Sokolov

LXII.

Igor,

-Úgy nézel ki mint aki a temetésére készül. -Sergei vigyorogva nézett végig rajtam

Mikhail zsebre tett kézzel állt mellette -Mindig úgy néz ki. -motyogta egyetértően, úgy mintha ők nem fekete öltönyt viseltek volna
-Mindannyian úgy néztek ki mint a kibaszott pingvinek. -Konstantin unottan járkált fel alá az irodámban, miközben egy öngyújtót kattogtatott a kezei között. Kivételesen ő is öltönyt húzott, láttam rajta, hogy roppantul nem tetszik neki és alig várta, hogy a ceremónia után levehesse a zakóját és kigombolt inggel borzolhassa a kedélyeket.

-Izgulsz, Pakhan? Elveszed életed nőjét. -Mikhail leült a fotelbe és rágyújtott egy cigarettára

Megropogtattam a vállaimat, természetesen rettenetesen izgultam, de ezt nekik nem kellett tudniuk.

-Oh és, hogy lehet az, hogy a menyasszonyom hirtelen felbontotta az eljegyzést és máris Borissal kötött egy újat? Ez a gyorsaság még tőled is elképesztő, Pakhan. Tudom, hogy te állsz a dolog mögött. -kifújta a dohányfüstöt és a plafonra meredt -Igazából nem is bánom, a csaj furcsa volt.
-Csak mert nem Valeria volt, nemde? -Sergei vigyorogva Mikhail mellé állt és megveregette annak vállát -Az előbb láttam rohangálni a házban, nagyon csinos volt abban a szűk piros ruhában. Kiemelte az alakját. -Mikhail ezt hallva összeszorította az állkapcsát és eltolta Sergei kezét. Volkov felélesztette a zöld szemű szörnyet.
-Emily is jól nézett ki a vörös estélyiben, az előbb tipegett ki a kertbe. -rákontrázott Mikhail. Míg ők egymás vérét szívták, addig Kosta vakarászta a mellkasát, úgy mint aki allergiás a ruhára.

Ott hagytam őket és kisétáltam az irodámból, egyenesen a nappaliba.
Apósom idegesen ácsorgott a fiai körében.

-Köszönetet szeretnék mondani, amiért elvehetem a lányát. -a középkorú férfi elé álltam
-Mondtam, hogy tegezz, egy családdá váltunk. Neked köszönhetően van egy unokám és a lányom végre boldog. Én tartozom neked hálával. Sokat tettél értünk, túl sokat. -mély levegőt vett és megveregette a hátamat -Vigyázz a lányomra, szeresd úgy mint a szemed fényét.
-Így lesz. -bólintottam egy aprót. Mindennél jobban szerettem Annushkát -Boldoggá teszem.
-Tudom, fiam. -ezt hallva lefagytam, hiszen még apám sem mondta ki ezt a szót ilyen őszintén. Nos Annával együtt egy új családra leltem, az ő rokonai csakolyan fontosak lettek nekem is, mint neki.

-Pakhan, itt az idő! -Lazar hangja törte meg a pillanatot -Elkezdhetjük a ceremóniát.

Anna,

Édesanyám és Nana könnyes szemekkel nézték ahogyan a menyasszonyi ruhámban feléjük fordultam.

Életemben először úgy éreztem magam mint egy igazi hercegnő.

-Hányingerem van. -a számhoz kaptam öklendezve, már napok óta eszeveszettül émelyegtem. Úgy hittem a stressz az oka.
-Édes lányom le ne hányd ezt a szép ruhát! -Nana a fejét fogva kezdett körbe rohanni a szobában, valamit keresve amit a szám elé tehet.
-Kicsim, nem lehet, hogy babát vársz? -anya megfogta mindkét kezem. Megrökönyödtem az abszurd kérdés hallatán.
-Elmondtam már mindent, tudod, hogy annak szinte nullával egyenlő az esélye. -mély levegőt vettem és az ablakra néztem -Kinyitná valaki? Tényleg rosszul vagyok! -Valeria kétségbeesve rohant az ablak felé, kitárta azt olyan gyorsan ahogyan csak tudta.
-Nekem van teszt, ide hozom. -gyorsan megfordult és mielőtt megszólalhattam volna kitipegett a szobából. Sóhajtva néztem a lány után, hiszen tudtam, hogy felesleges tesztet csinálnom.

Édesanyám aggódva nézett rám, lassan megpuszilta az orcámat. Gyönyörűen festett a burgundi vörös estélyi ruhában amit Igortól kapott. Az én férjem mindenkinek küldött egy személyre szabott ruhát a ceremónia előtt.