Sokolov

XXXIX.

Anna,

A kertben sétáltunk Svetlanaval.
Egy pár percig csendben lépkedtünk egymás mellett. Mindenfelé fegyveres biztonsági emberek álltak.
Pár hónapja ez roppantul félelmetesnek tűnt volna, most csak bosszantott, hogy zéró magánszférám volt.

-Miért hívtál ki? -összefontam magam előtt a karjaimat. Nem volt kedvem bájcsevegni, abszurd volt a gondolata is annak, hogy a lány és én örök barátnők legyünk.
-Nem akarok itt lenni. -rám pillantott, először mosolyodott el azóta mióta itt tartózkodott a házban. Döbbenten vontam fel a szemöldökömet.
-És ezt miért nekem mondod el? -értetlenkedve néztem rá
-Mert Igor kedvel téged. -ezt hallva megint elmosolyodott, a döbbenet lerítt az arcomról mert a lány legyintett egyet kuncogva -Nyugi, nem zavar. Tegnap láttam ahogyan egymás előtt álltatok és a nyakad is. Kiszívta. -megvonta a vállait mosolyogva -Látom, hogy néz rád. Máshogy mint a többiekre.
-Képzelegsz. -ennyit tudtam kibökni zavaromban.
Hogy a fenébe látott át rajtunk egy tizennyolc éves fiatal lány? A többiek is tudhatják mi folyik köztem és a Pakhan között? Hirtelen levert a víz.
-Plussz hallottam apámat amikor rólad beszélt, veled akarja sakkban tartani Igort.
-Jézusom, hogy mi? Nincs köztünk semmi! Te vagy a menyasszonya! Svetlana. -megdörzsöltem a homlokom, kezdett megfájdulni a fejem. A fiatal nő meglehetősen közvetlen volt, annak ellenére, hogy a többiek előtt Oscar díjas alakítással adta elő az orosz jégkirálynőt.
Olyan nagyon utálni akartam amiért ő Igorral lehet, de valamiért nem tudtam gyűlölni a lányt.
Olybá tűnt, hogy nem az akinek én elképzeltem a fejemben.
-Szeretem a festészetet. Olaszországban akartam tovább tanulni. Róma a kedvenc városom. -ábrándozva kezdett újra beszédbe. Pislogtam egy párat, hisz nem értettem ez, hogy jött ide.
-Nem akarok tizennyolc évesen feleség lenni, nem akarok szülni sem. Én tanulni akarok és világot járni, de hogyan tehetném amikor apám és anyám kislánykoromtól arra készített, hogy maffia hercegnő váljon belőlem. Nem szeretem az erőszakot, utálom. -hevesen megrázta a fejét majd megtorpant és vigyorogva körbenézett.

Hirtelen elém állt és kissé fentebb tolta a csuklóját díszítő arany karperecét. Egy apró, egyetlen centis szívecske tetoválást rejtegetett az ékszer alatt. -Nézd!
-Oh. Woah. -megint csak megrökönyödve néztem rá. Teljesen az ellentettje volt annak amit eddig hittem róla. Egy szabadszellemű, lázadozó fiatal lelket rejtett a gondosan felvett szerepe alatt. Sietve vissza igazította a karkötőt majd újra sétálni kezdett. -Ha férjhez megyek az olyan lesz mintha egy madarat kalitkába zárnának. Nem akarom. Én ezt nem akarom. -motyogta halkan.
-Sajnálom. -feleltem. Nem tudtam mit mondhatnék neki. Egy részem megnyugodott, hogy a lány nem akarta az esküvőt, másrészről viszont tudtam, hogy ez mit sem számított.
-Csak szerettem volna, hogy tudd, hogy megismerj, hogy ne utálj. Nem akarom elvenni tőled Igort, nem akarok itt lenni. Mindketten szenvedünk. -sóhajtott egyet és felpillantott az égre -Fogjunk össze.

Összevontam a szemöldököm Svetlanat nézve.
-Ketten talán tehetünk valamit. -mosolyogva rám pillantott. Bólintottam egyet, veszélyesnek hangzott, és ez tetszett. Talán Vladimir alábecsült egy cseppet és mégis jobban illek ide, mint azt bárki gondolná.
-Fogjunk össze. -ezúttal én is elvigyorodtam

-Belov kisasszony! A Pakhan hívatott. -a fejemben emlegetett Vladimir hangja törte meg a lánnyal való cinkoskodásom.
Összeszorult a gyomrom, hisz az lehet, hogy Svetlana nem akart feleségül menni Sokolovhoz, de attól még Igorral kellett töltenie az idejét.
Nem tudtam mit csinálhatnak kettesben és ez megint csak végtelen féltékenységgel töltött el.
Mi lesz ha lassan egymásba szeretnek?
Irigyeltem amiért Svetlana orosz volt, mert ez azt jelentette egy a kultúrájuk, az anyanyelvük, több bennük a közös mint bennünk.

Igor,

Nem tetszett, hogy Svetlana elkezdett Anna közelébe férkőzni.
Távol kellett tartanom őket egymástól.
Most, hogy már tudtam ki is az Albán maffia vezér, nem kellett sokáig a Belov lány vendégeskedését tűrnöm.
Viszont addig míg Ermir él és lélegzik, Svetlana az aduászom. Míg nálam a nő, addig Annához nem tud hozzáférni Dimitri.
Tisztában voltam azzal, hogy az öreg mindent elkövetne, hogy keresztbe tegyen nekem ha a lányának baja esne.
Annushka volt az egyetlen akivel bántani tudott volna, hiszen a kisfiam Oroszországban tartózkodott Elenával.
Hiányzott Malysh, de ez volt a lehető legésszerűbb dolog amit tehettem. Muszáj volt távol tartanom New Yorktól addig, míg el nem simítottam ezt az apró gondot az Albánokkal.