Sokolov

XVIII.

Anna,

A konyhában ácsorogtam, Vlad, Olga, Nana és Valeria társaságában.
Úgy éreztem magam mint egy gyerek aki rossz fát tett a tűzre.

Próbáltam ignorálni azt, hogy mennyire kínosan éreztem magam Igor jelenlétében.
Elakartam felejteni a múlt éjjelt, nagyon úgy tűnt, hogy ő túl van rajta.

-Új szabályokat kell bevezetnem, mert úgy tűnik egyesek előszeretettel megszegik a meglévőket. -a zsebeiben tartotta a kezeit, a testtartása egyenes maradt, magabiztosságot sugárzott mint mindig.

Mindannyian csendben hallgattuk, ha leejtettünk volna egy tűt bizonyára azt is hallottuk volna.

-Elnézést, Pakhan. -Nana volt az egyetlen aki megmert szólalni. -Igyekszem mindenkire figyelni és biztosítalak afelől, hogy senki sem fog szabályt szegni.
-Ezt nagyra értékelem Babushka. -biccentett egy aprót Igor, majd Vladra nézett. Ha a tekintete ölni tudott volna, akkor az én drágalátós cigi dílerem már három méter mélyen a föld alatt lenne. -Vladimir, szeretném ha bejönnél az irodámba amint itt végeztünk. - szigorúbb hangon beszélt az őrhöz, nem olyan lágyan mint Nanához.
-Igenis, Pakhan. -Vlad nem mutatta félelem jelét, az ő testtartása is ugyan olyan magabiztos maradt, mégis tiszteletet sugárzó.
-Az új szabály szerint, akinek a viselkedését nem tartom megfelelőnek, azt mindennemű indoklás nélkül kirúgom. Ennek tudatában szegjétek meg az előírtakat. -Igor lassan rám szegte a tekintetét. Unottan végig mért, majd beszélni kezdett, ugyan olyan szigorúan mint Vladhoz -Mostanában egy kicsit felborult a dinamika az otthonomban. Vajon ki lehet ennek az oka? -amint ezt kimondta Vladimirra nézett majd vissza rám. -Szeretne valaki valamit mondani?

Nana felém fordította az arcát, láttam az arckifejezésén azt, hogy mérges rám.

Basszus, Nana fordulj vissza.

-Nem, Pakhan. Elintézek mindent. -visszanézett a főnökünkre nagynéném.

Bajban vagyok.

Igor bólintott egyet és megfordult. Figyeltem ahogy kisétál a konyhából Lazar kíséretében.
Vlad megdörzsölte a tarkóját és követte őket, most láttam rajta azt, hogy feszült.
Legszívesebben megszorítottam volna a kezét együttérzésem jeléül, de azzal csak nagyobb bajba kevertem volna.
Így is nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy én vagyok az, aki felrúgta az itteni békét.
Egy sajnálkozó pillantást vetettem Vladimirra, aki egy halvány mosollyal viszonozta azt.

