Sokolov

XX.

Igor,

Nos, a múlt éjjel egy aprócskát talán átléptem a határt és megszegtem a saját szabályomat.
Az, hogy Anna nyögéseit hallhattam és láthattam a csinos kis testét, mindent megért.
Nem bántam meg, az egyetlen egy dolog ami bosszantott az, hogy azóta konstans merevedésem van, akárhányszor eszembe jut.
Nekem viszont szükségem lenne a vérre az agyamban Pakhanként.

Megigazítottam a szemüvegem és leültem Sergei irodájában. Körbejártam az egészet, rém unalmas volt, akárcsak ő.

-Tudod, Igor én nem akarok geciskedni, de nem mennél haza? -Volkov unottan nyomkodta a gépét. Meglehet, hogy egészen véletlenül, öt órája és huszonhat perce nála vendégeskedtem, csak hogy elkerüljem Annát otthon.
Muszáj volt gondolkoznom és ez nem ment ha mindenhol éreztem az illatát.
Rohadt egy dolog hosszú évekig szex nélkül élni, eddig egész jól megvoltam, de amióta belépett az életembe egyre sűrűbben vágytam arra, hogy jó mélyen beletemethessem magam a drága kis Annushkába.
A tegnap este csak rátett egy lapáttal, újra érezni akartam a nyelvemen az édes ízét.

Majdnem elnevettem magam múlt este, hisz kikerekedett szemekkel felháborodva nézett rám mikor Krasivayanak hívtam, szerencsétlen lány azt hiszi inzultálom.
Nem is sejti, hogy ez a szó pont az ellenkezőjét jelenti annak amit gondol.

Gyönyörű.

-Zavar a Pakhanod, Sergei? -felvontam a szemöldököm, Volkov vállat vont, egyértelműen zavartam. Hogy ez érdekelt-e? Kicsit sem. -Van ennek köze a kis FBI ügynökhöz? Nem lepne meg ha valahol a házban bujkálna előlem. -körbepillantottam, csak, hogy még drámaibban hasson a mondandóm -Először Mikhail és Valeria a takarítónő, most meg te és Emily, ti aztán bele tudtok választani. -majdnem felröhögtem, de közben eszembe jutott, hogy a nyelvem a dadában volt múlt éjjel. Mindegy, az más.
-Igor ne inzultálj. Sosem vetemednék egy kibaszott ügynökre. -ugyan olyan unott arccal beszélt mint korábban, de átláttam rajta. Együtt nőttünk fel és szolgáltunk a seregben évekig, tudom mikor hazudik, mikor titkolózik és mikor érzi magát kellemetlenül. Nos most mindhárom jelen volt egyszerre, bármekkora pókerarccal próbált győzködni.
-Nos, hát ennek örülök, mert Kosta azt mondta...-elvigyorodtam, hisz blöfföltem, de Sergei olyan gyorsan kapta fel a fejét, hogy ez többet mondott minden szónál. -Áh. -büszkén hátradőltem a székben, kezdtem otthon érezni magam.
-Kurva vicces vagy. -felhorkantott Sergei és újra gépelni kezdett. -Tudod hol az ajtó, Sokolov.
-Ahhoz képest, hogy egész nap a gép előtt ülsz, nem nagyon látok előre lépést az Albán ügyben, Volkov.
-Ha nem lihegnél a nyakamban talán gyorsabban menne? -felpillantott rám, és volt képe megráznia a fejét
-Mióta nem teljesítesz jól nyomás alatt, kijöttél a gyakorlatból? -pörgettem a gyűrűt az ujjamon. A bűntudat nem akart alább hagyni, egyfolytában Sasha arca ugrott be. Olyan érzésem volt mintha megcsaltam volna.
-Amióta a nyakamba varrtad Campbellt, azóta kicsit feszültebb vagyok, tudod? -ezúttal ő dőlt hátra a székében, összefonta maga előtt a karjait. Ez érdekesnek ígérkezett, félmosolyra húzódott a szám. Vártam a reakcióját. -Egy idegesítő, törpe, rabszolgahajcsár az a nő. Legszívesebben magam ásnám ki a sírját.
-Hmmm. -megdörzsöltem az állam, megjátszott tanakodással. -Nem bírod az erős nőket, Volkov. Megértem. Talán Kosta jobban kezelné Campbellt?

Kattogtatni kezdte az állkapcsát, hazudhatott nekem, de magának nem tudott.
Érdekelte Emily Campbell, a mi kis beépített ügynökünk.
Lehet, hogy kicsi, de valóban olyan természettel áldotta, vagy átkozta meg a sors, mint egy férfit.
Szigorú, törtető, összeszedett, tökéletesen beilleszkedik bárhová. Szerintem win win helyzetben vagyunk miatta, ezt a vak is látta. Sergei nyamvadt kifogásai nevetségesek voltak.