Sokolov

XXIX.

Anna,

A kertben voltam Aleksel amikor hirtelen mellém lépett Lazar, amilyen nagydarab volt olyan halkan tudott közlekedni.

A mellkasomhoz kaptam. -Jézusom! Halálra rémisztettél, úgy közlekedsz mint egy szellem, ami nagyon furcsa hisz -végig néztem rajta majd megráztam a fejem -akkora vagy mint a gardrób a szobámban.

Lazar sosem volt vevő a poénjaimra, a szeme sem rezzent. -Velem kell jönnöd, a Pakhan kérése volt.

Döbbenten vontam fel a szemöldököm, Aleksre néztem aki mosolyogva pislogott vissza rám.
-Vladimir itt marad Aleksel. -morogta Lazar, egy apró halvány szinte észrevehetetlen, már már mikroszkopikus mosoly ült ki az arcára miközben a gyermekre nézett.

Vladimir pár méterre állt tőlünk, figyelve a szituációt. Nos amióta lebuktam, hogy falaztam Valeriának nem igen szólt hozzám. Úgy voltam vele, hogy megbékél majd idővel, hisz bárhogyan is, barátok vagyunk.

-Uhm oké, jó persze. -megvontam a vállam. Sóhajtva lehajoltam a kisfiúhoz, vigyorogva megböktem a kis pisze orrocskáját -Aztán színezd ki nekem azt a szép virágot a könyvben mire visszajövök és ne felejtsd el az összes létező színt használni. -Aleks izgatottan huppant le a fűbe, habozás nélkül az ölébe tette a színezőjét.

Vladimir lassan felé lépett és se szó se beszéd leült a gyermek mellé.
Nagyon édesek voltak együtt és ha nem orroltam volna az őrre, akkor megborzoltam volna a haját.
Most inkább kihagytam, hisz minden bizonnyal elküldött volna melegebb éghajlatra.

Elena széles mosollyal az arcán jelent meg a kertben, az unokaöccse fele vette az irányt és én ezt égi jelnek vettem.
A nő egy tizedmásodpercre rám nézett, olyan végtelen undorral amivel ember csak tehette, gondolkodás nélkül viszonoztam azt, miközben Lazart követve emelt fővel elsétáltam mellette.

Igor tele volt meglepetésekkel, sosem tudtam mi is jár a fejében. Múlt éjjel a szobámba vitt, de nem tett semmit, egyszerűen csak leült és nézte míg elaludtam.
Nem értettem mit miért tesz.

A pulzusom megemelkedett mikor Lazar kinyitotta a Pakhan irodájának ajtaját. Ő nem lépett be rajta, ez azt jelentette Sokolov csak velem akart beszélni.

A szívem a torkomban dobogott, nem értettem mégis miért izgulok a jelenlétében ennyire egészségtelenül.  Sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez a jó fajta izgalom volt, az amikor az ember a gyomrában pillangókat érez.
Bizonyára a jó szex zavart meg.
Csakis a szex lehet ennek az oka, semmi más.

Igor zsebre tett kézzel bámulta a falon a festményt, úgy mintha az ártott volna neki.

-Pahkan, hívattál? -megköszörültem a torkom és a hátam mögött összekulcsoltam a kezeimet, hogy elrejtsem a remegést. Utáltam amiért a testem ilyen furcsa dolgokat produkált a jelenlétében.
-Annushka, mégis mióta vagyunk ennyire formálisak? -morogta még mindig a festményt nézve -Azt hittem túl vagyunk ezen azóta, hogy benned volt a nyelvem és a -mielőtt befejezhette volna égő arccal közbeszóltam
-Jó, oké Igor, Igor. Miért hívattál?

Lassan felém fordította az átkozottul tökéletes arcát, egy halovány félmosoly rajzolódott ki rajta.

-Orvoshoz megyünk Krasivaya.

Megdöbbentem, hirtelen azt sem tudtam mit mondjak. Lefutott minden a fejemben.
Talán kiderítette a titkomat?
Minden tudna?
Ha így van akkor nekem végem.

-Orvoshoz? De én nem vagyok beteg! -hevesen rázva a fejemet hátraléptem egyet, nevetséges próbálkozás volt ez a menekülésre, hisz megbénított a puszta tekintetével is. Míg én hátráltam, ő felém lépett szintén ugyan annyi lépést.
-Ideges vagy, Annushka? -lehajtotta a fejét, hogy a szemeimbe nézhessen. Éreztem a kölnije illatát és ez az illat, valamit a közelsége miatt libabőrös lettem. Imádkoztam magamban, hogy ne vegye észre, de ekkor megemelte a jobb karját. A mutató és hüvelykujját használva a csupasz vállamhoz ért és elkezdte azt cirógatni.
A nyári ruhám apró pántján kívül más nem takarta a bőröm, ezért az érintése hatására végig futott rajtam egy áramütés szerű bizsergető érzés.