Sokolov

XLIV.

Igor,

Elira elismerően dőlt hátra a giccses lila kanapéján.

-Annak mi baja? -a nő grimaszolva Kostara nézett aki pontosan akkor lépett be az apartmanba.
Konstantin a vállaival tett körkörös mozdulatokat, mindezt félmeztelenül.
Mikor meghallotta a lány hangját elvigyorodott.
-Oh. A híres neves Elvira Gjoka. -a férfi mindennemű szégyenérzet nélkül a pulthoz dőlt háttal és összefonta a mellkasa előtt a karjait. Természetesen nem hagyta ki a mellizom mozgatást. Elég groteszk látványt nyújtott, hisz az Albánok vére ott éktelenkedett rajta. Felnéztem a plafonra, hirtelen kedvem támadt fohászkodni. Nem tudtam mennyit tudok még elviselni az est folyamán.
-Elira vagyok, te meg gondolom Einstein reinkarnációja. -felhorkantott és előre hajolt, hogy az asztaláról felmarkolhassa a doboz cigarettát. Konstantinnak sem kellett több, abban a pillanatban indult előre az öngyújtójával a kezében.
-Kosta. -Mikhail morogta unokatestvére nevét. Sergei érdeklődve figyelte az eseményeket.
Ő mindig is szerette beleütni mások dolgába az orrát, ezért is végezte olyan jól a munkáját.
-Elira, Elira. Kinyírtuk a bátyádat. Ha szeretnéd meghálálni akkor -ezen a ponton lett elegem.
-Konstantin! Stoyat'! -ezt hallva méginkább elvigyorodott. Miután meggyújtotta Elira cigarettáját hátralépett egyet.
-Nincs orosz a lakásomban! Itt egy nyelvet beszélünk Ruszkik! -a nő beleszívott a cigarettájába és Mikhailra pillantott. -Ez a fogyatékos a te rokonod?
-Elira, ne flörtölj velem a Pakhan előtt. -Kosta egyenesen a nőre kacsintva nevetett fel

Mikhail unottan nézte unokatestvérét és a fiatal nőt.

-Elég legyen. -megropogtattam a nyakam és leültem a lánnyal szemben. -Most, hogy tele sírtad a párnádat gyászodban, akár alá is írhatnánk a szerződést. Késő van és rohadtul megfájdul a fejem ebben a -körbenéztem a nő lakásában. -szarban.

Sergei halkan elnevette magát és letette a papírokat az asztalra.

-Kapd be Sokolov! Nekem legalább van stílusom. Ez ugyebár rólatok nem mondható el! -a cigarettáját az ujjai között tartva mutatott végig, Konstantinon, Sergeien, Mikhailon és végül rajtam. Nos Kosta kivételével mind öltönyt viseltünk, ami még mindig jobb volt, mint az a stílus amit ez a madárijesztőnek öltözött Albán képviselt. A fekete bőr szoknya és bakancs, valamint a rózsaszín csipkés felső érdekes hatást keltett.
-Engem ne vegyél velük egy kalap alá, Lapochka. -félmosolyra húzódott Kosta szája. Nem hittem el, hogy becézi a nőt.
-Nincs orosz az én kurva otthonomban! Einstein! -fintorogva dobta hátra a haját, majd rám nézett. -Megindulnak a szállítmányok jövő héttől, Belov-al már beszéltem. Visszavonul. -beleszívott egyet a cigibe majd Kosta felé nyújtotta azt. -Nyomd el nekem.

Konstantin hangos kacagásba kezdett, kivette a nő kezéből a cigarettát és beleszívott egyet mielőtt beledobta volna azt, az Elvira előtt lévő félig alkohollal töltött pohárba. -Szívesen Lapochka.
-Kinyírom! -Elira mérgesen az övéhez kapott, pont oda ahonnan a múltkor előhúzta a giccses fegyverét. Ezt látva egy gyors mozdulattal előkaptam a sajátom.
-Nyet! Tedd el, vagy fejbe lőlek mint a kibaszott bátyádat! Nincs kedvem a kurva Gjoka klán baszakodásaihoz! Írd alá a papírt Elira, vagy itt hagylak és kitalálhatod egyedül, hogy hogyan hozasd át a szállítmányt a keleti parton. Ami ha elfelejtetted volna, az én területem. -kibiztosítottam a pisztolyt, ekkor ez a picsa is megemelte a sajátját és ugyan úgy rám szegezte ahogyan én rá.
-Oh La La. Tüzes. -Kosta időközben rágcsálnivalót is talált, mert eszeveszett csámcsogásba kezdett.
-Ez komolyan az én vacsorámat eszi? -a nő nem vette le a szemeit rólam miközben összevont szemöldökkel tanakodott.
-Finom. Albán kaja? -Kosta vigyorogva lehuppant Elira mellé.

Sergei és Mikhail szintén elővették a fegyvereiket, a nő immáron három pisztollyal nézett farkasszemet.

-Szerezz be magad mellé őröket, Lapochka. -sóhajtott Kosta és letette a tányért az asztalra, majd megragadta a tollat és a nő szabad kezébe nyomta azt. -Írd alá, kár lenne ha a csinos kis pofidat szétlőnék. Elvinnélek még egy igazi orosz vacsorára. -Elira undorral fordította az arcát a férfi felé. -Mi a faszért mászol bele az aurámba? -vállal meglökte a férfit, ezután lassan puffogva visszatette a fegyvert az övébe. -Kibaszott idegesítő ruszkik! Csak azért nem lőttelek le Sokolov, mert ez a perverz még fajtalankodna a hullámmal ha a másik kettő gyökér lelő engem is.
-motyogta a nő és aláírta gyorsan a papírokat.
-Ajánlom, hogy Svetlana fent legyen azon a Milánoi gépen három nap múlva! -a tollat elém dobta majd dacosan összefont karokkal hátradőlt a rettenetes plüss kanapén. -Eltehetitek a fegyvereket Ruszkik.