XL.

613 47 31
                                    




Igor,


-Mégis miért engedelmeskednék neked? -Anna makacsul összevonta szemöldökét
-Mert én vagyok a Pakhan, te meg az alkalmazottam, Annushka. -végig simítottam a derekát, lassan becsúsztattam a tenyerem a bő pólója alá amit alváshoz használt. Még ez is tökéletesen állt rajta.
-Nem állt a munkaszerződésemben az, hogy szexelnünk is kell. -motyogta az orra alatt mérgelődve, minden erejével próbálva ellenállni.
-Korábban nem kellett sokat noszogatnom, hogy meg tedd, Krasivaya. -az arcomat az ő arcához érintettem és lehunytam a szemeimet. Szerettem az illatát, valamiféle megnyugvást nyújtott.
-Korábban még nem volt menyasszonyod. -rákontrázott halkan
-Féltékeny vagy, birtokló. Ez tetszik nekem, én is ilyen vagyok. Az enyém vagy. -egy apró csókot adtam az orcájára -Moy.
-Nem vagyok a tiéd. Senkié sem vagyok. -megint elfordította az arcát. Kezdett bosszantani a konoksága.
-Annushka, még mindig szeretek orosz rulettezni, így hát a helyedben csendben maradnék. -csak egyetlen percet szerettem volna, egy percig élvezni a közelségét anélkül, hogy tiltakozott volna. Szorosan átfontam a karjaimat a dereka körül és magamhoz öleltem, úgy mintha ez lenne az utolsó alkalom mikor megtehetem ezt.

Özvegy vagyok, és a feleségem elvesztése megtanított arra, hogy minden pillanatot értékelnem kell azok körében akik fontosak nekem.
Nos ez a cserfes, Európai lány túlságosan is beékelte magát a szívembe. Abba amiről azt hittem már képtelen a szerelem érzésére.

-Ölelj át. -lehajtottam a fejem annyira, hogy a vállához érhessen az arcom. Megpusziltam újra és újra.
-Mi? -halkan, döbbenten kérdezett vissza. A karjait még mindig maga mellett tartva.
-Kérlek Annushka, szükségem van rád. -suttogtam halkan a nyaka és a válla között pihentetve az arcomat. Nem érdekelt, hogy mennyire nevetséges lehettem amiért szinte könyörögtem, hogy érjen hozzám.
-Igor. Biztos? -bizonytalanul kérdezett vissza
-Da. -morogtam és még szorosabban fogtam a nőt. Éreztem a szíve minden egyes dobbanását, valószínűleg ő is érezhette az enyémet.

Lassan megemelte gyenge karjait, majd finoman körém fonta azokat. Egy kis sóhaj hagyta el a száját, éreztem, hogy egy apró puszit adott a fejem búbjára.

-Ya Lyublyu Tebya, Krasivaya. -szerettem, nem tudtam mikor kezdtem ezt érezni iránta, csak azt, hogy a szerelem és megszállottság erős keveréke átjárta minden porcikámat.
-Még mindig nem beszélek oroszul, Igor. -motyogta

Hirtelen megemeltem és az asztalra ültettem. Habozás nélkül beálltam a lábai közé.
Mindkét tenyerem végigcsúsztattam a comjain, egészen addig míg el nem értem a nadrágjának a tetejét. Egyetlen mozdulattal lehúztam róla és a földre dobtam azt. Ezúttal nem tiltakozott, az arca kipirult a mellkasa szaporán járt fel, alá.
Amikor a pólója aljához értem, hogy feltoljam azt, megfogta a kezeimet és halványan megrázta a fejét.
Nem értettem miért nem engedi, hogy levegyem róla, de tiszteletben tartottam a néma kérését.
Én korábban nem engedtem, hogy megöleljen, bizonyára neki is volt valamiféle indoka arra, hogy nem akart felső nélkül mutatkozni.
Vannak olyan nők akik szemérmesebbek, ámbár nem értettem mégis miért az, hisz már éreztem a tenyereim alatt a testét, és minden egyes porcikája maga volt a tökély.
Megmertem volna esküdni rá, hogy nekem teremtette az ég.

-Gyönyörű vagy. -figyeltem az arcát, míg a fehérneműjéhez értem. Finoman lehúztam róla azt. A bókomat hallva méginkább elpirult.
-Nem szabadna ezt tennünk, míg Svetlana a menyasszonyod. -motyogta szinte szégyenkezve
-Nem érdekel Svetlana, én téged akarlak. Ő meg azt csinál amit csak akar, azzal akivel csak szeretne. -megfogtam a csípőjét és kissé magamhoz húztam. -Segíts nekem Annushka. -lepillantottam az övemre majd visszanéztem a nőre -Mutasd meg milyen engedelmes, jó kislány vagy. -hezitált, Svetlana miatt hezitált. Ekkor az ajkához hajoltam és egy apró puszit adtam rá. -Nem szeretem, nem érdekel. Te leszel a feleségem Annushka. Te leszel az, aki előtt meghajol majd Dimitri Belov, és az összes Bratva tag. -amint ezt kimondtam megcsókoltam és végre éreztem, hogy ő is átadta magát a vágyainak, érzéseinek.
Az ajkai puhák voltak, egész éjjel érezni akartam azokat a sajátjaimon. Majd megőrültem annyira kívántam. A nadrágövemhez ért miközben csókolóztunk, kicsatolta azt, majd sietve lehúzta a cipzáramat is.
Eközben én egyik tenyeremmel a tarkóját fogtam, a másikkal a lábai közé értem.
Belenyögött a csókba, míg az ujjaimmal körkörös mozdulatokat tettem a legérzékenyebb pontján.
Megakartam ízlelni, de mindketten túlságosan felhevült állapotban voltunk, olybá tűnt, hogy túlontúl türelmetlenek voltunk ezen a ponton.
Hosszú ideje nem éreztem magam körül és ez, kínzó sóvárgást eredményezett.
Hosszú lábait a derekam köré fonta, ezt jelnek vettem és egy percet sem vesztegetve tovább, lassan behatoltam. Minden egyes centimmel.

SokolovWhere stories live. Discover now