ki.
-Szomjas vagyok, inni azért csak ihatok, nem? -felvontam mindkét szemöldököm miközben elhaladtam mellette. Próbáltam teljesen természetesen viselkedni, annyira természetesen amennyire csak lehetett.
-Da, de siess. A Pakhan kérése, hogy mindenki maradjon a szobájában éjszakára. -morogta unottan, majd egész egyszerűen végig nézett rajtam, úgy mintha a világ legunalmasabb dolgát figyelné.
-Értettem, uram. -vissza kellett fognom magam, hogy ne tisztelegjek gúnyosan, gyorsan elvetettem az ötletet, hisz jobb dolgom is akadt mint, hogy az őröket bosszantsam.

Válaszra sem méltatott, egyszerűen csak bámult.
Folytattam az utamat a konyha irányába, de ekkor egy újabb őrrel találtam magam szemben.
Nem hittem el, hogy Igor ilyesfajta készültséget szervezett meg, ámbár nem okoltam érte, hisz pár órája betörtek hozzá, teljesen érthető volt az elővigyázatossága. A gond az volt, hogy emiatt szinte lehetetlennek bizonyult a közelébe kerülnöm és emiatt az őrület határán voltam.
Szembesíteni akartam mindennel, tudni szerettem volna, hogy miért játszadozott velem miközben ide költöztetett egy nőt.
A féltékenység keserű ízét szinte éreztem a számban.

A konyhapulthoz léptem és megnyitottam a csapot, egy pohár után nyúltam majd megtöltöttem azt vízzel.
Mindvégig azon agyaltam, hogy hogyan tudnék az emeletre feljutni.
Belekortyoltam a vízbe, a gondolataim szüntelenül zakatoltak. Buta terv volt ez, hisz ha feljutok Igor emeletére, bizonyára Lazar-al találnám magam szemben az ajtaja előtt.
Ha mégsem, akkor meg lehet, hogy a szobába lépve olyat látnék amit nem szeretnék.
Majdnem kiesett a pohár a kezemből, levert a víz.
Sajnos akkor tudatosult bennem, hogy Igor és Svetlana egy ágyon osztozkodnak és talán mást is csinálnak.

Letettem a poharat a pultra és bámultam ki az ablakon. Teljesen kétségbeestem, tehetetlennek éreztem magam.

-Van cigid? -lassan megfordultam és a konyhában ácsorgó őrre néztem.
Összevonta a szemöldökét, úgy mintha nem értené mit mondok.
-Cigi? Tudod. -elkezdtem illusztrálni a dohányzás folyamatát, pont úgy mintha egy elcseszett Activity-t játszanánk. A férfi bólintott egyet, majd a nadrágzsebébe nyúlt.
-Cigarette. -nyújtotta felém, a másik kezében tartva az öngyújtót
-Kimegyek elszívom ezt a cigit, cigarette-t. -bólogatva elvettem tőle, majd az ajtó felé biccentettem, ez nem tetszett neki mert válaszul megrázta a fejét.
-Nyet, vnutri. -körbemutatott, ami azt jelenthette, hogy azt akarta bent gyújtsak rá
-Nem nem, azt nem lehet, Babushka megölne. -újra kézzel lábbal mutogattam neki, hogy mit is szeretnék mondani. Úgy festett megértette, hisz sóhajtott egyet.
-Toropit'sya. -a kezével sűrgető mozdulatokat tett. Úgy véltem azt mondta, siessek.
Helyeselve elindultam az ajtó felé és az őr szorosan követett.

Amikor kiértem az udvarra elszörnyedve vettem észre, hogy minden egyes szegletben állt egy egy fegyveres őr.
A cigarettát adó ember megállt az ajtóban és ő is rágyújtott, miközben úgy figyelt mint egy sas.