Sokolov

XIX.

Igor,

Talán egy kicsit elvetettem a sulykot.
Magam sem értettem mióta veszítem el ennyire az önkontrollt, ez sosem volt jellemző rám.
Mindig is fegyelmezett voltam, pár hete viszont én sem ismerem magamra.
Impulzív döntések sorát hozom, ami nem szerencsés az én helyzetemben.

A dokkon álltam, várva a szállítmányt.
Az embereim őrízték a helyet, nem akartam megkockáztatni egy újabb vérfürdőt.
A legutóbb én voltam a célpont, egyértelmű, hogy az a titokzatos Albán kis geci megakart ölni.
Sok szerencsét hozzá, eddig még senkinek sem sikerült, pedig nem ő az első aki kiakart iktatni.
Ez egy apró kellemetlenség ami a munkámmal jár.
Az órámra pillantottam, majd felnéztem az égre.
Éjfél után járt az idő valamivel, Lazar mint mindig mellettem állt, Vlad mögöttünk mint egy szégyenkező gyerek akit megbüntettek a szülei.

Tegnap este Anna szinte a torkomnak esett azután, hogy észrevette Vladimir szeme körül a monoklit. Nem tudtam, hogy kirúgjam-e, saját kézzel megöljem-e, vagy fenekeljem el amiért azt hiszi bárhogyan beszélhet velem.
És megint csak elmosolyodtam, ahogy arra a tűzre gondoltam ami benne ég.
Egyszerre akartan kioltani, és olajat önteni rá.

Megpörgettem a gyűrűt az ujjamon, emlékeztetve magam arra, hogy ne gondoljak a fiam dadájára.
Sasha.Sasha.Sasha ismételgettem magamban.
Furcsa volt, hogy ez a lány ennyire beékelte magát a gondolataimba.
Aleksandra óta nem gondoltam más nőre szexuálisan, erre itt van ez a lány, akit legszívesebben letérdeltetnék magam elé.

-Pakhan. -Lazar hangjára fordítottam a fejem oldalra, megérkezett a szállítmány. Antonio az új őreivel a dokk másik oldalán állt, neheztelt rám amiért megöltem Francescot meg azt a másik kis szarházit akinek a nevére sem emlékszem. Mindegy jelentéktelen. A tényen nem változtat, hogy legszívesebben kinyírnám Rossit is.
-Itt van Campbell. -morogta az őröm, válaszként bólintottam egyet. Emily Campbell a mi beépített ügynökünk. Jól jönnek a kapcsolatok az FBI-nál a mi köreinkben.
Emily már három éve a kezünkre játszik, megbízható és tisztán tartja a terepet nekünk.
Egy törékeny nő, mégis olyan határozott mint egy csokornyi férfi.
Nekem megfájdul tőle a fejem, kissé modortalan, de elvégzi a munkáját.

Az FBI egyenruha és a drog szállítmány abszurd kombináció, a látvány megért volna egy képet.

A nő előre lépett a hajóhoz, majd elkezdett beszélni a beszállítókkal, jól jött, hogy helyettem megtette ezeket. Nekem nem volt hangulatom Albánokkal bájcsevegni, és ezek a barmok itták minden szavát.

Sergei, álla megfeszült, észrevettem az apró jeleket amiket akaratlanul adott Emily közelében.

Érdekes.

Kosta nem volt rest vigyorogva bámulni Campbell hátsóját. Megráztam a fejem, majd előre léptem.

Innen átveszem.

(....)

Zökkenőmentesen ment minden, már csak arra vártam, hogy Sergei kiderítse ki akart legutóbb keresztbetenni nekünk.
Emilyt megkértem, hogy vesse be a kapcsolatait és dolgozzon Sergei-el. Igen nagylelkű volt tőlem, hogy önként Kupidót játszottam, de Kostán kívül bárki észrevette volna a vibrálást a levegőben Volkov és Campbell között.

Nem jegyeztem meg amit gyanítok, nem az én dolgom.

-Beszéltem Belov-al. -Mikhailal az autóm mellett álltunk, figyeltem ahogy Kosta az egyik őrömet próbálta felhergelni.
-Igen és? -megráztam a fejem, Konstantin nem adta fel, ezúttal a fegyverével kezdett hadonászni.
-Azt mondta, hogy üzletet ajánlott neked.
-Ha az érdekházasságra célzol, akkor be is fejezhetjük ezt a beszélgetést. -megropogtattam a nyakam, eszem ágában sem volt elvenni Belov lányát. Megtaláljuk az Albánok főnökét és a saját kezemmel fogom megnyúzni, még mielőtt az öreg újra felhozná ezt a témát.
-Svetlana csinos, fiatal mi bajod vele? Tudod, hogy Belov a térdeire rogyva csókolna neked kezet ha elvennéd az egyetlen kicsi lányát? -elvigyorodott Mikhail és még sosem akartam ennyire behúzni neki
-Komolyan Sergei? Tizennyolc éves, egy gyerek. Nem keresek feleséget, van feleségem. -morogtam, az állkapcsom megfeszült. Nem voltam hajlandó egy szinte gyerek lányt elvenni, sőt senkit sem.
-Sasha sem akarná, hogy örökre gyászold, Igor. Eltelt két és fél év. -amint ezt kimondta megragadtam az ingnyakát, elöntött a düh
-Ne merd a feleségem a szádra venni! Nem tudod Sasha mit akarna! -összeszorított fogakkal beszéltem, olyan erősen szorítottam az ingnyakát, hogy elfehéredtek az ujjaim
-Woaaah kihagytok a buliból! -az az idióta Konstantin mániákus röhögése zökkentett ki a dühömből. Egy pillanat alatt mellettünk termedt -Miért verjük meg? -egy helyben ugrálni kezdett mint a boxolók meccs előtt -Ne haragudj, bátyó, de ha a Pakhan kéri akkor nincs mese. -vigyorogva rázta a kezeit mintha valóban bemelegítene. Ez az elmeháborodott képes lenne megverni Mikhailt is, a saját unokabátyát, de nem azért mert én mondanám csupán csak mert elmeháborodott.
-Te idióta, ha megmersz ütni kinyírlak! Ez egy új öltöny nem vérezheted össze! -sóhajtozott Mikhail, jobban izgatta a ruhája mint egy verés. Nos az elmebetegség családi vonásuk.