Sokolov

XVI.

Igor,

Nem szerettem a felesleges megjátszott boldogságot, de évente egyszer kibírtam.

Anna elég jól hozta a szerepét, az ujjai köré csavarta azokat akikkel szóba elegyedett.
Elégedett voltam vele, okos lány.
Lehet, hogy a fenyegetőzésem, miszerint kirúgnám ha valakinek nem lenne szimpatikus eltúlzó volt egy cseppet, de megtetette a hatását, hiszen pontosan úgy viselkedett ahogyan azt elvártam.

Vladimir szoborként állt a fal mellett, tökéletesen végezte a munkáját, azt leszámítva, hogy olykor úgy pillantott Annára mint egy hős szerelmes.
Ez nem tetszett.

Láttam, hogy a szemei felcsillantak mikor a nő belibbent abban a vörös testhez simuló estélyiben.
Azt is észrevettem, hogy rajta kívül voltak még egy jó páran, akik méregették a fiam dadáját.
Bizonyára nem egy fiatal csinos nőre számítottak hanem egy idős hölgyre.

-Pakhan. -Lazar a személyes parazita ikrem lépett mellém -Mr Belov szeretne beszélni veled.

Belov Belov, kibaszott Dimitri Belov, régen apámmal dolgozott együtt, nagy kutya, még mindig van hatalma, de már nem akkora mint előttem volt.

-Vezesd az irodámba, pár perc múlva csatlakozom. -megropogtattam a nyakam, hiszen tudtam miért akar velem beszélni az öreg.
Lazar bólintott és pontosan úgy tett ahogyan azt kértem.

Lassú határozott léptekkel indultam Vladimir felé. A fiatal őr szeme sem rezzent mikor elé álltam.

-Vlad, amikor azt mondtam tarts a szemed Annán nem arra gondoltam, hogy bámuld mint egy kiéhezett perverz.

Rám nézett és gyorsan bólintott egyet. -Elnézést Pakhan, nem állt szándékomban tiszteletlenül nézni rá.
-Pihenj. -sóhajtottam egyet, ekkor kissé leengedte a vállait ezáltal lazábbá vált a testtartása
-Hol van Valeria? -körbepillantottam, hisz a bejárónő rejtélyesen eltűnt és Mikhail is... -Tudod mit, hagyd. -legyintettem egyet, hisz Mikhail, az a csendes összeszedett barom, elveszítette az önkontrollt a lány közelében.
Isten tudja mi okból vonzódott Valeriához.
Bár nekem aztán nem kellene ítélkeznem, hisz egy órája még a fiam dadájának a hátát simogattam.

Az irodámba lépve, Dimitri Belov az asztalommal szemben lévő, falon lógó Salvator Mundi festmény előtt állt. -Miért rejted el ezt a remekművet?

Becsuktam az ajtót magam mögött, jeleztem Lazarnak, hogy megnyugodhat. Az őröm ekkor a fal mellé állt, még mindig Belov két őrét nézve.

-Nem azért vettem, hogy kiállítást szervezzek az otthonomban. -kigomboltam a zakómat és leültem a székembe
-Nagy kár, ez egy igazi ereklye. -lassan megfordult az öreg és komótos léptekkel indult el a szék felé. Fiatalabb korában a "gyilkos" becenevet viselte, hisz habozás nélkül likvidált bárkit, apám jobb kezeként ügyködött annak haláláig.
-Gondolom nem a művészetet akartad megbeszélni, Belov. -figyeltem az öreg arckifejezését, látszott rajta, hogy legszívesebben kinyírt volna. Szar lehetett, hogy nem teheti.
-Az Albánok miatt akartam veled beszélni, Igor. Nem tetszett Yurinak és nekem sem, az a kis incidens. -megrázta a fejét, a tekintete szigorú maradt
-Nekem sem tetszett, de azt hiszem az én dolgom megoldani ezt a kis problémát. -kivettem a zakóm belső zsebéből a cigarettás dobozt amit múlt éjjel Anna mellettem hagyott. Meggyújtottam egy szálat és hátradőltem a székemben. Néztem Belovot, próbáltam rájönni mire gondolhat.
-A lányom, Svetlana férjet keres. Tudod Igor ha nem sikerül megtalálnod az Albánt, akkor előbb utóbb segítséget kell kérned tőlem és nekem lesz egy feltételem. -az öreg nem vesztegette az idejét, ki sem kellett mondania, hogy mire céloz.
-Megoldom a dolgot, pont mint mindig. Én vagyok a Pakhan, én hozok szabályokat, Belov. -kifújtam a dohányfüstöt és kicsit előre hajoltam, az egyik kezemmel az asztalomon kezdtem dobolni halkan
-A Bratva alapja a testvériség, szavazhatunk is ellened. Megvétózhatjuk a szabályaidat, ne feledd  Igor. -bármennyire is higgadtan beszélt, a szemei elárulták, hogy ideges.  -Érdekházasság, egy apró kis kellemetlenség, de megoldana sok dolgot. Békét hozhatna. Gondold át, sok ideje vagy özvegy és még nagyon fiatal vagy, nem lenne jó még egy örökös?  A birodalmunk bővülne. Ha a lányom veszed el, olyan erőt adsz a születendő gyermeked kezébe amire nem mondhatsz nemet.