Sokolov

LVI.

Anna,

A kocsiban ülve bámultam a kezemet ékesítő gyűrűt. Pár órája még azt hittem, hogy a Pakhan fejbe fog lőni, most viszont már a feleségeként ültem mellette.

Az egész életem száznyolcvan fokos fordulatot vett, zakatoltak a gondolataim.
Egy részem menekülni akart, megakartam szökni Aleksel, míg a másik részem még mindig szerette Igort. Mindazok után amit tett.

-Tudom, hogy gyűlölsz, de el kell, hogy keserítselek, mától kezdve elfogod játszani a boldog feleséget. -az útra meredt beszéd közben. Egyik kezét a kormányon tartotta, míg a másikkal  úgy könyökölt az ablakban, hogy eközben ajkát dörzsölgette.
-Mikor csináltattad a tetoválást? -nem hagyott nyugodni az az apró "A" betű, tudni szerettem volna, hogy mikor varratta azt magára.
-Akkor amikor még nem tudtam, hogy ki is vagy valójában. -gúnyos mosolyra húzódtak az ajkai.
Sóhajtottam egyet és a visszapillantót kezdtem nézni.
-Ugyan az vagyok aki voltam, Pakhan. Nem változtam, csak eddig nem tudtál az életem azon részéről, amire nem vagyok büszke. -halkan beszéltem, abban sem voltam biztos, hogy hallotta, hisz nem reagált. -Megölted Elenat.

-Meg. -válaszolta egész halkan -Újra megtenném, sőt, ha tehetném akkor Sashát is feltámasztanám és kérdőre vonnám, hisz olybá tűnik gyűjtöm magam köré az őrült nőket.
-Aleksandra nem tudta, hogy Elena miket tett velem, vagyis azt hiszem. -megvontam a vállaimat, a tájat nézve. Erről nem írt a naplójában, és szerettem volna azt hinni, hogy ő nem volt olyan ördögien gonosz mint Elena.
Úgy véltem, hogy Sasha csak túlzottan, bármi áron vágyott a gyermekre és inkább a homokba dugta a fejét, és hagyta, hogy Elena Sokolov végezze a munka mocskos részét.
-Fegyvert fogtál rám Anna, Sasha nem tett ilyet, sosem. -a szavait hallgatva megráztam a fejem és Igorra szegtem az arcomat. Azért mert nem fogott pisztolyt a férjére, még nem akartam szenté avatni, hisz közvetve ő is bűnös volt, akárcsak Elena.
-Meglepetés! Én nem Sasha vagyok, hanem Anna és rád fognám újra ha szükségessé válna. -Sokolov ezt hallva felnevetett. Grimaszoltam, hiszen halálosan komolyan gondoltam minden egyes szavamat. -Különben meg, te is fegyvert fogtál rám, nem is egyszer.
-Lelőttelek? -felvonta a szemöldökét megjátszott tanakodással
-Nagyon vicces vagy Pakhan. -bosszankodva összefontam a mellkasom előtt a karjaimat.
-Az a baj veled Anna, hogy nem tudod hol a határ. Én majd megtanítom neked, ne aggódj drágám, és ne is gondolj a szökésre mert ha kell, magamhoz bilincsellek. -olyan halálosan természetesen jelentette ki, mintha ez egy normális beszédtéma lenne friss házasok között.
-Tudom hol a határ, csak nem érdekel. Nincs vesztenivalóm, ha a kisfiam nem lehet mellettem. A szökésre még visszatérünk, Pakhan. -tudtam, hogy az alvó oroszlánt piszkálom fel a makacsságommal, de az átéltek után eszem ágában sem volt meghunyászkodni.

Soha többé.

-Próbálkozhatsz, Anna, de ne feledd, minket csak a halál választhat el. Ha kell megölök mindenkit, de te, te mellettem maradsz. A feleségem vagy. -megemelte a bal kezemet és a gyűrűre szegte a tekintetét -Ez itt a házasságunkat jelképezi. Amint visszamegyünk New Yorkba, bejelentjük, hogy egybe keltünk és te remek színészi alakítást fogsz nyújtani, abban úgyis jó vagy. Mindenkinek elmondod majd, hogy mennyire boldog vagy és végtelenül örülsz annak, hogy a sors úgy alakította a dolgokat, hogy Aleks-et felnevelheted. -leengedte a kezem miután befejezte a mondandóját. Utáltam, sőt irtoztam magamtól amiért beleszerettem. A testem nem fogta fel azt, hogy nem kellene libabőrösnek lennem és kipirulnom a közelében.

Eszeveszettül szerettem, ez tagadhatatlan volt, viszont ezen érzést jó mélyre elakartam temetni magamban. Rettenetesen sajgott a szívem amiért így bánt velem, azok után amin keresztül mentem.

A racionálisan gondolkodó részem azt kiabálta, hogy menjek, fogjam Alekset és szökjünk meg, meneküljünk el, jó messzire. A Pakhan tönkre fog tenni, megöl, lehet, hogy nem a szó legszorosabb értelmében tenné, de úgy intézheti a dolgokat, hogy lelkileg bele betegedjek ebbe a kapcsolatba.
Nem akartam önmagam árnyékává válni, így sem ismertem arra az Annára akivé váltam.
Sokkal agresszívabb lettem, megrémisztett, hogy képes lettem volna ölni, szemrebbenés nélkül.
Az emberek nem viccelnek amikor azt mondják, hogy az anyai szeretetnél nincs erősebb.
Bárki, aki jelenlétét potenciális veszélynek véltem, azon nyomban az ellenségemmé vált, és kiakartam iktatni.