-Te lány! -Nana hangja zökkentett ki -Mi az Istent csinálsz? Édes drága szent Szűz Mária fent az égben, adj nekem erőt! -az én drága nagynéném maga volt a dramatikus kifejezés megtestesült definíciója. Csípőre tette kezeit ez az apró, de annál határozottabb nő és összeráncolt szemöldökkel várta azt, hogy megszólaljak.
Olgának és Valeriának hirtelen a konyhán kívül akadt dolguk, direkt hagytak magunkra Nanával ez egyértelmű volt.
-Nana, figyelj -sóhajtoztam, és ez nem tetszett neki mert a szavamba vágott
-Figyelj a hangsúlyra édes drága lányom! -felém mutogatott a jobb kezével, és vissza kellett fognom magam, hogy ne forgassam a szemeimet
-Bocsánat. -egyáltalán nem hangzott őszintén a szó a számból, egy kis szarkazmussal hintettem meg véletlenül direkt.
-Oh Drága Jézus! -felnézett a plafonra, úgy mintha azt közöltem volna vele, hogy terhes vagyok és csatlakoztam egy szektához
-Nana, nem tettem semmit, oké? -mély levegőt vettem és egy alma után nyúltam vállat vonva -Beszélgettem Vladimirral tegnap este, és ez úgy tűnik hatalmas bűn. -megemeltem a kezeimet csakhogy érezze mennyire nevetségesnek tartom a kialakult helyzetet. A cigarettát nem vallottam be, nem akartam, hogy nagynéném idő előtt eltávozzon az élők sorából egy általam okozott szívroham következményeképp
-Pakhan megmondta, hogy nincs barátkozás! Ti itt azért vagytok fizetve, hogy elvegezzétek a munkátokat! -kikapta a kezemből az almát, majd trappolva a kézmosóhoz sétált és elkezdte lemosni azt
-Ugyan már! Mégis miféle hülye szabály ez? Emberek vagyunk, basszus. Szükségünk van emberi kapcsolatokra, lehet, hogy ez Igornak döbbenetes, de nekünk érző lényeknek ez normális! -a konyhapulthoz dőltem háttal és összefontam magam előtt a karjaimat, Nana megrázta a fejét
-Neked ő nem Igor, neked ő Mr Sokolov, Uram vagy Pakhan! -elzárta a csapot és egy törlőpapírral letisztította az immáron ragyogó piros almát. -Ne beszélj ilyen tiszteletlenül róla! Befogadott az otthonába! Ő ad kenyeret a szádba!
-Öh, már elnézést, de nem egy kóbor kutya vagyok akit be kellett fogani, az alkalmazottja vagyok és nem az alattvalója vagy a tulajdona! Csak azért mert neki dolgozom nem fogok egyedül magamba roskadni! -felháborodva kezdtem erős gesztikulálásba. Kezdtem bosszússá válni. Nem Nanára haragudtam, hisz ő csak a munkáját végzi és követi a hülye szabályokat. Jót akar nekem.
-Anna! -Nana elképedve nyomta a kezembe az almát
-Vlad miért barátkozhat Valeriával, de velem nem? Hm? -felvontam a szemöldököm mint egy dacos gyerek és bele haraptam a gyümölcsbe
-Az más! -nagynéném gondolkozás nélkül vágta rá -Ne üsd bele mindenbe az orrod, és az Isten szerelmére ne csámcsogj! -rázni kezdte a fejét, hitetlenkedve nézett rám, mintha azon tűnődne, hogy lehetünk rokoni kapcsolatban.
-Más, miért? -rágcsáltam a falatot nem törődve azzal, hogy teli szájjal beszélek
-Az előbb mondtam, hogy ne kíváncsiskodj! Hamar megöregszel és előtte találnod kéne egy férjet is, Isten áldja meg azt az embert sok türelemmel, mert hozzád lányom, szüksége lesz rá! -elkezdte a konyhapultot törölgetni, pont ott ahol álltam, ezzel finoman, bár szerintem kissé passzív agresszívan jelezve, hogy elege volt belőlem mára
-Szeretlek Nanaaaa. -megrebegtettem a pilláimat és nyomtam egy puszit a feje búbjára -De sose megyek férjhez, én egy független nő vagyok és ennek a független nőnek lesz egy csomó macskája és gyors internete. -mozgatni kezdtem a szemöldököm vigyorogva, ezúttal lenyeltem a számban lévő ételt előtte. Eleget sokkoltam szegény nőt.
-A jó Isten tesztel veled. -mély levegőt vett és hessegető mozdulatokat tett -Menj eredj a dolgodra! Aleksnek mindjárt vége az angol órájának!
-Igen is! -tisztelegtem kuncogva, Nana nem értékelte a sziporkázásom, ezúttal ő forgatta a szemét -Láttam ám! -rá mutattam miközben kitolattam a konyhából -Mindent látok és hallok! -amint ezt kimondtam háttal neki ütköztem a semmiből felbukkanó Olgának
-Látom. -morogta a vörös hajú nő, ő sem volt vevő rám. Nos az ő gondjuk, hogy nem tudták értékelni a személyiségem.
-Hátul nincs szemem, de attól még olyan vagyok mint egy ninja! -ezúttal mindkettejükre mutogattam halálosan komoly arckifejezéssel, jelezve, hogy elhiszem amit mondok. Ezúttal az ajtófélfának tolattam neki, és fel is adtam a ninja karrierem.